¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Drága parfüm illata áradt szét a kávézóban, amikor megszólalt a vendég érkezését jelző csengő.
- Bonjour! [Jelentése: jó reggelt! (francia)]- tárta szét a karját Tsukiyama, és beleszippantott a levegőbe. - Áh, micsoda aroma, micsoda aroma! Még mindig itt a legjobb a kávé!
Nem tudtad, ezt miből állapította meg, de különösebben nem is érdekelt. Összébb húztad magad az ablak melletti széken, ami már lassan törzshelyeddé vált, és a kávédat kortyolgatva ismét a regényedbe merültél. Persze csak látszólag, mert valójában nem tudtad levenni a szemedet az érkező férfiről. Így volt ez, mióta először megláttad őt az Anteiku-ban.
- Kaneki-kun nincsen itt? Micsoda kár! - rogyott le egy székre Tsukiyama, drámain a szívére szorítva a kezét. - Kávét kérek! - tette túl magát a traumán, majd egy zsebkönyvet szedett elő az öltönyéből, és lapozgatni kezdte.
Kissé nyújtózkodnod kellett, hogy elolvashasd a címét. Elmosolyodtál, mikor ráismertél az egyik kedvenc íród művére.
De túlságosan feltűnően nézhetted, mert ahogy felpillantottál a tekinteted találkozott a férfiével, most először, mióta ismered.
Felállt és átsétált a te asztalodhoz.
- Csak nem ismeri a könyvet, Mademoiselle? [Jelentése: kisasszony (francia)] - foglalt helyet veled szemben.
- Ismerem - bólintottál határozottan, és talán kicsit mogorván. Nem voltál az a szociális típus, még akkor sem, ha tetszett valaki, mint jelen esetben.
- Na és, tetszett magának? Az írót kedveli? - Tsukiyama érdeklődve méregetett, a mosolya azonban kifürkészhetetlen volt: hogy jó, vagy rossz szándékú, azt csak ő tudhatja.
- Igen, szeretem a könyvet és az írót - vontad meg a vállad, és szerencsére mielőtt a férfi újabb kérdéseket tehetett volna fel, Touka kihozta a kávéját.
- Á Touka-chan, jó látni téged! Add át Kaneki-kunnak az üdvözletemet, ha visszatér.
A lány válaszra sem méltatta, csak neked biccentett együttérzően.
