Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

17. rész

NaRa szemszöge

- Hol voltál már megint ilyen sokáig?

Támad le Daniel három másodperccel azután, hogy beléptem az ajtón. Magamban elmormolok néhány káromkodást és a balomon sétáló lányt a hátamhoz szorítom.

- Ne most Daniel.

Fáradt is vagyok, kimerültem és mit tagadjam a mai nap sok energiát kivett belőlem. Nincs ehhez semmi kedvem. De úgy tűnik nem hagyja annyiban.

- Már pedig beszélni fogunk, itt és most! -jelenti ki határozottan visszautasítást nem tűrve, már már parancsként.

- Jó. Várj amíg lefektetem YoRat.

Indulnék lányommal az emeletre de Daniel elkapja karom és visszahúz.

- Azt mondtam most! -szűri fogai közt, szemeiben látom mennyire ideges.

- Engedj el Daniel, ez fáj. -rántok karomon hátha kapcsol mire célzok, de nem enged el.

- Anya? Minden rendben van? Anyu?

YoRa kétségbeesett hangjára Daniel elereszti karom és szemmel int, hogy vigyem el innen, de bizony ott a tekintetében, hogy pillanatok alatt érjek vissza. Felsietek lányommal a szobájába és bekapcsolom neki a laptopot, hagy mesézzen míg mi bizonyára egy újabb veszekedést bonyolítunk le odalent.

- Anya kérlek maradj itt velem. -elkapja kezem és kölyök kutya szemekkel pislog rám.

- Most nem lehet édesem, a felnőtteknek most beszélni valójuk van, de ígérem amint végeztünk visszajövök hozzád, rendben?

- De ugye nem lesz baj mami?

- Jaj dehogy lesz kincsem, ne aggódj. -puszilom meg homlokát- Nézd meg a kövi részt és figyelj alaposan mert kikérdezlek belőle okés?

- Oké.

Lebiggyesztett ajkakkal indította be az egyik kedvenc anime meséjét, amit együtt kezdtünk el nézni, én pedig nagy levegőt vettem és elindultam lefelé, felkészülve a legrosszabbakra.
Daniel a konyhában várt, kezében egy pohár whiskey-vel, lábánál egy bőrönd hevert.

- Csak nem készülsz valahova?

- Japánba utazom. -adta tudtomra nem is olyan távoli szándékait.

- És mégis mikor akartál erről szólni, ha landolt a gép?

- Mi van? -kérdezte vissza kapásból- Nehogy már te kérj számon engem! Te mégis hol a fenében voltál idáig, hah? Majdnem este kilenc óra van.

- Szerinted mégis hol? Dolgoztam Daniel.

- Ch, ja. -horkantott fel.

- Parancsolsz?

- Mostanában eléggé megszeretted a munkát nem gondolod?

- Mire célzol?

- Célozni? Én? Ugyan. Nem célzok én semmire, a tényeket közlöm "drágám". -igen ez pontosan olyan gúnyosan is hangzott.

- Már megint ittál ugye?

- Nem kell ahhoz innom, hogy tudjam mi folyik a hátam mögött.

- Miért mégis mi folyna?

- Jaj ugyan már ne add itt az ártatlant. Tudom mit művelsz. -emelte meg hangját.

- Nem tudom miről beszélsz.

- Nem? Óh. Hát akkor hagy adjak némi felvilágosítást. -közelebb jött én pedig pár lépést hátráltam, ha úgy adódna a dolog- Mióta a drága kis honfitársaid bepofátlankodták magukat a céghez igen csak megkedvelted a benti munkát.