Valahol a Silmarilionban, E/3 POV
A csapat igyekezve, hogy minél több energiát spóroljon, lassan halad előre a hegyek irányába. Hosszú ideig csak egymás között viccelődnek és próbálják elterelni a figyelmüket az elkerülhetetlen előttük álló csatáról, azonban minél közelebb kerülnek a fekete ormok annál komorabb lesz mindenki hangulata is.
- Jó, eddig eljöttünk, innen hova tovább? - Vakarja a fejét félig csípőre tett kézzel Radnóti Miklós.
- Át a hegyen. - Jelenti ki Arany János, mintha ez lenne a legegyértelműbb dolog a világon.
- Ja, oké, és azt hogy csináljuk? - Tudakolja a kettős ügynök, egy fintorral az arcán.
- Technikailag elég nekem átjutni. - Vonja meg a vállát és fonja össze maga előtt a karjait Móra Ferenc.
- Ez még mindig nem oldja meg, hogy neked is át kellene jutni. - Erősködik Radnóti.
- Majd én átviszem. - Lép Móra Ferenc mellé a kis Ferkó és ahogy felnéz a férfire és elmosolyodik, felveszi az idősebb alakját. - Indulhatunk? - Nyújtja ki felé a kezét.
- Ha leejtesz... - Kezd bele a fenyegetésbe, de minden magyar csak nevet rajta, Franz pedig egyáltalán nem veszi komolyan, csak erősen megszorítja a férfi kezét és a következő pillanatban a német fiú testét vöröses fekete jelek fedik el. A jelek megjelenésével egy időben a fiú Móra Ferenc társaságában elemelkedik a földtől és még fél perc se kell hozzá, hogy eltűnjenek a hegyek csúcsa körül gomolygó felhők között.
- És most? - Tudakolja Fyodor, mire Dazai mellette nagyot nyel.
- Arra várunk? - Néz a japán kicsit savanyú arccal Petőfi Sándor felé fordulva.
- De még mennyire, hogy arra. - Biccent egyet a fiatal.
- Kíváncsi leszek milyen lesz. - Nyel egyet Dazai.
- Nem sokat fogsz belőle érezni. - Vonja meg a vállát Kazinczy Ferenc.
- Mi a baj Babits? - Teszi fel a kérdést hirtelen József Attila.
- Nem egy helyen vannak. - Bukik ki a Figyelő vezetőjéből.
- Kik? - Tudakolja értetlenül Dazai.
- Az Óratorony Rendjének tagjai. - Magyarázza a férfi, de közben csak összehúzott szemekkel néz a hegyek felé.
- Hogy érted, hogy nem egy helyen vannak? - Tudakolja Madách Imre.
- Honnan tudja hol vannak? - Bukik ki Fyodorból a teljesen logikus kérdés.
- Úgy, hogy nem egy helyen vannak. Öt részre oszlottak. Az a baj, hogy nem ismerem a térképet, hogy tudjam stratégiai döntés volt, vagy csak össze akarnak zavarni és szétválasztani minket. - Sóhajt egy nagyot. - Ami pedig a hogyant illeti Dosztojevszkij úr. - Mosolyog az oroszra. - Az a képességemnek köszönhető.
- A Tábornagy használta a képességét, de nem is láttam az árnyakat. - Húzza össze a szemeit a Nyomozó Iroda feje, szavaival pedig eléri, hogy Babits ajkain egy kaján vigyor jelenjen meg.
- Nem ölni akarok. - Vonja meg a vállát az ezüst hajú férfi. - Csak figyelemmel tartom hol vannak. - Néz el megint a hegy felé. - Madách nem tudnál véletlen nekem egy térképet varázsolni valahonnan? - Sandít a Nyugat feje felé, aki azonnal a mellette álló Michael Ende felé fordul.
- Megpróbálhatom. - Fogja meg az állát a német férfi, majd megint előveszi a kis jegyzettömbjét. - Milyen messze vannak? - Kérdezi fel se nézve.
- A legtávolabbi ötven kilométerre, de nagyon gyorsan közeledik. Elég lesz egy tíz kilométeres körzet. - Adja meg a választ Babits Mihály teljesen nyugodtan. Michael Ende csak biccent egyet, mielőtt körmölni kezdene.
- Mi a jó... - Kezd bele a kérdésbe Dazai és pislog nagyokat.
- Bocs a késésért. Franz kicsit megállt a csúcson. - Próbálja kimagyarázni magát Móra Ferenc, miközben mindenki a meglepetés különböző szintjeivel néz körbe maguk körül. A Nyugat és a Figyelő csak kíváncsian nézi meg magának a helyet, amíg a japánok, mintha elvesztették volna a fejüket úgy kapkodják ide-oda.
- Hölgyeim, uraim, ez a Rab ember fia. - Kuncogja Móra Ferenc. - Ezt szeretem a legjobban a képességemben. - Vigyorog, mint a jóllakott óvodások.
