Már megint.
Megint ezt élem át. Amit rajtam kívül sok más velem egykorú lány. Hozzátok szólnék, ha te ezt kibírtátok, adom koronám számotokra.
Gondolom meg van az az érzés mikor torkodban szorul a hang. Már jönne ki. Ordítanál. De te csak csendben ülsz a szobádban zenét hallgatva. Gondolkozz már megint ezt éled át. Mondogatod a te hibád.
Mi lett volna ha máshogy teszek?
Mindenkinek van egy olyan zene az életében amit ha meghall egy bizonyos személy jut eszébe. Nos igen, épp ezeket a zenéket hallgatom és próbálom kifejteni, hogy rontottam el már megint. Mert hát igen! Ismét megcsináltam, elrontottam ELB@SZTAM. Persze mondhatjátok, "hisz az emberek hibáznak" és igazatok is van csak nem minden nap. Napról napra ugyan azokat élem át. Ha épp mások nem intézik el nekem akkor én elintézem saját magamnak ezt. De ha nem lenne elég még hozzá másoknak is. Töprengek kinek mondjam el mind ezt. Hát igen. Kicsit felkavaró tény, hogy itt ülök névtelenül és írom nektek ezt. Hisz ki is lennék én? Én vagyok az a lány aki mindent megpróbált mégis mintha minden kárba ment volna. (Újra) Ismételgetem magamba a szavak értelmét. Nem lelem önmagam. És nem nem vagyok sem depressziós aki már a 3. szívhez szóló történetet meséli el itt nektek és nem vagyok boldog sem. Na de akkor mi lennék? Csak egy szenvedő tini aki szerelmes ugye? Egyre inkább érzem magam senkinek mint valakinek. Tudom azonosultok sokan ezzel az érzéssel. Gondolom sokatoknak meg van az is hogy nyáron pusztító melegben nem vehetitek le a pulcsitokat. Nos igen, nekem is. Persze kérdezhetitek miért nem lépek le ha szenvedek és miattam is szenvednek mások?
Jogos a kérdés. A válasz egyszerű. Szeretem. Ha elveszíteném nem tudom mi lenne velem. Nem tudom nélküle elképzelni az életemet.
Nem akarom. Most csak egy emberhez szólnék.
Remélem tudod, ha ennek valaha vége.. remélem találkozunk egy másik életben és ott boldogak lehetünk együtt. Szeretlek.
Na meg persze többnél több könyvet írok majd rólad, hisz sokan nem tudják de az írásban fejezem ki magam. Persze erről nem kell tudnod. Ha egyszer vége annak oka lesz. De szeretném ha tudnád nekem örökké a szívemben élsz.
Szokásomhoz híven ez sem egy harminc oldalas regény itt, viszont azt elmondanám ezt a szokást egy nap megtöröm.
Nem azért írok, hogy ezren vote-oljatok vagy hogy kétszázan elolvassátok mit írok. Szimplán az egyetlen hely ahol ki tudom fejezni magam az itt van. Kicsit megismerhetitek egy lány életét aki szintén küzd olyasvalamiért ami lehetetlennek tűnik.
Igen ez a kis levél ma rólam szólt. Köszönöm a türelmet és ha azonosultál akár egy részével kitartást!!
