My faith in your eyes (bxb) HUN

Combinations (part 41)

...kombinációk

Edmond

Daegan rögtön másnap reggel bedobott a mélyvízbe. Alig értünk be a Delusion tagjai lakta lakásba, máris betereltek a nappaliba, ahol egy halom koncepción és aláírandó szerződésen át kellett rágnom magam. Nagyon hamar eltelt a délelőtt, és mire feleszméltem, ők már úton voltak egy rádiós beszélgetésre, én pedig a parkon keresztül sétáltam a buszmegálló felé. 

A hét hátralévő részében is mintha rohant volna az idő. Éjjelenként Brian játszotta nekem a Grincset a több köbméternyi karácsonyi dekorációban, és meglehetősen hitelesen alakította a szerepet. Jókat nevettünk. Az első estére karácsonyi zeneválogatással készültem, a második estén egy komolyzenei gyűjtéssel vágott vissza, aminek végül az lett az eredménye, hogy magamra vállaltam, hogy megtanítom keringőzni. Reméltem, hogy Richard nem nézi vissza a biztonsági felvételeket, mert nem voltam biztos benne, hogy jó néven venné, ahogy halálosan komoly arccal pörgünk-forgunk a sorok között. 

Összeszokottan dolgoztunk együtt, már az első napon összeszereltük és elrendeztük a szükséges polcokat és állványokat, és szép lassan a rengeteg raklapnyi árut is kitöltöttük. Nappal igyekeztem kialudni magam és edzeni - a Daegannal eltöltött csodás vasárnap éjjel rádöbbentett, hogy nem akarok alulmaradni fizikai állóképességben, és egyébként is ideje volt, hogy rászánjam magam. Nem tervezhettem úgy órarendet a leendő tanítványaimnak, hogy nem nyújtom a maximálisat az órákon fizikai téren. Sokat tervezgettem a fennmaradó időben, és lassan kirajzolódott, hogyan is fogom működtetni a dolgokat. 

Briannel beszéltünk a felmondásról, először szomorúnak tűnt, azután felvetette, hogy ha nem leszek itt, akkor minden szörnyű lesz, és lehet, hogy neki is ideje lenne karriert váltani, aminek kifejezetten örültem. Szerettem volna, ha az üzletben való megöregedésnél magasabb célokat tűz ki maga elé. A vártnál egy nappal korábban végeztünk, így már péntek délutántól Daegant boldogítottam, neki viszont sajnos nem sok ideje volt foglalkozni velem. Aidennel különböző netes oldalak online interjúin vettek részt, Robb és Denis pedig a következő héten esedékes koncert összes többi fellépő zenekarának két-két tagjával együtt készített promóciós anyagokat egy szomszédos városban. 

Chris vett a szárnyai alá, megmutatta a Can't erase legújabb verzióját, majd hosszasan taglalta azokat a játékos feladatokat, amiket Robbéknak el kell végeznie a többi zenekar tagjaival versenyben. A felvételeket fordulónként teszik közzé a következő napokban, hogy felcsigázzák az érdeklődést és szórakoztassák a rajongókat, és Chris nagyon örült, hogy sikeresen kimaradt az egészből. Róla és Denisről is beszélgettünk, és jó érzés volt látni, mennyivel felszabadultabban viselkedik. Újabb duplarandi volt készülőben, Chrisszel teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy ideje együtt is meglátogatnunk a Rengeteget. 

Daegannal épp csak bezuhantunk az ágyba, máris kellemetlenül hasított a levegőbe az előre beállított ébresztő. Összeszedtük magunkat, és a fotózás helyszínére autóztunk. Egy gyárterület használatból kivont, üres raktárcsarnokába érkeztünk. Audreyról már hallottam korábban Christől, így kifejezetten barátságosan fogtam vele kezet, remélve, hogy Robb rászánja magát a cselekvésre és a későbbiekben is rendszeresen láthatom. Kedves arcú, kerekded, csinos nő volt, hosszú, vörösre festett göndör haja vibráló, tüzes folyamként omlott le a vállain.