𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Seoleun

Mivel egy lélek sem volt az utcákon, csak pár kutya, amit persze lelőttem, így a kocsi, ami most már az enyém, az is meg volt. Ott volt ahova leparkoltam vele. Az út kellős középen.

Azért maradtam ennél az autónál, mert csak ennél tudtam biztosan, hogy van benne benzin.
Beültem a kormány mögé, majd magam mellé dobtam a cuccaimat, meg a fegyvert. Aztán egy nagyon nagy sóhaj hagyta el a számat.

Akkor végleg itt hagyok mindent...

Fájó szívvel ugyan, de elindultam. Fájt, mert Kook már mást szeretett, és fájt, mert anya, aki nem csinált semmi rosszat, itt kell hagynom.

De kénytelen vagyok, mert megalázva érzem magam.

Felmerülhet másban a kérdés, hogy egy ilyen apró dolog miatt, ami még meg sem lett magyarázva, miért hagyok ott mindent..? Erre egyszerű a válsz... Biztos vagyok benne. Biztos vagyok abban, ami szerintem a háttérben történt, hogy Jungkook azt a lányt szerette meg, és engem meg nem akart megbántani, így nem tudta hogyan mondja el nekem, ezért titkolta. De azért jobb lett volna, ha ő mondta volna el nekem.

Viszont most már nem lehet változtatni ezen.
Így hát csak mentem és mentem. Falukba, városokba, erdőn, mezőn keresztül.

Igazából a keleti határhoz legközelebb fekvő faluba akartam megvárni a szülinapomat, ami körülbelül 3 hét múlva lesz. Utána meg kimegyek a mellettünk lévő országba és onnan Amerikába.

Amikor oda érek a másik kontinensre, Anyáék már biztonságban lesznek, Kook meg Koreában. Remélhetőleg.

Mivel a főváros is keleti országrészen van, így világosodásra pont odaérek. Fura, hogy az utakon nincsenek kutyák. De azért városba meg faluba láttam egy kettőt. Kicsit ijesztő volt, viszont tudom, hogy az autóba nem jöhetnek be.

Csak vezettem és vezettem. Az útra koncentráltam, hogy ne gondoljak most semmire, mert abból tuti baleset lenne.

Próbáltam azzal nyugtatni magamat, hogy már csak egy kis ideig kell kibírnom, és új életet kezdhetek. Lehetőleg az szerencsésebb lesz a mostaninál.

Nem álltam meg egyszer sem. Hiába vagyok hulla fáradt, most még nem állhatok meg.

...

Napfelkeltekor értem el a legutolsó falut. Egész kis takaros környék fogadott engem. Megálltam egy random háznál, ami egész jó állapotúnak nézett ki kívülről és a cuccaimmal együtt betörtem a kaput, majd kilőttem a zárat a bejárai ajtón. Visszazárni visszalehetett, mert dupla záras ajtó volt. Ezért avatkoztam be fegyverrel. Ha nem lett volna dupla záras, akkor meg sem próbáltam volna.

Egy szintes ház volt.

Körbejárkáltam, de biztonságosnak találtam. Sehol semmi veszély forrás. Itt kibírhatom 3 hétig. Étel, ital van, tisztasági dolgok vannak, iratok vannak, ruha van, mindenem megvan.

Így hát lepakoltan a dolgokat.
Egy hálószoba van, francia ágyas. És a konyha egybenyílik a nappalival.

Jól bezártam minden helységet, hogy ne is jöjjön be sehol semmi.

TV az van, csak adás nincs. Viszont a konyhában van rádió. Ki használ még ilyet...? Mindegy, most jól jön, mivel találtam rajta adást. Sajnos nem magyar, de vannak rajta jó zenék.

Akkor most pedig szépen várunk...

Köszönöm szépen, hogy elolvastad!