Charles Leclerc már hat éve neveli egyedül a kislányát és utazza be vele a világot Formula 1-es pilótaként. Az életük különleges, kaotikus, de olyan, amiért bárki boldogan beáldozná a fél karját. Legalábbis addig amíg Charles asszisztense fel nem mo...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
𝐀 𝐁 𝐈 𝐆 𝐀 𝐈 𝐋
Charles felnevet, de talán ő is menekülni akar a szponzorok elől, mert felém nyújtja a kezét, amit én készséggel elfogadok. Hirtelen nem érdekel, ha még jobban beégetem magam előtte, csak a Pirelli igazgatója ne fogdossa a fenekem!
Új tánc kezdődik Charles pedig a tánctér közepére vezet és az egyik kezébe megfogja a kezem, a másikat pedig a lapockámra teszi. Ahol a meztelen bőröm a tenyerével érintkezik elönt a libabőr, akkor pedig végképp menthetetlenül elvörösödök, amikor közelebb húz magához és a hasunk összeér.
Istenek milyen illata van! Ehhez az illathoz képest a legtöbb Old Spice-os srác, akihez valaha szerencsém volt sosem érhetne fel. Mert ez az illat édes, mégis férfias, kellemes és megnyugtató, de ugyanakkor képtelen vagyok beazonosítani, hogy mi lehet.
- Köszönöm a mentést! - mondom amikor a zene elindul és tökéletes összhangban a dallamokkal vezetni kezd a parketten.
- Mentést? - kérdezi értetlenül. Franciául szól hozzám, egyfajta belsőséges légkört teremtve ezzel még akkor is, ha rengetegen állnak körülöttünk. Ezeknek az embereknek a nagy része olaszul vagy angolul beszél. Még ha tudnak is valami alap franciát a hangunk elveszik a zenében és a beszélgetések között.
- A Pirelli igazgatója... - csak eddig jutok mielőtt Charles elmosolyodna és az arcán megjelennének azok a gödröcskék, amiről az olasz férfiak ódákat zengenek és tudom, hogy tisztában van vele, hogy mire gondolok.
- Hát, nem tudom, mennyire lesz sikeres a mentőakcióm. Nem szeretek táncolni - rántja meg a vállát, amolyan "Nem lehet az ember mindenben kiváló" stílusban. - Nincs hozzá tehetségem, szóval, ha véletlenül letaposom a cipőjét már most szeretnék bocsánatot kérni.
Elmosolyodok és megrázom a fejem.
- Nyugodtan. Nem az én cipőm.
Charles felvonja a szemöldökét így próbálva feltenni a kérdést, amit hirtelen túl bonyolultnak tűnik megfogalmazni.
- Silvia Delisle a legjobb barátnőm. Én vagyok a plusz egy fője. Az övé a cipő. Azt mondta, hogyha nem teszem tönkre az est végére nem is éreztem jól magam.
Charles felhorkant és elmosolyodik a cipőmre nézve, de jól látszik rajta, hogy halvány gőze sincs, kiről beszélek csak nem akar udvariatlan lenni.
- Kicsit költséges mulatságnak tűnik.
- A másikban nem jöhettem. Silvia stylistja szerint túl egyszerű volt egy ilyen rangos eseményhez. És sajnos még nem szakadt rám a bank, hogy minden gálára új cipőt vegyek.
- Akkor sok ilyen rendezvényen volt már? - puhatolózik tovább.
- Rengetegszer. De engem inkább az asztaloknál lehet megtalálni nem a parketten.
