Taekook

Eredeti verzió 9

Taehyung szemszög

-Bogum ne most -mondtam neki mivel felkelt és elkezdett piszkálni, de amint ezt kimondtam, elvette a telefonom, és kinyomta Jungkookot

-Ne azzal az idiótával foglalkozz. -morogta teljesen idegesen

-Dehát nem tudja hol van! Segíteni kell neki... -mondtam bizonytalanul

-Ja. Az más. Mit mondott?

-Hogy a város kihalt részén van. És valami erdő mellett...

-Itt van a kocsi kulcsa? Mert te tudsz vezetni.

-Elvileg itt... -mondtam, majd elmentem megkeresni, de mire vissza értem Bogum már nem volt ott az ágyban. Fura... Nagyon gyanús nekem valamiért, úgyhogy gyorsan beültem az autóba (persze miután felöltöztem és bezártam a lakást) és elkezdtem vezetni. Iszonyúan szorongtam, hiszem ki tudja hány emberrel találkoztam ott, aki esetleg gyilkos lehet.

Lassan de gyorsan oda értem körülbelül arra a helyre ahová Jungkook mondta, és baromi nagy szerencséje volt neki is meg nekem is, hogy reflektor fénnyel világítottam végig, mert éppen akkor hurcolták (?!) be egy furgonba őt. Azonnal gondoltam, hogy az árvaházos dolgozók, úgyhogy követni kezdtem őket.

Egy nagyon szürke, és elhagyatottnak tűnő helyre értünk, amiről soha nem gondoltam volna hogy egy árva ház... Szóval, tök kedvesen bementem az előtérbe, de mosolyom azonnal lehervadt, mert nem a szokásos "modern meg színekkel teli" hely volt, hanem minden, de tényleg minden egyes bútor rozsdás és fém volt. Hogy... Hogy itt miket csinálhatnak ezekkel a gyerekekkel... És a legfőbb kérdésem hogy miért vannam random kések meg... Kínzó eszközök a falra kirakva?!

Úgy döntöttem hogy hívom a rendőrséget, mert hát... Ez nem normális. De először cselekednem kellett, mert ki tudja mi van most Jungkookkal.

-Jó estét! -szólítottam meg a nem túl biztató kinézetű gorillát (tényleg az volt) és utána már bántam hogy nem hívtam előbb a rendőrséget.

-Szia cica. -nézett rám kihívóan -mit akrsz? -kérdezte röhögcsélve. Tuti részeg.

-Szeretnék örökbe fogadni.

-Ó, persze oké.. Mit akar? -először is mi az hogy MIT?!

-Hát, legyen 17-nél idősebb, barna hajú barna szemű, fiú az nagyon fontos.. -kezdtem el leírni Jungkook kinézetét

-Jajj, sajnálom ilyenünk most nincs, de cserébe itt vagyok én neked. -kezdett el egy beteg vigyorral felém jönni -ahogy látom még szűz vagy, ugye? Látom magam előtt a képet... Mióta van ilyen jó segge valakinek? -fogott le teljesen, én meg ott feladtam. Egy ilyen emberrel szemben aki ha nem kétszer, háromszor izmosabb és nagyobb nálam, mit tennék? Hagyom amit akar csinálni, talán elenged előbb...

-Ne! Őt ne Hyunjin! -mondta fulldokolva valaki, akinek azonnal felismertem a hangját. Jungkook.

-Na mi van csak nem sok a vér a szádban? -nevetett fel gúnyosan, mire oda néztem, ő pedig elengedett. A látvány egyszerűen olyan szívbe markoló és borzalmas volt, hogy nem tudtam nem azt nézni, ahogy szenved. Oda akartam menni segíteni neki. Oda akartam menni, hogy átöleljem, hogy... Hogy megvédjem. Hogy azt érezze, valaki vele van.

-Ne bántsd őt. Nem hagyom. -fröcsögte szó szerint szerencsétlen Jungkook, amitől még több vért köhögött fel

-Hát, ketten lefognak hátulról, úgyhogy... Nincs sok esélyed. -fordult vissza felém -és most szépen végig fogod nézni ahogy megrontom. -mondta, rajtam meg akkor uralkodott el a pánik. Nem, nem azért mert Jungkook előtt vagyok. Hanem mert akkor ez az undorító alak fogja elvenni. Nem akarom...

-Nem fogod. -mondtam alig hallhatóan, de meghallotta.

-Mit mondtál?

-Azt mondtam nem fogod! -keltem fel a helyemről, majd akkorát behúztam neki, amin még én is meglepődtem -ti meg. Engedjétek el őt. -mutattam a Jungkookot lefogó két alakra, akik teljesítették amit kértem, majd elmentek -jól vagy? -mentem oda Jungkookhoz de ez egy elég hülye kérdés volt.

-Hogyne. -morogta a nemlétező bajsza alatt

-Bocsánat... Hülye kérdés volt. Segítsek valamit? -kérdeztem, de akkor elkezdett még több vért felköhögni, úgyhogy úgy gondoltam hívom a mentőket. Próbáltam erősnek mutatni magam, de nem sokáig ment.

-Mi a baj Tae? -kérdezte halvány mosolyra húzva a száját

-Sajnálom hogy elmentem oda. -sütöttem le a szemem

-De ez nem baj... Végre boldog vagy. -mondta mosolyogva, aztán lecsukta a szemét -van a kabátzsebembe egy cím. Oda menj el még kérlek. -mondta, aztán elernyedt egész teste, és a földre zuhant. Amíg én vártam a mentőket, vagyis leginkább Jungkook várta, én csak imádkoztam, hogy megjöjjenek, kivettem a zsebéből azt a kis papírt, amire valóban egy házszám volt ráírva. Hehe. Ott lakott a mamám. Csak ő már meghalt -Taehyung. -suttogta még Jungkook erőtlenül, mire oda kaptam a fejem, és nem tudtam tovább tartani a sírásomat -ne sírj -mondta halkan, majd a kezével intett, hogy menjek közelebb, amit meg is tettem -ne félj minden rendben van. -simított rá a hajamra, ami most kifejezetten jól esett.

-De félek.

-Mitől?

-Hogy téged is elveszítelek...

-Nem fogsz. Ígérem.