A jégkirálynő (Átírás alatt)

Számíthatsz rám!

Nem ittam, értelemszerűen. Tartanom kellett a frontot, miután Nát és Toni teljesen bevadultak. Bence és Sam sem ittak, maradtak az alkoholmentes sörnél, Zoé ivott meg egyedül egy vodkanarancsot Vallal és időközben Kitti is befutott. A fiúkkal megbeszéltem, hogy ők majd haza fuvarozzák Tonit és Valt, Bence volt olyan kedves és bevállalta, hogy majd Nát kocsijával elviszi őket, aztán átül Samékhez.

- Teljesen kikészült, amikor az apja felhívta, hogy holnap szeretettel vár mindenkit egy ebédre. Ott lesznek Nát nagyszülei is, akiktől a házat kapta. – magyarázta nekem Sam, miután már teljesen letettünk arról, hogy megpróbáljuk megakadályozni, hogy a két jóbarát a sárga földig leigyák magukat.

- Normális volt az apja a telefonban? – kérdeztem.

- Igen és szerintem ez az, ami teljesen kiborította Nátékat. Az apjuk nem ilyen. Hideg, közönyös és unott. Nem érdekli, hogy mi történik a családjával. Dolgozik és eltartja őket, anyagilag megad nekik mindent, hogy abban ne kelljen hiányt szenvedniük, de ennyi. Csak a szart hánytorgatja fel, főleg, hogy Nátnak nem volt egyszerű az élet a gimnáziumban Krisztián távozása után. – szomorúan pillantottam a páromra a konyhából. Továbbra is a nappaliban ültek, ott volt felállítva a bázis és megállás nélkül vedeltek Tonival. Mindenről beszéltek, hiába nem forgott már a nyelvük, a lényeg az volt, hogy ne kelljen a holnapi borzalomra gondolniuk. – Én megértem őket. – sóhajtott fel Sam. – Mármint, az én szüleim is pontosan ilyenek. Ha ugyan úgy fordulnának felém, mint ahogy most Zoli Náthoz én is kiakadnék. – tette hozzá. Azonnal a keze után nyúltam és megszorítottam. Hálásan pillantott rám. – Lassan mennünk kellene. – pillantott az órájára. – Elbírsz majd Náttal? – kérdezte.

- Még szép. – kacsintottam rá, bár nem vágott olyan fejet, mint akit teljességgel meggyőztem volna. – Menjetek csak, intézzétek el Tonit kérlek! Segítsetek Valériának. Ezzel tudtok nekem is segíteni. Nem szeretnék még értük is aggódni. – Sam egyetértően bólintott, majd felém hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Akármi van, szólj és jövök. Egy perc alatt lecsavarom őméltóságát. – felelte komolyan, amin akaratlanul is felnevettem. – Na jól van alkoholisták! – kiáltotta el magát, majd elindult a nappali irányába. – Indulás hazafelé!

- Végre! – szakadt ki Bencéből.

Zoé és Kitti is vette az adást, mindegyikük oda jött hozzám és elbúcsúzkodtunk. Nekik szerencsére nem kell megjelenni a holnapi össznépi ebéden a Fekete család házában, nem úgy, mint nekem. Bence is elém lépett és szorosan megölelgetett, valamint ő is biztosított arról, hogy ha akármi segítség kellene Náttal, csak szóljak és itt is van. Természetesen Toni és Nát hallani sem akart arról, hogy a partijukat ilyen korán lelőjük. Nem is akartunk volna már este nyolckor ágyban lenni, de tekintve, hogy milyen állapotban vannak már most, jobbnak láttuk, ha megszakítjuk ezt az egészet, mielőtt valamelyiket a detoxikálóba kellene vinni. Hiába erősködött Sam és Bence Toninál, hogy kurva gyorsan húzza a cipőjét, fogja a holmiját és induljon meg a kocsi felé, a majd két méteres hegyomlás hajthatatlan volt. Egészen addig, amíg Valéria eléjük nem lépett és rá nem parancsolt a barátjára, hogy indulnak. Még bennem is megfagyott a vér egy pillanatra, ahogy Val kiejtette a szavakat a száján. Életemben nem hallottam még őt ennyire komolyan, hidegen és ellenszegülhetetlenül beszélni. Annyira hasonlított abban a pillanatban Nátra, a kimértségére és az elszántságára, hogy elgondolkoztam, nálam is vannak esetleg ilyen pillanatok? Amikor egy adott cselekvésem Johanna vagy Alex személyiségét tükrözi? Vagy majd később Kíra és Keve lesznek olyanok, mint én? Elhessegetem a képet a fejemből, tekintve, hogy Toni egy pillanat alatt megfeszült Valéria hangjára. A tekintete kitisztult és további hadakozás nélkül indult meg a kijárat felé. Odamentem hozzájuk, támogatóan átöleltem a legjobb barátnőmet és esetlenül megveregettem Toni hátát is. Nát eközben folyamatosan azt rikoltozta mögülem, hogy Toni mekkora egy papucs és jöjjön vissza bulizni, a legjobb barátja viszont inkább rá se nézett, ugyanis Valéria szeme feketedett a dühtől és az agressziótól. Képes lett volna a bátyjával is egy pillanat alatt megküzdeni.