Együtt veled Örökké

1. Rész

Az ébresztőm hangos zajára ébredtem, mely kikergetett az álmok gyönyörű világából. Igaz, ez egyszerre jó is, hisz megint rosszat álmodtam.
Fáradtan, még kissé álmosan lassan kikeltem az ágyból. Komótos léptekkel baktattam le a lépcsőn, le a konyhába.

Nevelő anyám már a konyhában serénykedett, épp tükör tojást sütött. Egy "reggelt" elmormogva foglaltam helyet az étkező asztalnál.
-Jó reggelt Naruto, hogy aludtál?-kérdezte mosollyal arcán.
-Jól.-feleltem, ami igazság szerint hazugság volt, ugyanis mostanság rettenetes rémálmok gyötörnek.
-Biztos? Olyan karikás a szemed...
-Ne aggódj, jól vagyok.

Miután a tükör tojást megettem, visszamentem a szobámba átöltözni. Táskámba beleraktam még a szükséges tudni valókat, majd azt vállamra kapva indultam el a pokol irányába.
Az iskola ahova járok messze van a mi házunktól. Miközben sétálok a buszmegálló felé, fejemet az ég felé szegezem. Viharos, szürke felhők kezdenek gyűlni fejem felett. Remek - gondoltam, tudván, hogy az esernyőm otthon hagytam. Morogva tovább megyek, majd megérzem az első eső cseppet fejemen. Majd egyre többet. Aztán elkezd zuhogni. Mostmár futva megyek a buszmegállóhoz amihez nem sokára oda is érek. A ruhám teljesen el van ázva, csurog róla a víz. Zsebembe nyúlok, amiből elő halászom a telefonomat hogy lecsekkoljam hány óra van.

7:34
Telefonom visszacsúsztatom zsebembe, majd körülnézek hogy van e itt rajtam kívül valaki. Amint jobb oldalamra nézek meg pillantok egy olyan húszas évei elején járó férfit. Fekete haja, és ugyanolyan fekete szemei voltak. Arcáról nem lehetett érzelmet leolvasni. Fehér inget viselt, fekete nyakkendővel nyakánál megkötve. Sötét szürke farmert viselt, amit egy fekete cipővel társított. Hiába néztem már egy ideje, rám se bagózott.

Körülbelül 5 perc múlva megjött a busz amire mindketten felszálltunk. Szerencsémre volt hátul hely ahova le szoktam ülni. Helyet is foglaltam az egyik ülésben. Táskámat ölembe raktam és elkezdtem benne keresni a fülhallgatómat, de persze ezt is otthon hagytam. Összevont szemöldökkel cipzároztam vissza a táskámat. Fejemet az ablaknak döntöttem. A lenti ülések felé pillantottam ahol megpillantottam a fekete hajút. Épp keresett valamit a táskájában. Amint megláttam mit vesz ki a táskájából még komorabb lettem, egy fülhallgatót...
Amit azonnal fülébe is rak, és telefonján elindít egy zenét és ő is fejét az üvegnek dönti.

Lehunyom a szememet és próbálok pihenni hogy enyhítsem a fáradságomat. Amit persze nem tehetek sokáig hisz a busz hirtelen lefékezz, és megérkeztem végleg a pokol kapujába...