Arkaski krónikák - A Föld virága (BEFEJEZETT)

28. fejezet

Veszélyes játszma...

Nem tudtam elfelejteni apám szavait, amit azután mondott, hogy lelepleztem összeesküvésüket. Tudom, hogy az életével játszik és addig, amíg nem váltam az élete részévé, könnyebb dolga volt. Most már van kit féltenie, van mit vesztenie. Soha senki mellett nem kötelezte el magát, hogy ne lehessen zsarolni. Bár aláírta az egyezséget Seachlannel, hogy időt nyerjen, attól a pillanattól tervezte a maga kis lázadását. Amíg biztonságban tudott engem a Földön, addig nagyobb léptekkel haladhatott a célja felé - de az érkezésem óta én is a játszma részese lettem, és ezt nem hagyhatta figyelmen kívül. Az uralkodó ügyes kis húzásával, a kikényszerített ígérettel, engem túszként kezelve próbálja féken tartani Arichot.

Apámnak pedig időre volt szüksége. Némileg a kezére is játszottam, hogy kialkudtam hat hónap haladékot az Eskü napjáig. Itt, a Fekete herceg birodalmában azon dolgozott, hogy új stratégiát állítson fel, új szabályok szerint, mert most már itt voltam én, aki lehettem a hasznára, de hátráltathattam is.

– Régóta itt vagy?

Daeryss hangja szűrődött be a tudatomba, mintha többrétegű, sűrű vászonszöveten hatolna keresztül. Gondolataim lassan foszladozni kezdtek, hogy újabbaknak adjanak teret.

– Szükségem volt egy kis levegőre. Annyi minden történt.

– A titkokkal ez általában így van. Súlyos teherként nehezednek a vállunkra.

– Mit tudsz a titkokról?

– Tudom, hogy apád beavatott - Daeryss elfoglalta szokásos helyét mellettem az erkély kőpárkányának dőlve. - Épp tőle jövök. Elmesélte, hogy leleplezted az összeesküvését. Mondtam is neki, hogy jobb, ha eztán óvatosabb lesz. Ha fiatal lányok előtt sem tudja titokban tartani, mire számítsunk a képzett kémektől?

Rám mosolygott. Próbáltam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, vagy csak a helyzet komikumán szórakozik. Arcáról azonban lehetetlenség volt olvasni. A mosoly egy pillanat alatt elillant, és a szokott arckifejezését öltötte magára, mintha csak álarcot tenne fel.

– Tehát te is az összeesküvők közé tartozol?

– Ezt nem merném kijelenteni, de apádék jó ügyért harcolnak és támogatom őket. Arichnak igaza van, veszélyes játszma ez. Most még biztonságban vagyunk Halálkatlanban, de eljöhet a nap, amikor Seachlann mindannyiunkat holtan szeretne látni.

– Leginkább téged. Seachlann előtt gyűlöletes a neved – jegyeztem meg elgondolkodva. Felidéztem magam előtt az uralkodó arcát, ahogy fröcsögve átkozza a Fekete herceg nevét.

– Sok mindenki szeretne engem holtan látni, köztük a te apád is. És sokan kívánják az apád halálát is. A trón birtoklása éppen elég ok a halálra.

Óvatos, megfontolt szavai ott lebegtek körülöttünk. Próbáltam összerakosgatni az elhangzott információkat. Éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog hangzott most el, kulcsfontosságú ahhoz, hogy tisztán lássak, de egyelőre még a homályban tapogatóztam. Nem kerültek helyükre a kirakós darabkái.

– Az apám? Nem igazán értem, hogy...

– Játszma, Amirah - a herceg összeterelte a kőpárkányon összegyűlt, lemorzsolódott kövecskéket, és sorba rakta őket. - Tegyük fel, hogy Seachlann és a fiai eltűnnek a színről - pöckölte le szépen sorban a köveket a párkányról, majd egyszer csak megállt -, ki lesz a következő, akinek az életére törhetnek?

– A törvényes örökös – kézenfekvő válasz, de még mindig nem értettem, hova akar kilyukadni. – Felfoghatatlan, apám miért akarná, hiszen éppen azon van, hogy őt segítse a trónra.