Farkasok Dala ( A Táltosok Öröksége 3.)

6. fejezet/2.rész: Az igazság

1180 évvel ezelőtt

A Mátra erdeiben, Kígyó Kastély

Másnap reggel, ahogy mindig, a hét éves fiúcskát a szolgálók ébresztették. Megmosdatták, megetették, és különös módon ünneplő ruhába öltöztették. Szajol boldog volt, mert ez azt jelentette, hogy valami meglepetés készülődik. Vidáman sietett egy félvér szolgáló oldalán nagybátyja, Zúdor tróntermébe. Sárgás szeme mosolygósan villant fel, mikor meglátta nagybátyja ölelésre tárt karját.

− Gyere ide, drága unokaöcsém!

− Zúdor bácsi! – rohant oda a kisfiú és megölelte nagybátyját. – Miért kellett ilyen szépen kiöltöznöm?

− Ünnep van.

− Miféle ünnep, bácsikám?

− Gyere, megmutatom – egyenesedett fel és kézen fogta Szajolt. – Az udvaron tartjuk az ünnepséget.

Szajol szapora léptekkel követte a fejedelmet ki a folyosóra, majd onnan az udvarra. Kíváncsian vándorolt végig a tömegen, aztán az ideiglenesen felállított fatrónushoz léptek, felmentek a lépcsőfokokon. Zúdor leült és a térdére ültette az unokaöccsét, aki abból a magasságból az egész udvart belátta. Ritmikus dobütemek szóltak a háttérből, hangos ricsaj a csőcselék irányából. Szajol elképedve nézett végig a rengeteg szellemhordozón, akiknek jelenléte valami baljós hangulatot hordozott magában. Kezdett nem tetszeni neki ez a hangos gyülevész népség.

Egyszer csak kettényílt a szürke hátak tömege és egy hosszú folyosó nyílt az udvar közepén felállított különös építményig. Fából készült és egy fényes penge csillogott a tetején. Érdeklődve nézte a szerkezetet, majd a tekintete az emberfolyosó végére fókuszált. Három ember vonult végig rajta és mielőtt a dobogóhoz indultak volna, mellettük is elhaladtak.

− Nahát, az ott anyu! – kiáltott a kisfiú. – Anyut ünnepeljük? – tudakolta felvidulva.

− Igen, pontosan – bólogatott.

− De jó! De miért olyan szomorú az arca? – kérdezte, mikor látta, hogy anyját felvezetik a lépcsőn, és a fejét belehajtják a különös szerkezetbe. – Mit csinálnak vele? – motyogta.

− Pszt! Csak figyelj és tanulj belőle.

Ekkor egy hosszú palástot viselő férfi lépett előre. Tekintetét Zúdorra emelte, karjait széttárta és nekilátott a vád kihirdetésének:

− Belindát, Zúdor fejedelmünk húgát, árulás vádjában bűnösnek találtuk. Összeszűrte a levet legnagyobb ellenségünknek egyetlen fiával, Kutherrel, a Farkas Törzsből. Büntetése fejszegés általi halál. Ezzel példát statuálunk arra, hogy a fejedelmi származás sem ment fel senkit sem, a Kígyó Törzs szigorú törvényeinek megszegését Zúdor Nagyúr senkinek sem nézi el! – zengett a szigorú szónoklat. – Az árulás a legnagyobb bűn!

− Nem értem. Mit mond a bácsi? Miért térdel anyu? – faggatta Zúdort a fiú, majd lecsúszott a térdéről. – Anyu! Anyu! – kiáltotta. – Anyu, mit csinálnak veled?

Öröme mostanra félelemmé változott.

− Szajol, maradj jó kis gyerek... - suttogta erőtlenül az anyja. Egész éjjel kínozták, hogy most csöppnyi ereje se legyen. – Csak maradj ott. Ne félj, nem fog fájni nekem...

− Anyu? Anyu!

Zúdor megragadta a gyermek karját és nem engedte, hogy a kisfiú lerohanjon a lépcsőn. Magához vonta, fejét pedig a két tenyere közé préselve a giotin felé fordította.