Bungou Nyugat

66. Nyomozósdi

Valahol a Silmarilionban, E/3 POV

- Te ölted meg! - Hall meg a csapat egy reszelős hangot, ahogy a sziklák és bokrok tarkította erdőben haladnak előre. A hang az ösvény bal oldaláról az ember magas bokrok mögül jött.

- Mondtam már, hogy nem! - Jön egy fiatalos hang.

- Ha nem te ölted meg, akkor ki? - Kérdezi az előző hang, a kérdés hallatán viszont Ranpo és József Attila azonnal összenéznek és meg se várva, hogy a csapatuk többi tagja mit gondol, átvágják magukat a bokrokon.

Bár maguktól cselekedtek a csapat mégis Babits biccentésére követi őket, így mindenki követi a lelkes párost. A bokrok túl oldalán furcsa látvány fogadja a csapatot. Egy groteszk lényekből álló csoport gyűlt egy hulla köré, ami mellett ott áll egy kék hajú fiatal ember. A fiatal emberről süt, hogy nem ebbe a világba tartozik, lila pulóvere van zöld szegéllyel, barna bőr biciklis kesztyűje, a fején egy nyomozó sapka, oldaláról egy zseblámpa, nyakából pedig egy leginkább rádióra hasonlító tárgy lóg, kék pólóján pedig sárga, a horrorfilmek felirataihoz hasonlító betűkkel az áll, hogy: "Ghosts, Aliens and everything in between"

- Oh, hát itt vagytok. - Vigyorodik el, mikor meglátja a csapatot.

- Ismered őket? - Szólal meg az egyik groteszk lény.

- Áh. - Legyint egyet a kék hajú. - Nem, de miattuk vagyok itt. - Vonja meg a vállát.

- Senki se megy innen sehova, amíg rá nem jövünk ki ölte meg Gorkot! - Dobbant egyet a groteszk lény.

- Ezért mondom, hogy hagynod kellene, hogy rájöjjek. - Tárja ki a karjait, majd lekapja a sapkáját és a hajába túr, így látszik, hogy pár hajtincse rózsaszínűre van festve.

- Már hiányzott egy kis rejtély. - Mosolyodik el Ranpo, ahogy az állát fogva nézi végig a színhelyet.

- Mindegy hogy csináljátok, csak találjátok meg a gyilkosát. - Fonja össze maga előtt a karjait a groteszk lények szószónoka.

- Na, végre. - Tapsol egyet a kék hajú fiú, majd egyszerűen lefekszik a hulla mellett a földre, pár pillanatig bámulja az eget, csak hogy aztán az oldalára forduljon és vigyorogva nézzen a hullára. - Helló, megmutatnád nekem milyen Az elveszett világ? - Tudakolja, de szavaival csak azt éri el, hogy mindenki úgy néz rá, mint egy elmebetegre. - Áh, értem. - Biccent egyet, majd oldalra billenti a fejét. - Oh, valóban? - Pislog párat. - És merről jött? - Tudakolja.

- Ennek elmentek otthonról. - Motyogja József Attila, arcán egy igencsak ronda fintorral.

- Egyértelmű. - Biccent egyet a kék hajú, majd törökülésbe ül fel és lehajtja a fejét. - Köszönöm a beszélgetést, nagyon informatív volt. Ígérem igazságot szolgáltatok neked. Távozhatsz a túlvilágra. - Mondja, majd némán ül pár másodpercig, mielőtt felállna és leporolná magát. - Na, meg is van. Egy körülbelül hat láb, három magas, vékony, mogyoró barna haj, íjjal a hátán. A többi leírás alapján, egy elfel van dolgunk. - Magyarázza, de szavai csak jobban összezavarja a hallgatóit.

- Mi? - Jön a kérdés a groteszk alakok vezetőjétől.

- Ez volt az utolsó, amit látott. - Vonja meg a vállát a kék hajú fiatal.

