Bungou Nyugat

64. Idős fiatal

Yokohama, Dokk maffia központja, E/3 POV

- És most merre? - Tudakolja kíváncsian Dazai.

- Elment a wifi. - Fintorog Oláh Gábor.

- Nekem mondod. - Sóhajt egy nagyot Selma is és még a nyakát is megnyomkodja. - Nils nézz körül. - Adja ki a parancsot, mire a lúd elemelkedik a földtől és felrepül az égre.

- Most az lesz, hogy meg kell keresnünk az Óratorony Rendjét. - Jelenti ki Babits.

- Muszáj? - Fintorog Karinthy Frigyes.

- Előbb utóbb úgyis megtalálnak minket. Jobb elé menni a dolognak Frici. - Magyarázza Madách Imre, ahogy körbe néz a helyen.

- Oh... - Margarita hirtelen hangjára mindenki a lányka felé néz, aki csak komoly tekintettel bámul maga elé.

- Mi a baj? - Kérdezi azonnal Fyodor, aggódó tekintettel nézve a barátjára.

- Mi nem leszünk hasznosak. - Jelenti be Bulgakov egy nagy sóhaj után.

- Mi? - Pislog Csehov.

- Mester. - Húz ki egy margarétát a lányka a koszorúból a hajában és nyújtja oda a férfinek.

- És Margarita. - Fejezi be a férfi azt a mondatot, amivel meg lehet idézni a képességét, de mikor megfogja a virágot semmi sem történik.

- Oh... Értem. - Bólogat Fyodor.

- Akármit is csinál a Silmarillionnal Lewis képessége, annyira erőssé vált, hogy nem bírom felül írni. - Fintorog az orosz.

- Michael? - Fordul azonnal a német férfi felé a Nyugat feje, mire az elővesz egy jegyzettömböt és azonnal írni is kezd bele. Pár pillanatig nem történik semmi, mikor is közvetlen Bulgakov és Margarita mögött egy csemete nő ki a földből, ami alig pár másodperc alatt egy hatalmas égig meredő tölgyfává cseperedik.

- Nem tudom felül tudnám-e írni, de befolyásolni biztosan tudom. - Vonja le a következtetést a férfi és teszi el a jegyzettömbét.

- Legalább így megmaradt az aduászunk. - Jegyzi meg Dazai.

- Legalább. - Ért vele egyet Madách, Babits és Fyodor is.

- Szóval, merre? - Szól közbe Radnóti, szavaira pedig a Nyugat szinte egy emberként fordul Arany János felé, aki fúj egy nagyot és leül a földre. Petőfi Sándor rezzenéstelen arccal ül le a fiatal mögé és hagyja, hogy barátja a mellkasának dőlve elaludjon.

- Most mit csinál? - Kérdezi suttogva Oláh Gábor.

- Megnézi merre fogunk menni. - Jelenti be Ignotus Pál.

- Ezt honnan? - Fordul a fiatalhoz az influenszer.

- Haverok vagyunk tudom mire képes. - Vonja meg a vállát Pál.

- Északnak. - Pislog nagyokat Arany János.

- És ezért fanolok. - Vigyorodik el Babits Mihály és mutat a fiatalra, aki csak megforgatja a szemeit, ahogy Petőfi segítségével feláll.

- Köszi, Sanyi. - Mosolyog rá.

- Nincs mit, Jani. - Legyint egyet a másik.

- Élvezni fogjátok. - Fordul hirtelen József Attila és Ranpo felé a fiatal látó.

- Mit is? - Kérdez vissza a Magyar Hóhér, de a gyerek csak elmosolyodik.

- Szerinted el fogom mondani? - Teszi csípőre a kezeit.

- Tiszta a terep. - Mikor Selma megszólal, mindenki meglepetten néz felé. A nő lába mellett már megint ott áll a lúd, akinek a fejét éppen simogatja.

- Akkor induljunk. - Adja ki a parancsot Dazai.

- Azt nem láttad véletlen hol lesz a leszámolás? - Kérdezi Madách Imre, Arany János felé fordulva.

- Azon túl! - Mutat el a gyerek észak felé. Mikor pedig a többiek abba az irányba néznek meglátják a hatalmas hegységet.

- Hm... Olyan, mint a Himalája nem apa? - Kérdezi Ignotus Pál.

