A Maffia Öröksége | Befejezett |

Epilógus

Külső szemszög:

Ross végig simit a hófehér ruháján és el sem hiszi hogy el jutott idáig. Eliza másfél éve meg kérte a kezét és most itt áll az egész alakos tükör előtt és csodálja magát.
Visszagondol arra a napra amikor Eliza meg kérte a kezét.

Múlt:
-Eliza el mondod végre hogy hova viszel mikor vehetem már le ezt a szemkötöt.
-Ne idegeskedj már drága.
Ross halotta Eliza hangán hogy nagyon élvezi ezt.
Amikor végre le jön a szeméröl a takarás látja hogy az árvaház előtt vannak ahol az összes gyermek kint van az udvaron köztük Sara aki vigyorog rá és fel mutatja a hüvelyk ujját fel.
-Eliza mi folyik itt?
Fordul Ross Eliza felé aki fél térdre ereszkedett előtte.
-Eliza?
Suttogta Ross.
-Ross tudom hogy nem épp a legjobb barátoként találkoztunk és azt is hogy az elején valószínűleg a pokolba átkoztál és én is téged de a végén beléd szerettem abba ahogy mosolyogsz, ahogy nevetsz  a hatalmas lelkedbe és a végén nem tudtam elképzelni nélküled az életem. Szeretlek.  Valamiért el tudsz viselni és én nem akarlak elengedni téged. Most  itt térdelek előtted és szeretnék fel tenni két fontos kérdést.
Ross szipogva hallgatja Eliza szavait.
- Lennél a feleségem?
Kérdezi és Ross felé nyújtja a fekete bársony dobozt benne egy gyönyörű gyűrűvel.
-Igen.
Kiáltja Ross és Eliza nyakába ugrik ők ketten ott állnak és csókolóznak miközben a tömeg tapsol és ujjongva ünnepli a boldog párt.
- Mi volt a másik kérdés?
Kérdezi egyszer csak Ross erre Eliza el mutat a háta mögé és meg látja Sarat aki egy táblát tart a kezébe a következő felirattal: Lennél az édesanyám örökre? Ross szemeiből patakokban folyik a könny miközben oda rohan Sarahoz és hevesen magához rántja.
- Örökre drágám még nagyobb korodban sem szabadulsz meg tőlem.

Ross mosolyogva gondol erre a napra, tudja hogy ideje ki lépni a szobából és el indulni.
Ahogy a folyosó vége felé tart meg látt egy idegen férfit a folyosón.
-Ki maga?
Kérdezi a férfi mosolyogva könyekkel a szemébe néz a lányára.
-Én senki de maga gyönyörű. Sok boldogságot szeretnék kívánni.
Mondja az idegen és el indul a ki járat felé.
-Várj apa!
Mondja Ross ahogy rá döbben hogy ki is ő.
-Szeretném ha maradnál.
A férfi felé fordul szemeiben sűt a meglepetés.
-Honnan?
- Egy idegen nem megy random egy esküvőre és nem sír, és hasonlítok rád a szememet tőled örököltem.
Mondja Ross.
-Okos.
Mondja a férfi és elmosolyodott lánya ész járásán.
-Akkor jössz?
Kérdi és a kezét nyújtja édes apja felé.

