Sophia Cartley szemszöge:
Ahh végre reggel. Szép napsütéses reggel gondoltam a gondolataimban,kikapcsoltam a következő 4 jelzést a telefonomon és lementem ahol a barátnőm már a kanapén itta a kávéját.
-Jó reggelt!-köszöntem neki mosolygosan.
-Reggelt Sophi!-köszönt vissza a reggeli álmos hangján persze én vagyok a vidámabb,megint!!
Csináltam magamnak én is egy kávét majd leültem Dia mellé aki a fekete tv-t bámulta,ez fura.
-Minden oké Dia? Nem szoktál ilyen lenni reggelente...-érdeklődtem.
-Csak volt egy fura álmom...-
-Na ez vicces te szoktad nekem mondani,hogy az álom csak álom nem jelent semmit!-
-Ezzel tisztában is vagyok de ez nagyon valódi volt...-
-Na és,hogy kezdődö-a mondtatom végébe sajna beleszólt a csengő. Kinyitom.
-Jackson mit keresel te itt?-
-PONTOSAN ÍGY KEZDŐDÖTT!!-ordította a barátnőm akinek a hangján ijetséget lehetett hallani.
-Beakarom mutatni nektek a haverom tudod mondtam,hogy ma reggel jövünk!-
-Basszus...elfelejtettem ömm gyertek be nyugodtan üljetek le!-
-Szia Ace Upton vagyok ja és csini a pizsid Soph!-jegyezte meg kacéran.
-S-szia a ne-vem Sophi-a Cart-ley!-éreztem,hogy valamilyen furcsa hatással van rám ez az ember
ugyanis így még sohasem dadogtam...ami sajna feltűnt a bátyámnak.
-Hugi,jól vagy? Sohasem dadogtál még ennyire.-
-J-j-ól-majd egyszer csak elsötétült a világ és hirtelen nem tudtam állni a lábamon...igen,elájultam.Nem tudom egész pontosan,hogy mikor és hol de egy kanapén ébredtem fel.
-Na Csipkerózsika volt szíves felébredni?-hallottam meg a gúnyolódást azon a hangon amit a legkevésbé sem akartam többet hallani...
-Ace? H-hol vagyok??-
-Nyugi Soph,nem raboltalak el azért állat nem vagyok de nálam vagy!-
-H-hol a b-átyám?-kérdeztem.
-Elment. Megkért,hogy vigyázzak rád. Ja és pompás az a tudat,hogy elájultál tőlem csipkerózsika.-
-Nem tőled ájultam el! Biztos,hogy más volt az oka.-
-Mentegetőzhetsz felőlem,de én akkor is tudom az igazat Soph. Odavagy értem,ugye?-ezt olyan mosollyal mondta,hogy legszívesebben képen vágtam volna.
-M-mi?? Fúj soha!-
-Tényleg?-belenézett a szemembe,majd közelebb jött.
-Szerintem pedig igen,nagyon is és,hogy ezt honnan tudom? Az maradjon az én titkom drágám!- Drágám? Mik ezek a becenevek? Nem mintha azt mondanám,hogy nem tetszik... Nem Sophia ő a bátyád haverja basszus...
-1. Nem tudom,hogy te mit tudsz de nem vagyok oda érted és pont. 2. Most elmegyek innen mert nem tudok veled egy légtérben maradni! Ezzel felálltam és azzal az erővel megcsókoltam a padlót...
-Ja igen csipkerózsikám nem tudsz járni akartam szólni-kezdett el kuncogni.
-Miért nem tudok járni?-
-Csináltam veled dolgokat ami miatt nem tudsz...-
-Például?-
-Például elhoztalak ide majd addig keféltelek míg el nem mentem majd utána még kétszer elmentem... akarod,hogy folytassam?-
-Jézusom...ne!!-
-Miért már benedvesedtél édesem?-nézett rám és én azokban a gyönyörű smaragd zöld szemeiben elvesztem.
-Nem és kétlem,hogy "megkeféltél" volna mert a bátyám kinyirna ha megtudná és csak 1 szavamba kerül!-
-1. Nem érdekel a bátyád véleménye 2. Ott a melltartód a sarokban nyugodtan elhiheted drágám,hogy megkurtalak.-
-Undorító vagy!!-
-De te így is szeretsz ugye?-nézett rám.
-Nem.Gyűlöllek!-
-Ha gyülölnél akkor ezt nem hagynád már mióta...- mutat a kezemre amit fogott. Basszameg...Sziasztokk!
Új rész:Péntek-Szombat fele várható.
Tiktok:vivi_writt
Mit gondoltok Ace szerepéről? Na és Sophiáéról?Puszi:
Vivy
YOU ARE READING
Rózsa az ágyamon /BEFEJEZETT
RomanceSziasztok Sophia Cartley vagyok! Egy nagyon kedves barista lány legalábbis a barátnőm szerint! Az életem nem olyan izgalmas azon belül,hogy már lassan 1 hete olyan érzésem van mintha valaki figyelne...