A Maffia Öröksége | Befejezett |

18.Fejezett

Rossamary Fray szemszögéből:

10 nap telt el azóta, hogy Evelynék haza jöttek, és azóta sok minden történt, miután Mia felébredt Jack azon nyomban, megcsókolta, és mint később megtudtam, össze jöttek. Állítólag régóta szerelmesek voltak egymásba, de Jack úgy gondolta, hogy nem elég jó Miának, és most végre kihúzta a fejét a fenekéből.
Viszont azóta a nap óta alig láttam Elizát, hogy Mia felébredt, és az az igazság, hogy hiányzik a jelenléte. Bár fogalmam sincs, mit érezek iránta, és hogy mit is kezhetnék ezzel az egészel. Ha vissza gondolok a találkozásúnkra, akkor nem gondoltam, hogy itt kötök ki, és alig hiszem el, hogy idáig juttotunk.
-Oliver!
Nézek meg le pődve a nappali kanapéján tanyázó Oliveren.
-Mi ez a meg lepődött arc hercegnő?
- Már te is ezt a becenevet használod?
-Miért? Szerintem találó.
-Elisa?
- A dolgozó szobájában.
Válaszolja.

-Eliza.
Kopogok be hozzá.
-Gyere be épp hozzád indultam .
- Tényleg? Miért?
-Meg kértél, hogy találjam meg a mostoha testvéredet.
Mondja, miközben nyugodtan kér, hogy üljek le.
- Megtaláltad?
Kérdezem reménykedve.
-Még nem,...
Szomorúan nézek rá.
-De meg találtam az árvaházat, ahová el került, akik örökbe fogadták az egy bizonyos Fisher család, szóval Brian Fisher. -Szerinted megtalálod?
- Mindent meg teszek.
-Köszönöm.
- Még ne köszönd. Majd ha már megtaláltam.
De szerencsére pár óra, és fényképet kapunk róla.
-Mirandának szóltál már? Végül is a fia.
-Nem, ezt úgy gondoltam neked kell elmondani. Nem neki keresem meg, hanem neked ezt ne feled.
- Akkor majd szolok neki én.
- Az jó . Holnap fontos vacsora lesz az egyik itteni maffia családal, szeretném ha te is ott lennél. Mondja Eliza én pedig csodálkozva nézek rá.
-Miért én nem értek a maffiához? Miért szeretnéd, ha részt vennék rajta?
Kérdezek rá csodálkozva. De úgy tünik erre nem fogok választ kapni, mert Eliza már nem is figyel rám.
-Hé adnál valami magyarázatot.
- Meg kaptam a fotot a fél testvéredről.
Mondja Eliza.
-Tényleg? Meg nézhetem?
-Gyere.
Mondja Eliza és magához int, és én végre láthatom a mostoha testvérem fényképét.
- Találtam orvosi papírokat 2 évvel ezelőtt meg műtötték a szemét egy kísérleti gyógymód úgy tűnik, hogy sikeres lett.
-Szóval már lát?
-Igen.
- Szólok Mirandának.
-Várj.
Kapja el a kezem és húzz az ölébe.
- Ne hibáztasd magad, ha Brian nem bocsát meg Mirandának.
-De helyette engem nevelt fel.
-Igen és ez egyikötök hibája csak is Thomas.
-Rendben. Most már mehetek?
Mondom neki.
-

Meny de esetére vegyél fel valami szépet.
Mondja és nyom egy puszit a szám sarkára, én pedig pirulva nézek rá.
-Most már menny.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Mér vagy 10 perce toporgok, Miranda ajtaja elött, mivel fogalmam sincs, hogy mondjam el neki, hogy meg találtuk a fiát.
- Ross, mit keresel itt?
Nyitja ki hirtelen az ajtót és egy pillanatra meg ugrik.
-Én.. meg kértem Elizát, hogy kerese meg Briant.
Mondom neki bűntudatosan, hiszen a tudta nélkül kértem meg.
- Miért fájdítod a szívem, mond neki, hogy hagyja abba, úgy sem talál semmit...
- Megtalálta.
Mondom neki, ami rögtön el halgatatja.
-Mi??
-Igen ő meg találta, és Brian igazán fess fiatal ember.
Könnyes szemmel néz rám.
-Igazán?
-Igen, és már a látása is teljesen jó .
Sírva rám veti magát.
-Köszönöm.
Én pedig hirtelen azt sem tudom, hogy mit is csináljak, de vissza ölellem.

