A Maffia Öröksége | Befejezett |

12.Fejezett

Rosamary Fray  szemszögéből:

Amikor felébredek az első amit észre veszek hogy nem vagyok egyedül és hogy egy meleg testhez simulók hozzá.
Eszembe jut a hajnal és hogy már megint ki borultam, emlékszem hogy igaz hogy  le feküdtem de nem bírtam aludni mert csak a sötét gondolatok voltak a fejembe, köztük az is hogy ki az én vérszerinti édesapám.
Nem bírtam el viselni a gondolatot hogy milyen rossz ember lehet ha ennyi ellensége van hogy még a gyermekét is meg akarják ölni.

Így aztán kimentem a konyhába gondolva hogy iszok egy kis teát megnyugszok és hátha elalszom tőle de úgy tűnik ez sem  sikerült.
Így aztán a végén azt vettem észre hogy a harmadik csésze teát iszom és még mindig nem alszom.

Aztán egyszer csak megjelent Eliza, be jött a konyhába és magához ölelt. Nem foglalkozott azzal hogy már megint kiborulok csak segített megnyugodni.
Ahogy aztán jobban magamhoz térek úgy jönnek vissza a sötét gondolatok is.

-Ne gondolkozz ilyen erősen.
Hallom meg Eliza hangját én pedig meg rezzenek a hangjára.
-Nem tehetek róla.
Mondom meg nyugodva ahogy elkezdi birizgálni a hajam.
-Gyere menyünk le reggelizni.

Reggeli közben fel nézek rá. Nyugodtan megkérdezem tőle.
-Elmondod hogy hova fogunk menni? Mi is az a hely egész pontosan?
-Persze, miután befejeztük az étkezést mindent elmondok.

Miután be fejeztük a reggelit Eliza be vezetett az irodájába.
-Ülj le.
Mondja rá mutattva a székre ő pedig le ül az íróasztal belső oldalán lévő székre.
-Holnap reggel indulunk.
-Hány órakor?
-Nincs időhöz kötve magán géppel megyünk. De legkésőbb 9:00 körül el szeretnék indulni.
Mondja.
-Ev jön velünk? Sőt hol van egyáltalán?
-Jönni fog csak ő egy picit később fog érkezni, és ebben a pillanatban egy küldetésen van.
Válaszol nyugodtan.
-Mesélsz valamit a helyről ahová megyünk?
-Persze.Mit szeretnél tudni?
-Bármit.
Mondom neki csillogó szemekkel.
-Nem egy hatalmas ország, de én ott nőttem fel.
Válaszolja.
-Tényleg?
Kérdezem.
-Igen, a családunk generációk óta ott él.
-Rengeteg turista hely van. Ahová mi megyünk az a főváros Vaduz.

-Sőt egy legenda is kötődik a helyhez.
-Tényleg? Hogy szól?
Kérdezem kiváncsian.
-Az oberarli kovács egyezséget kötött az ördöggel, miszerint ha az a reggeli kakasszó előtt elhozza neki a gasteini források vizét, neki adja a lányát. A kovács felesége azonban, tudomást szerezve a dologról, még hajnal előtt fogta a kakast, és jó hideg vízbe hajította, erre az rögtön eszeveszett kukorékolásba kezdett. Így az ördög, aki hallotta a kakasszót, mérgében, hogy elvesztette az egyezséget, jó mélyre hajította a forrásvizet, hogy azt aztán soha többet senki ne érje.
-Az ördögnek viszont szerencsénkre nem lett igaza és a szurdok már majdnem 150 éve látogatható.
Meséli Elisa.
-Azta, majd el megyünk oda?
-Hát persze.
A következő pillanatban megcsörren a telefonja.
-Igen.
-Rendben ne hagyd hogy...
Beszél miközben rám néz én pedig aggódva nézek rá.
-Mi történt?
Kérdezem miután le rakta a telefont.
-A szüleidet el fogta egy másik maffia.
Válaszolja nekem pedig ki kerekedik a szemem és iljedten nézek rá érzem hogy minden szín ki megy a fejemből.