Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

41. rész Ébredés

Őszintén szólva az előző rész kissé eseménytelen volt. Meg nem is mondtam el, mi következik. Magyarországra megyek, nem is akárimiért. Fanni apja megint megcsinálta, most éppen Mohácsra megyünk, amit ő szponzorál. És mi van februárban Mohácson? A busójárás! De szerintem induljon a sztori onnan, hogy Fanni elmondta nekem a hírt. Éppen edzésről mentem haza, mikor odajött hozzám.

-Szia Ayumi!-köszönt Fanni.

-Hello Fanni. Szeretnéd, hogy hazavigyelek? Apádat nagyon nem értem, hogy miért pont az erdő szélére építette a kúriát-kérdem.

-Az ő döntése, én csak örülök, hogy van. De elfogadom az ajánlatodat. Úgyis szeretnék beszélni veled valamiről-mondta Fanni.

-Akkor pattanj be-nyitottam fel a tankett tetejét.

Beindítottam a motort, és már mentük is a város széle felé.

-Szóval az van, hogy...-kezdte volna Fanni, de megállítottam-Majd ha odaérünk. Most vezetek.

Néhány perc múlva már ott is vagyunk.

-Gyere, beszéljünk bent-nyitotta a kaput Fanni.

Beléptem, és leültem a hall egyik székébe. Vendéglátóm még bement a konyhába, és hozott némi almás pitét és a mértékletesség iskolapéldáját, mustot.

-Miről is szeretnél beszélni?-vettem el egy szelet pitét.

-A papára már megint rájött valami, és azt szeretné, hogy elmenjek Mohácsra megnézni a busójárást. És mivel múltkor is jól működött, megint szeretné, hogy velem jöjj-mondta Fanni.

-Összvissz egy kérdésem van: mi a csuda az a busójárás?-kerekedtek ki a szemeim.

-Lényegében egy csapat helyi, kb. 2000 ember felvonul Mohácson busóként. A többi utánanézést rád hagyom, de az a lényeg, hogy ez kihagyhatatlan élmény-magyarázott Fanni.

-Akármi is ez a busójárás, én benne vagyok még egy magyaroszági kalandban! És mikor megyünk?-mondtam izgatottan.

-Jövő hét pénteken, majd a rákövetkező hétfőn vissza-mondta Fanni.

-Rendicsek. Akkor én megyek haza. Viszlát!-markoltam még fel két szelet pitét.

-Szia!-integet Fanni.

Szóval, mi is ez a busójárás? Az egész alapja egy legenda, miszerint egy felsőbb hatalom sugallatára a mohácsiak ördögmaszkban és birkagyapjúban űzték el a törököket még rég. Manapság a teleket űzik, és emellé rendeznek egy egész fesztivált. Szóval már most érzem, hogy jól fogunk szórakozni. Ugrunk egy kicsit az időben, amikor éppen elhagyom a házat.

-Ez nem ér! Fanni apja már megint fizet nektek egy utat Magyarországra?-méltatlankodik Soma.

-Ha hozok haza neked egy kerepelőt, kvittek vagyunk?-kérdeztem.

-Rendben. Én meg addig nem gyújtom fel a házat-mondta Soma.

Sándor jó szokás szerint átvitte minden cuccomat a repülőre, így megint csak a 35M volt velem, ahogy az szokott lenni. Fanni a reptéren vár.

-Ayumi! Szerintem ezt hagyd itt-ütötte meg a 35M oldalát Fanni.

-De miért?-vettem elő a legjobb Fluimucil Ábel impressziómat. (Ilyenkor még senki sem ismerte azt a terrort, amit Ábel az országra hozott, 2016-ban jelent meg.)

-Csak hagyd itt. Mohács nem egy tankbarát hely busójárás idején. Tömeg van-mondta Fanni.

-Oké, oké...-írtam rá Somára, hogy vigye majd haza a járgányt.