- Kérhetek valamit?
-Persze.
-Este valami fontos vacsora lesz. Segítesz szépen fel öltözni?
- Drágám te mindig szép vagy.
Mondja Miranda, de én könyörgö kiskutya szemeimet rá vettem ami, mindig be vált.
-Jó jó legyen csak ne néz így rám.
-Ez az.
Mondom.
-Persze ennek én mindig be dölök.
Rázza a fejét mosolyogva, Miranda, én pedig egy pillanatra el hiszem, hogy minden rendben lesz, hogy vége ennek a sok titoknak és szomorúságnak.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Este, hat óra, és a vendégek hétkor jönnek, én pedig idegesen állok a tükör előtt. Kopogtatásra fel kapom a fejem.
-Igen.
Kiáltok ki, Ross jön be az ajton, én pedig hitetlenkedve nézek végig rajta.
A ruha, ami rajta van gyönyörű.
-Látsz valamit, ami tetszik?
Kérdezi mosolyogva én pedig pirulva el nézek róla.
Hirtelen kezeket érzek magamon Eliza hátulról át karol.
A következő pillanatban egy hideg nyaklánc ér a nyakamhoz, amikor le nézek egy gyönyörű rózsa nyakláncot látok.
-Miért?
De választ nem kapok, mert Eliza maga felé fordított.
- Gyönyörű vagy.
Mondja.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Hét óra közeletével egyre idegesebb vagyok.
De szerencsére Eliza szépen el magyarázott mindent.
Amikor az óra el űti az este hetet megszólal a csengő.
-Megyek.
Mondja Evelyn és megy ajtót nyitni.

2 percen belül bent vannak és be mutatkoznak.
- Elnézést kérek, de Brian a fiam is jön, csak késik.
Nekem egy pillanatra el akad a lélegzetem, a név hallatán. De aztán sóhajtva meg nyugtatom magam, hogy rengeteg Brian nevű férfi van.
-Semmi baj. Addig is, mi lenne, ha le ülülnénk beszélgetni.
Mondja Eliza és be vezet mindenkit a nappaliba.

10 perc elteltével még mindig munka ügyben beszélgetnek, én pedig Elizát nézem azt nem tudom miért, de valamiért a szemem nem tudom róla levenni, ahogy vezeti az egész beszélgetést hihetetlen.
Meg szólal a csengő, így gondolom megérkezett a késő is.
-Üdvözlöm.
Hallok meg egy hangot, és ahogy fel nézek rögtön el akad a lélegzetem, meg látom Brian-t.
- Kisfiam.
Hallom meg Miranda remegő hangját, és ahogy el hangzik, ez a szó a szobában meg fagy a levegő és hirtelen mindenkiben bent rekedt a levegő.
- Nem vagyok a fia asszonyom.
Hallom Brian nyugodt hangját.
Eliza rám néz és oda ad egy aktát Brianak.
-Ez nem igaz?
Jelenti ki remegő hangon Brian.
-Kisfiam halgasd meg...
Monda Zoé miután ő is elolvasta az aktát.
-Amya ne szólj bele. És te nem lehetsz a vérszerinti anyám.
Fordul Brian Mirandához.
-Kisfiam én .....
-Ne hívj így, nem érdemled meg hogy így nevez, hol voltál amikor beteg voltam? Esetleg az első lépéseknél, vagy amikor vissza kaptam a látásomat amikor síkitozva riadtam rémálmokból, hol a fenébe voltál? Nézz rájuk ők a szüleim, akik ott ülnek ők neveltek fel, te ott hagytál az esőben, egy árvaház ajtajában még csak takarót sem terítettél rám, a csengőt sem nyomtad meg, majdnem egész éjszaka kint hagytál a hideg esőben. Mondja Brian és a hangja hidegen vizhangzik a szobába.
-Brian hívhatlak igy? Meg sem várva a választ folytatom.
-Nem Miranda rakott le az árvaház elé ne rá haragudj.
-Álljunk csak meg és te ki vagy miért véded enyire? Ó csak nem te lettél a helyettesem? Komolyan te probálod, nekem be mesélni, hogy nem az ő hibája,veled ott volt téged fel tudott nevelni, de engem már nem mi? Hol volt amikor az egyik nevelő tiszt megerőszakolt? Mi volt a gond hmm esetleg az hogy vak voltam? Mert úgy gondolja, hogy is lehetne a fiad egy vak gyermek..... Folytatná Brian.
-Hé mi ez a nagy kiabálás?
Áll meg az ajtóban Oliver, de a következő pillanatban ő is meg fagy Brian pedig lassan felé fordul.
-Tudhattam volna volna, hogy te is csak egy hazugság vagy Oliver. Mi volt s terv elhitetted hogy segítesz majd hozzá visszel és bejelented hogy ő az édesanyám?
Mutat Mirandára gúnyosan Brian és kiviharzik az ajton Miranda könnyes szemmel néz után, és kilép az ajton vissza menve a szobájába. Gabe és Zoe Brian örökbefogadó szülei bocsánat kérően ránk néznek, és ők Brian után menve ki lépnek az ajtón.
-Te ismered Briant vagy mi volt ez? Fordulok zavartan Oliverhez.
-Én.. Aznap találkoztunk, amikor megérkeztünk, én pedig elmentem a Luxba, és ott volt ő én... Rángatozik Oliver.
-Bele szerettél igaz?
Hallom meg a kérdést Eliza szájából.
-Lehet.
Mondja Oliver óvatosan.
-Akkor menny utána.
Mondja Eliza.
-Várjunk mi az hogy bele szeretél a mostoha testvérembe?
-Ross ez az ő dolguk hagyd.
Mondja Eliza, és hagyja, hogy Oliver ki lépjen az ajtón.
-Én nem tudom mit csináljak. Jelentem ki kétségbeesetten, és Eliza nyugodtam meg őlel, én pedig a mellkasába, fúrom az arcomat.