Azok a bizonyos cicás brossok...

🐈‍⬛

Egy apró kis butik előtt álltam és egy cicás brossot néztem. Nem is egyet, inkább kettőt. Egy fehéret és egy feketét. Az az érzés kerített hatalmába, hogy ha meg is veszem az egyiket a másikat ott se tudnám hagyni árválkodni. An-nek, a legjobb barátnőmnek, hamarosan szülinapja lesz. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy a fehéret neki adnám, de sajnálnám a párját itt hagyni. Viszont sajnos csak az egyikre futja a zsebpénzem, amit megtakarítottam, mert nem olcsó darabokról volt itt szó. Kelletlenül elhúztam a számat és tovább álltam annak reményében, hogy majd biztos találok jobbat. Azért még elkapott a hév és visszanéztem, de tudtam úgy se gondolhatom meg magam, nincs nekem erre keretem. Addig-addig évődtem magammal és a gondolataimmal, hogy aztán egy jeges kávé landolt a fekete kabátomon, ami nem mellesleg a kedvencem volt. Mielőtt még mást átkoztam volna el, gyorsan az ajkamra haraptam, hisz én nem néztem magam elé.

– Elnézést, nem néztem a lábam elé. Jól vagy? – hallottam meg egy mély és lágy hangott, valahogy egy kissé feljebb mint ahogy a fejem búbja.

– I-igen. ­­– böktem ki nagy nehezen és feljebb emeltem a tekintetem. – Ami azt illeti én se néztem a lábam elé. – nem tudtam, hogy most álmodom vagy éppen valami rettentő jó dolog történik velem ahogy két mély barna szempár tekint le rám. – Ne haragudj a kávé miatt. Veszek neked újat.

– Hagyd csak, ne fáradj. – mosolygott le rám szelíden. – De azt hiszem a kabátod jobban bánta, mint az én kávém. – gyors előkapott egy zsebkendőt és a menthetetlent próbálta megmenteni, kisebb nagyobb sikerrel. – Van egy jó ötletem. Itt dolgozom ebben a kis butikban részmunkaidősként. Ha nem bánod kölcsönkérem az egyik munkatársamtól a kabátját én pedig kitísztítatom a kabátod, közben ha gondolod meghívhatnál egy kávéra, ha már ilyen balszerencse történt. Sietsz esetleg?

– Hm, igazából már így is késésben vagyok. – kisebb nagyobb sikerrel összetett értelmes mondatban próbáltam válaszolni és nem elveszni a tekintetében amellett, hogy szemeim teljesen bebarangolták arcának vonásait. Jóképű idegen. Válaszul végül elfogadtam ajánlatát, munkatársnője örömmel segített miután megdorgálta egy kicsit a magasabbik fiút, majd átnyújtotta a bézs kabátot.

– Ne aggódj, nekem van másik, használd nyugodtan. – mondta, majd megköszöntem. Aztán a jóképű idegen felé fordultam.

– Ha kész a kabát, hívj fel nyugodtan, ha nem veszem fel akkor pedig csak dobj egy üzit. Nem foglak úgyse elfelejteni.

– Rendben. – bólintott és átvette a kezemből a fehér cetlit amire az imént firkantottam le a számomat, majd az ajtó felé vettem az irányt. – Apropó, ne haragudj, de be sem mutatkoztam! Heeseung vagyok, Lee Heeseung. Örülök, hogy találkoztunk!

– Hm, én is örülök... Heeseung. Én Dora vagyok. Kim Dora. Majd még találkozunk. – intettem neki még utoljára majd becsuktam az ajtót, utána pedig már képtelen voltam eltakarni az elterülő vigyort az arcomon. A legboldogabbnak éreztem magam a világon.

– Áruld már el ki az! Ne kelljen nekem itt nyagatnom téged. Számomra nem elég, hogy egy jóképű idegen, meg hogy egyáltalán létezik még ilyen ember aki nem szid le mert nem itta meg a reggeli kávéját és rajtad landolt, én mindent elmondtam Jungwonról amikor összejöttünk. – kapaszkodott a jobb felkaromba An, miképpen kiskutya szemekkel próbált megigézni. Nagyjából elmeséltem neki mik történtek, aprócska beleéléssel, de ha egyszer az ember lánya találkozik valakivel, aki minden fantáziáját megragadja, akkor nincs megállás, így vagy úgy de elkapja a hév.

– Nem és még csak nem is ismerjük egymást rendesen, szimplán meghívom egy kávéra. – forgattam a szemeim.

– Hát az már majdnem randi. – pöckölte meg az orromat An, majd feladva a konyhába imbolygott és reménytelenül kinyitotta a hűtő ajtaját. – Uh. Semmi sincs itthon, lehet tartogatnom kellett volna a reggeli müzlimet, ha már lusta vagyok lemenni a boltba. Mindegy. Amúgy is utoljára te vásároltál be, ma én vagyok a soros. – állt az előszobai tükör elé, haját igazgatta majd felkapta a kabátját, köszönése után pedig már csak az ajtó csapódását hallottam.