A Vörös Kristály

1. rész

1. Fejezet
Támadás

A Monro erdőben lépteket hallani. Egy barna hajú lány közeleg egy nagy épülethez felé.
Megáll a kapu előtt, ahol egy őr áll.
- Hé, álj! Senki nem mehet be! A király parancsa! - mondta az őr.
- Még a lánya sem? - kérdezte mosolyogva a lány. Látszott rajta, hogy nem haragszik.
- Ó, elnézést, sajnálom, nem tudtam új vagyok itt. - magyarázkodott, majd kinyitotta az ajtót a lánynak. - Borzasztóan sajnálom Hercegnő!
- Ugyan már semmi probléma! És ne szólitson hercegnőnek! A nevem Tünde. Szólitson így.
- Rendben, én Félix vagyok.
- Viszlát Félix, remélem még találkozunk!
S ezzel a mondattal Tünde belépett a kapun és a bejárat felé vette az irányt. Végigment a hosszú, de annál szebb kerten.
Belépett a bejáraton, s egy nagy teremben találta magát. Végigment két hosszú folyosón, s három hosszú termen míg egy aranyozott és díszes ajtóhoz ért. Nagy levegőt vett és belépett.
- Apa, itt vagy? - kérdezte, de nem érkezett válasz.
Már épp a kijárat felé vette az irányt mikor egy hangot hallott.
- Tünde?....
- Apa? - fordult meg.
Tünde odaszaladt a férfihoz és megölelte.
- Jaj, kislányom már nagyon hiányoztál, hogy hogy előbb érkeztél?
- Már nekem is hiányoztál apa! És előbb lett vége a tárgyalásnak. Szerencsére. Nagyon unalmas volt!
- Sajnálom, de a hercegnőknek évente egyszer részt kell venniük ebben.
- Tudom.
- Nos, most hogy itt vagy a kedvencedet készítettem. Te! Kérlek szólj a szakácsnak, hogy Tünde hazáért és a kedvencét készítse. Köszönöm. - parancsolta egy szolgának. - Na mesélj milyen volt?
- Nagyon szívesen mesélnék, de majd máskor, mert nagyon fáradt vagyok, ha nem baj én most fellegek pihenni egy kicsit. Majd vacsoránál mesélek ígérem!
- Rendben menj nyugodtan.
Főhősünk felment az emeletre, s végigment öt folyosón mire egy öszefirkált ajtóhoz érkezett. Tünde ráemelte kezét.
"-Ezt még öt éves koromban rajzoltam.-" gondolta mosolyogva.
Benyitott s rögtön az ágy felé vette az irányt.
"- Ahj, milyen rég nem feküdhettem ide. Légyszívesebben öröké itt feküdnék.-"
Még folytatta volna a gondolat menetét, de ekkor kopogás hallatszott.
- Ki az?- kérdezte Tünde.
- Én vagyok az Félix.
- Gyere nyugodtan.
- Elnézést Hercegnő, hogy pihenőidejében zavarom, de levelet kapott. A feladó azt mondta sürgős!
- Ömm, rendben, adja ide. Köszönöm. Ó, és Félix! Még mindig nyugodtan szólits Tündének.- mondta s elvette a fiútól a levelet.
Tünde először megnézte, s csak utána nyitotta ki a fekete borítékot.
- Öm, Félix. Pontosan hogyan is nézett ki a feladó?
- Egy fekete csuklyás alak volt, nem láttam az arcát. Miért?
- Hát, mert ebbe a borítékban csak ennyi van. - mutatta fel a fekete lapot amire egy halálfejet és egy koronát rajzoltak.
- Ez mit jelenthett?
- Azt.... Azt, hogy a-apámra fognak támadni- dadogta - sürgősen szólnunk kell neki! - mondta, és már szaladt is ki a szobából.
- Hercegnő! Várjon!
Tünde és Félix végig szaladtak öt folyosón, és egy hosszú lépcsőn ami a földszintre vezetett.
Amíg szaladtak Félix megkérdezte Tündétől:
- Herce, úgy értem Tünde, én ezt nem értem. Ki támadná meg a királyt és miért?
- Azt sajnos én sem tudom Félix. Annyit tudok, hogy ez egy átverés.
Mire megérkeztek a földszintre mindketten tudták Tündének igaza volt. Minden lángokban ált. Már mindenki kimenekült csak egy valaki nem. A király.
- Apa! Apa hol vagy? - kiáltotta kétségbe esetten Tünde. - Apa, én vagyok az Tünde, hol vagy? Apa, válaszolj!
A lány gondolkodás nélkül beszaladt a tűzbe.
-  Tünde! Várjon! - kiáltott utána Félix.
De főhősünk nem hallgatott rá. Csak ment, és ment apja nevét kiabálva.
Ekkor, Tünde, egy koronát pillantot meg a földön. Felvette, s a következő pillanatban meglátta az apját eszméletlenül a földön.
- Apa! Gyere menjünk innen! Apa?
Megpróbálta felemelni, de a király túl nehéznek bizonyult. Húzta, vonta, de sehogy sem sikerült. Ekkor azonban egy ismerős hang hallatszott a távolban.
- Segítsek?
- Félix! Segíts kérlek! - kiáltotta Tünde.
Félix odalépett ám egyedül ő se bírta felemelni a királyt. Pár perc erőlködés után mégis csak sikerült Tünde segítségével. Együtt fogták meg, s vitték ki.
Már mindenki kint volt. Az összes szolga, s falusi.
Mindenki Tündére nézett. Ekkor egy falusi asszony lépett a lány mellé, és ezt kérdezte:
- Hercegnő! - kezdte - A palota és a falu leégett Minden élelmünk odaveszett. Súlyosan sebesültek vannak köztünk. Most mégis mihez kezdjünk?