- Mit is? - Kérdezi értetlenül Kazinczy Ferenc.
- Az arcokat, amiket az első alkalom után vágnak az emberek. - Mutat a japánok felé.
- Készen vagyok. - Jelenti be a semmiből Michael Ende, majd összehúzott szemekkel néz körbe maga körül. - Lemaradtam? - Pislog párat. - A fenébe, pedig kíváncsi voltam rá. - Fintorodik el, de végül csak sóhajt egy nagyot. - Mindegy, legalább a térkép megvan.
Csettint egyet, mire a levegőben a keze előtt fehér fény társaságában megjelenik egy papírtekercs, ami leginkább a középkori pecsétes okiratokra hasonlít. A német férfi rezzenéstelen arccal markol rá a papírra, majd egyszerűen oda nyújtja Babits Mihálynak, aki a többiekhez hasonlóan csak pislog a férfire.
- Tessék, Mihály készen van. - Jelenti be a szemüveges férfi és még meg is emeli kicsit a tekercset, hogy jelezze az előtte állónak, hogy át kellene vennie.
- Köszönöm. - Nyögi ki végül a Figyelő feje, majd egy igazi tábornokhoz illő mozdulattal kitekeri a papírt és elfordul észak felé.
- És Misi bá varázsol. - Vigyorodik el Ignotus Pál.
- Ezt hogy érted? - Tudakolja a japán tigris gyerek.
- Megmondja merre vannak és merre fognak menni. - Jelenti ki a fiú.
- Te Pali, amíg Babits dolgozik. Mondd csak... - Kezd bele József Attila és vigyorogva néz az ifjabb Ignotusra. - Végül megtaláltad azt a jetit?
- Szerinted itt lennék, ha nem? - Fonja össze maga előtt a kezeit és vigyorog mint, aki megnyerte a lottó főnyereményét.
- Ha apád mondja. - Mutat rá az egyértelműre Széchenyi István.
- Jól van Pisti, igazad van. - Forgatja meg a szemeit a fiatal Ignotus. - Szóval válaszolva a kérdésedre. Igen, megtaláltam. - Húzza ki magát büszkén.
- És merre van? - Kérdezi kíváncsian József Attila.
- Heh, csak szeretnéd, hogy elmondjam. - Nyújtja ki a nyelvét a Magyar Hóhérra.
- Na, de Pál! - Kap a szívéhez József Attila és vigyorog, mint a tejbe tök. - Így kell viselkednie egy több, mint száz éves úri embernek? - Csipkelődik az ifjabb Ignotussal, mire az összehúzza a szemeit, majd lassan megszólal.
- Attila, csak nem azt akarod, hogy rendet rakjak az agyadban? - Húzódnak gonosz mosolyra a fiú ajkai.
- Visszaszívtam! - Lép egyet hátra a Magyar Hóhér és még fel is emeli a kezeit, mintha megadta volna magát.
- Én is így gondoltam. - Biccent egyet Ignotus Pál.
- Na, befejeztétek a gyerekes vitatkozást, vagy még hagyjak nektek időt? - Teszi fel a kérdést Babits Mihály, ezzel magára terelve a figyelmet.
- Befejeztük Misi bá. - Vágja magát haptákba Ignotus Pál, amivel eléri, hogy többen elmosolyodjanak.
- Helyes, akkor figyelem. - Húzza ki magát Babits Mihály és akik nem ismerték a háborúban, most láthatják, hogy milyen, amikor vezér módba lép. - Az Óratorony előttünk van az öt csapatból most már csak négy van. A legtávolabbiban hárman vannak, ott van Agatha is, ők valószínűleg pár órán belül csatlakoznak a második legtávolabbi csapathoz. - Mutogat a térképen. - Mivel mind elég különböző irányban vannak és van, aki nem is mozog, így az lesz a legjobb, ha minél többet elfogunk a közelebbi csapatból, mielőtt esélyük lenne összeszerveződni. Valószínűleg véletlen volt a hely, ahova kerültek, nem stratégiai pontokon vannak. Úgyhogy ki kell használnunk ezt a lehetőséget, amíg esélyünk van rá. Javaslom, hogy itt kezdjünk. Ő már egy ideje nem mozog. - Mutat egy kis pontra a térképen.
- Akkor meg is van a terv. Mihály vezess! - Vigyorodik el Madách Imre és még int is egyet, mintha utat adna a Figyelő vezetőjének.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Bungou Nyugat
Фанфик"- Gondolom a ti leveletekben is ugyanaz volt, mint a miénkben, ha már elfogadtátok a meghívásunkat. - Szólalt meg komolyan a maffia főnöke. - Igen. - Biccent a másik szervezet vezetője. - Ez a bizonyos Nyugat arra utal, hogy képes mind a kettőnket...
