Abandoned /Jikook ff./

42. rész

Jeongguk szemszög

Másnap reggel – vagyis inkább délben - előbb ébredtem, mint Jimin, ami eléggé ritka dolog. Ő mindig előbb fent van, mint én, ő szokott kelteni engem puszikkal, de most fordítva volt. Mielőtt bármit is csináltam volna, végig néztem Jimin lényén, azon belül is a nyakát és a mellkasát szuggeráltam. A nyakán és mellkasán több szívásfolt is volt, amiket én csináltam tegnap éjjel, és egy pillanatra el is pirultam, és zavarba jöttem az emlékek miatt. Még mindig nem tudom, hogy honnan volt annyi bátorságom, hogy megcsináltam azokat, amiket, de tetszett a látvány. Mondjuk az már más kérdés, hogy hogyan magyarázzuk ki Jimin szüleinek ezeket, mert én is tele vagyok szívásfoltokkal, és Jimin a számat is véresre harapta, amin most egy seb van szóval... Mielőtt kimegyünk a szobából, kell valami jó fedősztori.

- Jó reggelt! – mosolyogtam Jimin arcába, miután nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig nagy nehezen kinyitotta a szemeit.

- Jó reggelt neked is! – mosolyodott el Jimin is, majd ő is nyomott egy puszit a számra. Még nyújtózott egy jó nagyot, ide-oda dobálta magát az ágyban, és csak utána ült fel. – Ejha! Jól elintéztelek – kuncogta el magát Jimin, ahogy ránézett a nyakamra, és egyik keze közé véve az államat forgatta jobbra-balra a fejemet, hogy mindenhol meg tudjon nézni.

- Te se nézel ki sokkal jobban – néztem rá vigyorogva, mire ő kipattant az ágyból, és a falnak döntött tükör elé sétált, hogy megnézhesse magát.

- Te pióca... - motyogta Jimin, miközben a nyakát, és a mellkasát nézegette.

- Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél az – sétáltam oda mellé, és én is szemügyre vettem magamat, és be kell vallani, hogy Jimin nagyobb pióca, mint én. Ráadásul még az alsó ajkamon is van egy szép seb, ahol megharapott Jimin, ezért még egyértelműbb a dolog, hogy tegnap este nem csak táncoltunk abban a buliban.

- Oké, mondom a sztorit. Én összefutottam az egyik exemmel, és kölcsönösen kihasználtuk egymást egy kis időre, addig meg téged is becserkésztek. Ennyi, nem mondjuk el, hogy együtt vagyunk, mert az még korai lenne, szóval ezt fogjuk mondani – vázolta fel a tervet Jimin, én pedig csak bólintottam egyet, mert szerintem sem kellene tudniuk Jimin szüleinek, hogy ezt egymással csináltuk.

- Jó, de anyudék nem lesznek kiakadva rám? – kérdeztem, ugyanis nem biztos, hogy örülnének annak, hogy így nézek ki.

- Jeongguk, tizenhat vagy, azt csinálsz, amit akarsz, én ilyenkor már a szüzességemet is elvesztettem – sóhajtott nagyot Jimin, én pedig ismét csak bólintottam egyet, mert jogos, amit mond.

- Jól van, de menjünk ki, mert már dél van, és én éhen halok – mondtam, majd elindultam kifelé, de ekkor eszembe jutott, hogy nincs rajtam póló, ami több szempontból sem előnyös. Egyrészt nem kellene azért minden nyomnak kilátszania tegnapról, elég csak azoknak, amiket nem tudok eltakarni, plusz a maradandó sebeimet sem szívesen mutogatom másoknak. Egyedül Jimin előtt vagyok képes póló nélkül lenni, de ehhez is sok idő kellett, hogy komfortosan tudjak mellette meztelen felsőtesttel mászkálni.

Mielőtt kimentünk volna Jimin szobájából, körül néztünk a folyosón, hogy Jimin szülei biztos ne lássák meg, hogy egy szobából jövünk ki, majd csak ez után mentünk ki. Persze Dante már egyből ott is volt, ugatott, csaholt, nyalogatta a lábamat, és addig nem nyugodott, amíg fel nem vettem a kezembe, és meg nem pusziltam. Persze Jiminnek ez egyáltalán nem tetszett, mert nyílt titok, hogy féltékeny a kis jószágra, ezért csak sóhajtott egy nagyot, és elindult a konyha felé.

- Jó reggelt fiatalok! – köszönt Siyeon mosolyogva, miközben az asztalt terítette. – Pont jókor keltetek, mert kész az ebéd! – folytatta, majd fordult is vissza a konyhába, hogy még több dolgot hozzon ki. Mi Jiminnel csak leültünk az asztalhoz, mert nagyon mit nem tudtunk már segíteni, és töltöttünk magunknak vizet.