- Az nem a gyilkosa volt. - Szólal meg nyugodt hangon Ranpo, aki most leguggolt egy fa tövébe és a földet bámulja komoly tekintettel, majd elnéz az erdőbe. - Nyugodtan előjöhet, csak maradjon a csapat közelében. - Emeli fel a bal kezét és mutat el a tisztás szélén álló társai felé. - Vagyunk annyian, hogy biztonságban legyen. Pár pillanat és megoldom az ügyet. Már csak az okot kell kitalálnom. - Vigyorodik el. - Tilla? - Pillant fel párjára, aki leguggol mellé. - Szerinted is azt jelenti? - Mutat le a földre.

- Ti meg mit ügyeskedtek? Most mondta a szellem, hogy az az elf volt a gyilkosa. - Fonja össze maga előtt a karjait a kék hajú fiatal.

- Nem én öltem meg! - Lép ki a lombok közül egy új alak és szorosan a Nyugatosok legközelebbi tagja mellett marad. Kezei ökölbe vannak szorulva és könnyes szemekkel néz a földön heverő alakra.

A groteszk alakok azonnal megindulnának az irányába, ha a Nyomozó Iroda feje nem húzta volna elő a kardját és a Nyugat, meg a Figyelő emberei közül nem rántottak volna többen vagy lő fegyvert, vagy tőrt. Ennek köszönhetően azonban a groteszk lények inkább visszalépnek egyet. Mintsem, hogy támadjanak.

- Dehogy nem! - Morogja a kék hajú fiatal. - A szellemek nem hazudnak. - Húzza ki magát és izzanak bordó szemei, mintha tényleg az igazság angyalát akarná játszani.

- Nem is hazudott, tényleg őt látta utoljára. Bár nem tudom honnan szeded, hogy vannak szellemek. - Áll fel hirtelen Ranpo és porolja le magát, mint aki jól végezte dolgát.

- Érdekes egy eset azt meg kell hagyni. - Jegyzi meg József Attila, ahogy átkarolja a párját.

- Tudjátok, mitől halt meg? - Tágulnak ki az elf szemei.

- Ha őt látta utoljára, akkor ő ölte meg. Ez egyszerű. - Néz gyanakodva a párosra a kék hajú fiatal.

- Nem annyira egyszerű, mint hiszed. Ha megnyugtatja esélye se lett volna megmenteni. - Néz az elf felé József Attila.

- Miért nem? - Nyel egy nagyot az íjász.

- Már haldoklott, amikor ide jött. - Vonja meg a vállát Ranpo. - Tisztában volt vele, hogy meg fog halni. Ezért nem szólt maguknak. - Néz most a groteszk alakokra. - Saját maga vette be a mérget. Birtokában volt egy olyan információnak, aminek vele kellett halnia. - Itt elmosolyodik, majd megrázza a fejét. - Ez így nem jó. Nem, az információ nem számított. - Fogja meg az állát. - Azt többen is tudják, de volt valami, amiről csak ő tu... - Itt a férfi szemei kitágulnak és azonnal az elfre néz.

- Ugyanarra gondolunk kedves. - Biccent egyet József Attila is.

- Mire? - Fintorog a kék hajú fiatal.

- Magát védte. Az ifjú János azt mondta háború van. Nem egy oldalon állnak igaz? - Néz végig a groteszk alakokon, majd az elfen Ranpo, kérdésére pedig mind helyeslőn bólogatnak. - Akkor rejtély megoldva. - Sóhajt egyet.

- Beavatna valaki minket is? - Tudakolja Madách.

- Nem egyértelmű? - Fintorog József Attila. - Viszonyuk volt, de a csapata meg akarta ölni az elfet. Azt viszont csak ő tudta az elf hol van, így megölte magát, hogy titokban tartsa a helyét. Maga meg nem tűnt el elég gyorsan és elcseszte a tervét. - Néz az elfre. - A disznó fej arcából kiindulva pedig, mi is kurva nagy szarban vagyunk. - Fintorodik el, de ekkor Ignotus Pál kuncogni kezd.

- Bízzátok rám. - Dörgöli össze a kezeit, majd elsiet a kék hajú fiatal mellett egyenesen a groteszk alakok elé.

- Óvatosan Pál, ne fáraszd ki magad a cél előtt. - Jön az idősebb Ignotus hangja.

- Ne aggódj apa nem először csinálok ilyet! - Kuncogja a fiatal, mielőtt a háta mögé tenné a kezeit. - Na, gyerünk srácok! Vissza az értelemhez!