The Devil's Darling

1. FEJEZET

Gördeszkával gurulok a kedvenc helyemre este 9 kor. Kiszöktem otthonról. De az a baj hogy csak akkor lenne kiszökés ha apámat érdekelné. De most pont egy random ribancot hívott át magához így minél hamarabb elhuztam otthonról és a kedvenc előadóm tól a kedvenc zeném üvölt a fülembe “Apocalypse”a Cigarettes After Sex- től. Alig várom hogy elérjek a parkba. A parkban van egy fa és mindig oda menekülök ki. De nem gondoltam hogy ezen a napon megváltozik a kis nyomorult életem. Teljesen.

Amint oda értem leültem a fa alá és elé vettem az egyik könyvem aminek már csak pár oldala maradt és egy cigi társaságában olvasni kezdtem. Nem szoktam sűrűn szívni csak így esténként amikor kijövök ide a parkba.

Úgy egy óra után befejezem a könyvem. Még korai lenne haza menni. Így még kicsit ülök és nézek ki a fejemből. Anyára gondolok. Hogy mennyire hiányzik az ölelése, a hangja, a mindene. El sem hiszem hogy apám miatt elvesztettem életem legfontosabb személyét. Az az ital. Mindig csak a baj van vele. Apám ittasan vezette haza anyámat az orvostól mert már 5 hónapos terhes volt. Pont akkor tudtam meg hogy lesz egy kis öcsém. Vagyis.. lett volna. Apa minden nap ivott. Ahogy aznap is. Annyira nem hatta meg hogy lesz egy fia. Nem figyelt oda és az ellenkező sávba ment át. Egy kamionnal ütköztek. Nem tudom hogy de apám túlélte. (Bár nem igy lett volna). Azóta teljesen megutáltam. Igaz 4 éve volt de úgy érzem mintha most lett volna. Most vagyok 16. Nyáron leszek 17. Elég unalmas az életem. Senkim sincs. Még egy barátnőm sem. Hiányzik anya.

Úgy 11 után volt mire összeszedtem magam hogy haza induljak. Mindent elraktam és elindultam. Nem mentem 3 métert sem valaki megszólal.
-Elejtetted a cigidet kislány. - hallom meg egy férfi hangját. Gyorsan megálltam és megfordultam. Utánam jött és megállt előttem.
Azt hittem a szemem káprázik. Előttem ált egy 1.85 cm magas fiú. Kezei és nyaka teli tetoválásokkal. Fekete haja és talán szürke szeme tökéletesen passzolt az arcához. Telt ajkait kinyitotta és a hangjától kirázott a hideg.
-Ilyen fiatalon nem kéne cigizni kislány. - mondja és én meg csak szemem forgatva nézek rá.
- És te ezt mégis honnan tudod? Honnan veszed hogy nem vagyok legalább 18? - kérdezem és közben elveszem a kezéből a csomag cigarettát.
- Onnan Aranyom, hogy ismerlek téged és tudom hogy 16 vagy. - mondja elégedetten én meg csak nézem. Nézem a szemeit. Elvesztem bennük. Egész este tudnám nézni a szemeit de hirtelen eljut  az agyamig amit mondott. Mégis honnan?
- Mégis honnan ismersz te engem? - kérdem tőle és egy lépést hátra lépek. Ő végig mér de sok mindent nincs mit látnia. Mindig takarom magam. Mindig bő ruhákban vagyok sosem volt rajtam egy szoknya vagy ruha. Semmi. De ahogy látom neki tetszik a szettem.
- Az legyen az én kis titkom Aranyom. Vigyázz magadra Eleanor. - és azzal el is tűnt a sötétben.

Én csak néztem ki a fejemből. Honnan ismer engem? Vajon kicsoda?

Amint ki értem a parkból felpattantam a gördeszkára és elindultam haza.
Hazafelé menet elhaladt mellettem egy fekete BMW és dudált is. Tudtam hogy ő volt az. Érdekes volt a jelenléte. De mégis megnyugtató.

Amint haza értem apám kiütve a kanapén ült. Teljesen kiütte magát. Ránéztem és elkapott a sírógörcs. Sose szeretett. Szerintem észre sem venné ha eltünnék. Vagy ha meghalnék. Senkit nem érdekelne. Már életbe maradni csak akkor lenne értelme ha azt a két szürke szem párt láthatnám újra. Apámra nézek megint és felmegyek. El akarok menni. És sosem nézni vissza. De még nem tehetem. Még ki kell bírnom pár csomag cigi segítségével.

A szobám felé menet azon gondolkodom vajon ki lehetett ő. Ha egy gyilkos vagy egy rabló lenne sem bánnám. Legalább vagy véget vetne ennek a szenvedésnek vagy el vinne innen messze.

Úgy fél óra után az ágyba kerülök és elnyom az álom. Itt legalább nyugalom van.

Reggel amikor felkelek egyből a telomhoz nyúlok és nyomkodni kezdem. Nézegetem az Instát és egy plakát jön velem szembe. Egy 25 éves lány eltűnt. Utoljára látták a város központi parkjában tegnap 8 előtt. Szemem elkerekedik és gyomrom összeszorul. Azt a lányt láttam az ablakomon át úgy 7 után a park felé sétált. Senki nem volt 9 után a parkban csak én és az a srác. Hirtelen megijedtem. Ott voltam vajon az elrablotól épp 2 méterre. És tudja ki vagyok. De hát azok a szemek nem olyan embert rejtettek aki képes lenne erre. Én tegnap estit amiket mondtam nem gondoltam komolyan. Nem hiszem hogy ő tett volna valamit. Biztos nem. Ugye?

Lementem de apámnak már hűlt helye. Már megint inni ment. Régen nem ilyen volt. De megváltozott. Nagyon félek hogy én is ilyen rossz ember leszek. Én csak külsőleg hasonlítok rá. CSAK külsőm örököltem tőle. A szőke hajam és a zöld szemem. Ennyi! Minden mást anyától. Remélem… de én nem vagyok rossz ember és nem is leszek. Nem tudnék bántani más embereket. Ez 100%

Mielőtt jönnének a kérdések tervben van a másik könyvem folytatása is. De most egy uj könyvet akartam kezdeni. Nagyon remélem tetszik eddig a story!!<3

HOGYHA TETSZETT EZ A FEJEZET KÈRLEK JELEZD EGY LIKE-AL ÉS KÖVESS TIKTOKKON "bogi_breathless" - HIGY NE MARADJ LE SEMMIRŐL.
HA VALAMI ÖTLETED TAMADT NE TARTSD MAGADBA HANEM IRD LE KOMENTSZEKCIÓBA. ELŐRE IS KÖSZII❤️🫶🏻🤗