Sikoltások - Bnha Horror

3. Fejezet: Éjjeli ,,Muzsika"

Újra eltelt néhány hét, és a furcsa zajok még mindig nem szűntek meg, de lassan kezdtem megszokni. Egy estém, ami normálisan indult, ám mégis horrorfilmbe illő dolog történt..

Már rég lefeküdtem aludni, de nehezen jött álom a szememre. Kb. félálomban járhattam, mikoris újra az a valami felsikoltott. Felébredtem a hangra, és tudtam hogy ezt nem álmodom. Oldalt feküdtem, és a testem remegett. Teljesen leblokkoltam még levegőt se mertem venni, a hideg pedig ingafutást végzett a gerincem mentén. Az a valami úgy hangzott mintha egy démon szállta sima vagy jávorszarvas hangja lett volna, ami lehet még igaz is volt, ráadásul ilyen közel és hangosan hallani, egy hátborzongató ,,élmény". Elmémbe sorra jöttek a rosszabbnál rosszabb gondolatok, mert mi van ha ez itt van a szobám ajtaja előtt és megtámad?
Aznap éjjel már egyáltalán nem tudtam tovább aludni, és alig vártam hogy végre reggel legyen. Mikor megláttam hogy felkelt a nap, lassan kikeltem az ágyból és körültekintően mozogtam a házban. Olyan halk voltam, hogy azt még egy egér is megirigyelte volna. Az este nagyon nagy hatással volt rám: kezdtem hinni Kirishimáéknak.
Mikor bementem a fürdőbe, a tükörbe nézve megláttam magam hogy milyen szarul festek. Kócos madárfészek haj, nyúzott arc, és karikás szemek. Egy kis hideg vízzel megmostam az arcom; nem sokat segített, de több mint a semmi. A konyhába belépve elkezdtem lefőzni egy kávét és reggelit csinálni. Meg fogom kérdezni a vöröst hogy ezt az esti szent szart hallotta-e. Miután megvolt a reggeli rutinom, felöltöztem, majd a ház- és a slusszkulcsot felkapva elhagytam a házat, és elindultam a munkahelyemre. 15 perc alatt oda is értem, és néhány munkatársam egyből kiszúrta álmatlanságom jeleit, de őszintén csak annyival tudtam le nekik hogy nem tudtam aludni.
Ahogy telt az idő, a fáradság lassan egyre jobban rámnehezedett.
- Bakogou látom hogy nagyon fáradt vagy. Minden rendben? - lépett mellém főnököm.
- Igen, minden rendben. Csak nem tudtam aludni az éjjel.. - sóhajtottam egy kicsit. - Ne küldjön haza, végigcsinálom a munkát. - feleltem ahogy ránéztem.
- Rendben. - ezután megpaskolta a vállam,majd elkezdte a többieket figyelni, hogy hogyan dolgoznak.
A munkaidőm lassan letelt, majd végül felszabadultan indultunk haza. Mindig emlékeztettem magam hogy beszélnem kell Kirishimával ha hazaértem. Lassan leparkoltam a ház elé, leállítottam a motort és kiszálltam. Alig vártam hogy tudjak egy keveset pihenni eme hosszú nap után, de úgy éreztem hogy az a valami megint rám fog ijeszteni.
Lassan kinyitottam az öreg fa ajtót és beléptem. Csend. Semmi motoszkálás, vagy halk szuszogás, esetleges lánccsörgések.
- Remélem hogy ez így is marad egy ideig. - mondtam magamnak, bár tudtam hogy ez az egész nem tarthat örökké. Átöltöztem itthoni ruhába, majd ledőltem aludni és szinte azonnal elnyomott az álom.