Eliza idegesen áll az oltár előtt és várja Rosst.
-Ne idegeskedj már. A szerelmed mindjárt itt lesz.
Szól rá Mia.
- Jól van jól van. Na és hogy vagytok Jackel?
- Amint láttod jól.
Int Mia a hasa felé ami a ruhán keresztül jól látszódik igen miután össze jöttek nem kellett sok és most már a második gyermeküket várják.
Ekkor ki nyílik az ajtó és megjelenik Ross abban a gyönyörű fehér ruhában. Elizának el akad a lélegzete el sem hiszi hogy ilyen szerencsés. Ahogy közelebb ér Ross akkor látja meg az idegen férfit már épp nyitná a száját de Ross megszólal.
- Köszönöm apa.
Mondja halkan Ross a férfi könnyekkel a szemében bólint.
Kérdőn Rossra néz ő pedig jelzi hogy később.
-Akkor kezdhetjük.
Kérdezi a pap aki nem más mint Levy.
- Igen.
Vágják rá egyszerre Eliza mosolyogva megfogja Ross kezét.
-Rendben. Azért gyűlt össze ez a nagy tömeg hogy össze adjon két szerelmes párt. Eliza Ross különleges kérése miszerint a fogadalommal kezdjék.
-Sokan kérdezik hogy mi is az a szerelem?
Amíg nem találkoztam Rossal én is ugyan ezt kérdeztem.
De végre rá jöttem hogy az a szerelem amikor van valaki akkivel bármit és mindent megoszthatunk aki el mondja őszinte véleményét rólunk és aki nem fél le űvőlteni a fejünket ha hülyék vagyunk. Az aki nem csak a szerelmünk de a legjobb barátunkká is válik. Ross életem minden percében taszítottam a szerelmet de jöttél te és szeretném megfogadni hogy mindig melletted leszek jobban rosszban még akkor is amikor újjab kóbor állatal térsz haza és már helyünk sem lesz.
Az összegyűlt tömeg halkan fel nevet míg Ross könnyeit törölgetve áll és hallgatja Elizát.
- Szeretném megfogadni neked hogy még ha vitatkozunk is mindig egy ágyba fogunk lefeküdni és nyugodtan meg beszélünk mindent. Ígérem hogy mindig veled leszek és hogy örökké szeretni foglak.
Jelenti ki Eliza miközben le töröl az arcáról egy két könnycseppet.
-Ross?
Mondja Levy.
-A találkozásunk igazán emlékezetes volt szerintem ezt mindenki tudja ahogy az is hogy akkor a pokolba kívántalak.
Mondja Ross mire mindenki fel nevet.
-De ahogy több idő telt el rá jöttem hogy beléd szerettem, annak ellenére hogy sokszor morcos vagy.
Eliza halkan felnevet miközben a szemeiből potyognak a könnyek.
-Nagyon szeretlek. Szeretném megfogadni hogy ott leszek veled a jó és az igazán rossz napokon is. Meg fogadom hogy ha vitatkozunk akkor este mindig egy csókkal zárjuk le a vitát.
-Meg persze békülös szexel.
Kiabálja be Evelyn mire Ross el pirul Eliza pedig el vigyorodik.
-Rendben akkor Elizabeth Wayt el fogadod-e az itt meg jelent Rossamary Frayt mint feleséged? Jobban rosszban amíg a halál el nem választ.
-Igen.
Mondja Eliza mosolyogva.
-És te Rosamary Fray el fogadod az itt megjelent Elizabeth Waytet mint feleséged? Jóban rosszban amíg a halál el nem választ.
-Igen.
Mondja Ross.
-Van valaki aki ellenzi ezt a házasságot az most szóljon vagy hallgasson örökre?
Teljes két percig csend van mindenki hallgat.
-Remek akkor mostantól feleség és feleségnek nyilvánítalak.
Meg csókolhatjátok egymást.
Mondja Levy és Eliza nem habozik határozottan magához húzza Rosst és meg csókolja.
-Köszöntsük az ifjú házaspárt.

Az esküvői lakoma folytatódik és Ross oda megy a zenekarhoz Eliza zavartan pislog de türelmesen várja amíg Ross vissza jön hozzá.
- Egy különleges kérés érkezett a menyasszonytól szeretne egy hagyományos apa lánya táncot.
Eliza látja Ross édesapján hogy meg hatották.
-Felkérhetlek egy táncra?
Kérdezi Rosstól ő pedig mosolyogva bólogat.
-

Hát persze.

Ross az édesapjára mosolyog miközben apja gyengéden el kezdi vezetni a táncot.
- Nagyon hasonlítasz édesanyádra.
-Tényleg?
-Igen. Tudod ő is oda volt a gyermekekért létre szeretett volna hozni egy alapítványt nekik sajnos idő előtt el ment de én létrehoztam helyette és most szeretném ha te vezetnéd tovább édesanyád is így akarná.
Mondja Rossnak ő pedig csillogó szemekkel néz édesapjára.
-Ugye most már sosem hagysz el?
Kérdezi Ross és lehet egy kicsit gyerekes kérdés de őt nem érdekli.
-Ha azt akarod akkor itt leszek.
-Remek akkor ideje meg ismerkedned az unokáddal.
-Micsoda?
Nézz csodálkozva de mosolyogva követi a lányát.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Az éjszaka lassan telt de mindenki jól érezte magát és most elérkezett a pillanat hogy elinduljanak a nászútjúkra.
-Készen álsz?
Kérdezi Eliza Rosst.
-Persze. De most már megmondod hova megyünk?
-Nem.
-Hé!!
Kiált Ross Eliza után aki nevetve fut előre Ross pedig utána iramodott mosollyal az arcán.