segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

nulla óra nulla perc

sörösüvegek hevernek szanaszét az asztalon
még a tegnap este nyomait látom
egyik pillanatban az én fülembe dúdolod a kedvenc dalod
a másikban pedig már az ő ajkát falod
tudtam, hogy nem én voltam az egyetlen
miközben húztál magaddal a táncparketten
a külvilágot kizárva, csak te meg én, mi ketten
mégis tetszett, hogy én jöttem kapóra
mielőtt éjfélt ütött az óra

210512.2

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