Sikoltások - Bnha Horror

6. Fejezet: A Pince Múltja

Az esetből nem sok maradt meg, de arra az érzésre tisztán emlékszem amit akkor átéltem. Még néhány héttel az eset után is, ha rá gondolok, elfog a borzongás. Azóta átmenetileg Kirishima befogadott, ám nem teljesen javult a helyzet.

Minden este olyan 2-3 körül felébredek egy különös érzésre. Mintha figyelnének. Abban az órában csak forgolódok, miközben érzem hogy valaki a tekintetével lyukat éget a hátamba. Ezt elmondtam Kirinek is jóval az eset után, ő pedig azt javasolta hogy mielőtt lefeküdnék aludni, húzzam be a sötétítőket. Valahogy sosem szerettem teljesen sötétben aludni, viszont úgy tűnt hogy Kirishima tanácsa bevált, mivel ez a szorongós érzés lassan elmúlt és végre nyugodtan át tudtam aludni az éjszakát.

Lassan fél év telt el azóta hogy a szörny kikerült az erdőbe, viszont sem ordítást, sem más paranormális jelenséget sem észlelt senki. Visszatértem én is a házamba, de valahogy a légkör még mindig enyhén nyomasztó volt; mintha még itt lenne, bár tudja a fene. A bűz a pincéből eléggé szétáradt a házban, így kinyitottam az ablakokat hogy kiszellőzzön, de tudtam hogy amíg ki nem takarítom, büdös lesz.

Gumikesztyűvel, felmosóval, két liter fertőtlenítővel és egy zseblámpával felszerelkezve megálltam az ajtókeret előtt. Aprót sóhajtottam, és reméltem hogy más nem lesz lent. Így is elég volt annak a szörnyetegnek a pofáját egyszer látni.

Miután végre erősen elhatároztam magam, lenéztem. Egy lépcső a sötétségbe. Bekapcsoltam a zseblámpát és elindultam le. Ahogy haladtam, az öreg fából készült lépcső minden lépésnél megnyikordult alattam, és a szag is egyre erősebb lett. Leginkább úgy tudnám leírni ezt a szagot.. mintha valami bomló testhez tartozna, ami már évek óta rohad. Mikor leértem, majdnem elhánytam magam. Soha többé nem akarom ezt a bűzt érezni.

Lassan körbevilágítottam a lámpámmal, a földön régi kartondobozok vettek körbe - gondolom a régi lakosok itt felejtett holmijai. Viszont volt egy valami, ami eltért a többitől. Egy elrozsdásodott lánc, ami a betonfalba vezetett, amin hatalmas és olyan fél centi mély vágásnyomok, amit gondolom a szörny csinált. Itt volt a legerősebb a bűz, és muszáj volt valamivel eltakarnom a számat és az orrom, hogy ne hányjam el magam. Nem értettem hogy miért volt ott egy lánc, de akkor már tudom hogy miért hallottam néha lánccsörgést - valószínű hogy volt mikor rálépett vagy ilyesmi.

Ahogy nézelődtem tovább, véletlenül meglöktem egy dobozt, amiről valami leesett, így megfordultam a hangra. Leguggolva felvettem, és láttam hogy egy nagyon poros képkeret az. Nagynehezen sikerült kiszednem a képet a keretből kiszednem. Egy fiú volt rajta, kinek kerek szeplős arca, és rövid göndör haja volt. Tekintete valahogy... nem volt boldog, és mosolya is kissé erőltetettnek tűnt. Vajon ő is itt lakott? Mi történhetett vele?

Nagynehezen végül sikerült kitakarítanom, a dobozokat átválogattam és elrendeztem. Egy valamit viszont még mindig nem értettem: a láncot. Mi lehetett itt a szörny előtt amit itt tartottak?