- Felejtsd is el. - Jelenti ki az apja, mire a fiatal fintorogni kezd.

- Van egy olyan érzésem, hogy lemaradtunk egy sztoriról Pali. - Néz kíváncsian az említett felé Petőfi, aki most ember alakban sétál, ám mielőtt a gyerek válaszolhatna a kérdésre valaki megelőzi.

- Amikor legutóbb a Himalája környékén volt ötven évig jetit keresett a hegyekben. - Forgatja meg a szemeit Ignotus Hugó.

- Na, de apa! - Néz kétségbeesetten az apjára a fiatal.

- Jetit? - Nevet fel József Attila.

- Ugye tudod, hogy azok nem léteznek. - Jelenti ki Kazinczy Ferenc.

- Attól, hogy nem látod még létezhet. - Emeli fel a mutató ujját vádlón a fiatal.

- Én vagyok az egyetlen, aki ott akadt meg, hogy ötven évig? - Szól közbe Oláh Gábor.

- Egyet értek. Még húsznak se néz ki fiatal úr. - Szólal meg Fyodor is, de az emlegetett fiú csak elvigyorodik.

- Ne aggódjon tavarish Dosztojevszkij, jóval idősebb vagyok, mint maga. - Néz végig az oroszon. - Úgy négyszer, ötször annyi. - Rázza meg a bal kezét, hogy mutassa, hogy csak tippeli a mértéket.

- Te több, mint száz éves vagy Pali és nekünk nem is mondtad? - Kapja fel a vizet Petőfi Sándor.

- Kérdeztétek, Sanyi? - Tárja ki a karjait a fiatal. - Ne legyél mérges, nem szándékosan hallgattam el. Ha rákérdeztek elmondom, csak sose jött fel. És gondolom érthető, hogy miért nem híresztelem hány éves vagyok. - Néz komolyan végig a csapaton.

- Tudom, hogy szeretsz. - Vonja meg a vállát Ignotus Hugó.

- Igen. - Vágja rá azonnal a fiatal, amivel eléri, hogy mindenki elnevesse magát.

- Amúgy gyanúsan nincs senki sehol, nem? - Szólal meg hirtelen a japán tigris fiú.

- Lehet, hogy azt várják, hogy megtaláljuk őket. Ha sokat kell kutyagolnunk már abban el fogunk fáradni. Fáradt ellenfelet könnyebb legyőzni. - Magyarázza Babits Mihály és látszik rajta, hogy valós eshetőségnek látja azt, amit mond.

- Én részben egyet értek a fiatal úrral. - Michael Ende hirtelen hangjára, többen is értetlen arccal néznek a férfire, aki komoly tekintettel néz körbe a nagy mezőn.

- Ezt hogy érted Ende? - Tudakolja Kosztolányi Dezső.

- A Silmarillion egy nagyon komplex dimenziós képesség. Egy olyan képességnek, ami képes blokkolni Bulgakov bálját, annak tudnia kellene embereket teremteni a világba, amiben vagyunk, hiszen azt Bulgakové is tudja. - Fintorog a férfi.

- Háborúznak. - Jegyzi meg Arany János.

- Mi? - Pislog mindenki felé.

- Arra körülbelül olyan messze, mint Pesttől Párizs. - Mutat el nyugat felé a fiatal, majd leengedi a kezét és megrázza a fejét. - Úgy néznek ki, mint valami fantasy film. - Forgatja meg a szemeit is.

- Érdekes. - Csillognak Michael Ende szemei, ahogy elnéz a távolba.

- Ne aggódj, Ende benne leszünk nem kell azon gondolkodnod, hogy nézd meg. - Vonja meg a vállát Arany János. - A hegyen túl van a sötétség, azok ott... - Mutat megint nyugatra. - Az ellen harcolnak. - Mutat a hegyek felé.

- És mi miért keveredünk bele? - Nyel egy nagyot Csokonai Vitéz Mihály.

- Mondjuk úgy, hogy ha nem jelennek meg nagyon gyorsan az Óratornyosok, akkor belebotlunk a fejesekbe. - Rázza ki a hideg a fiatalt.

- Nils biztos nem látott senkit? - Tudakolja Madách Selmától.

- Biztos. - Rázza meg sajnálkozón a fejét a hölgy.

- Akkor tényleg nem tehetünk mást, mint hogy bízva bízunk. - Sóhajt egy nagyot Madách Imre.