Ghost Speaker

4.

- Elnézést ezt nem én rendeltem!

- Bocsáss meg de más vagy fél órája várunk a salátáinkra!

- Harry a négyes asztal tizenöt perce várja az italait!

- A hetes asztalnak más tíz perce kész a rendelése!

- A kettes már fizetne!

- Harry igyekezz már!

Ez ment egész nap. Képtelen volt koncentrálni. Egész nap Louis járt az eszében.

Most már biztosan nem tudja vele megbeszélni azt az éjszakát. És talán folytatni...

- Mi van veled ma Harry? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott.

- Ó, ha tudnád. – motyogta.

- Micsoda? – kérdezte Niall.

- Semmi. Nem aludtam valami jól az este. – hazudta gondolkodás nélkül.

- Hát szedd össze magad tesó, mindjárt jön az esti roham és én fél óra múlva lelépek.

- Na baszki! Akkor ketten leszünk Nickkel.

- Bizony. Na de most tarts tíz perc szünetet addig átveszem az asztalaidat az enyémek már mind fizettek. Egyél, igyál pihenj egy kicsit. Töltődj fel. Ha a főnök kérdezné hugyozni mentél.

- Ahh életmentő vagy Niall. Köszönöm!

- Nem tesz semmit na de most indulj.

Harry így is tett. Elment a pihenőszobába. Evett, ivott egy kicsit, elment a mosdóba majd leült egy kicsit és megpróbálta kikapcsolni az agyát.

Nem igazán sikerült.

A gondolatai megint Louis és a beszélgetésük körül forogtak. Kéne valamilyen bizonyítékot szereznie, hogy nem hazudik. De mégis mit? Egy rohadt szellemről beszélünk baszki! Talán, ha valamilyen belső beszélgetést idéz fel neki, amit csak ő és az anyja tudhat talán hinni fog neki.

- Baszki tényleg! – csapott a homlokára Harry. – Ez, hogy nem jutott az eszembe.

- Micsoda?

- Jesszusom Jay! A frászt hoztad rám! – kapott a mellkasához.

- Hát legalább jó szellem vagyok. – kuncogott. – Nade mi jutott eszedbe?

- Hát, ha esetleg elmondanál valami belsőséges dolgot, amit csak te és Louis tudhattok akkor talán hinne nekem.

- Jaj Harry! Ez nagyon kedves tőled, de szerintem engedd el. Megtetted, ami tőled tellett. Nem is kérhetek többet. – mondta Jay.

- De ha...

- Kivel beszélgetsz Harry? – jelent meg hirtelen Niall a pihenőszoba ajtajában.

Harry egy pillanatra lefagyott, fél szemmel Johannahára nézett, de gyorsan visszavezette a tekintetét Niallre.

- Ja ömm senkivel... Csak hangosan gondolkodtam.

- Azt veszem észre. Még az sem tűnt fel, hogy húsz perce vagy idebent. – mondta viccelődve.

- Micsoda?! Jézusom Niall ne haragudj, nem vettem észre, hogy ennyire elment az idő.

- Hagyjad csak, legalább szusszantál egyet. Na de én most már megyek, de lett egy új csoportod és azt mondtam nekik, hogy két perc és ott leszel. Odaadtam nekik az étlapot, hogy megkönnyebbítsem neked a dolgokat.

- Köszönöm! Életmentő vagy. – ölelte át a legjobb barátját.

- Azt jól tudom. Na de most csipkedd magad várnak rád. – mutatott az ajtó irányába.