Várod már?

8. F E J E Z E T

Mivel anyu is dolgozni ment másnap reggel, ezért egy fél óra beszélgetés után befejeztük a hívást, én pedig a konyha felé vettem az irányt. Ma még alig ettem, szóval a tegnapi gofriból ettem két darabot nutellával, banánnal és áfonyával. Nagyon jól esett, viszont egy kicsit megtelve éreztem magam. Tudatában voltam annak, hogy holnap kedd, szóval már nem sok van hátra szerdáig, amikor is megismerhetem KDS haverját, és egy új ismerősre tehetek szert itt Egerben.
Amúgy nem tudom, miért izgulom így túl, általában nem szoktam izgulni, mindent a helyén kezelek, amennyire csak tudok. Úgy döntöttünk végül, hogy holnap este megyek Rebihez Pestre, nála alszom, egy gyors ruha-smink-hajpróba, és másnap élesben mehet a találkozó.
Eljátszottam a gondolattal, mi van akkor, ha leöntöm magam véletlenül, vagy elbotlok előttük, és totál gáznak fognak nézni, viszont ezt a gondolatot igyekeztem elhessegetni, mivel nem akartam bevonzani.

Másnap reggel bementem dolgozni, egész laza napunk volt, és a műszak is hamar eltelt. Háromkor végeztem, és ötkör indult a vonatom a Nyugatiba, szóval gyorsan beugrottam még a Spárba, és vettem néhány nassolnivalót, hogy ismét tarthassunk Rebivel egy csajos estét, és sikerüljön ráhangolódnunk a holnapra. Vettem két zacskó chipset, sajtos popcornt, mirelit pizzát, illetve egy üveg fehérbort.
A vásárlás után még gyorsan hazaugrottam a cuccaimért, tegnap este bepakoltam egy kisebb bőröndbe az utcai ruhámat, illetve azt a ruhát, amiben a vacsorára megyek, a sminkeimet, az arcápolási termékeimet, illetve néhány olvasnivalót.

Megérkeztem a vasútállomásra, keddhez képest elég nagy forgalom és bolondéria volt, tényleg nem értettem, mire fel ez a nagy felhajtás. A vonatom a négyes vágányról indult, viszont elég nehezen találtam meg, mert eltévesztettem az irányt, viszont meglett, és a vonat már bent állt. Felszálltam rá, kerestem egy helyet az egyik négyes ülésben, leraktam magam mellé a táskáim, aztán vártam, mikor indulunk. Magam mögül lépteket hallottam, egy fiatal fiú, körülbelül velem egyidős lehetett, leült velem szemben, és a vonat körülbelül két perc múlva elindult.

Már majdnem beértünk a Nyugati pályaudvarra, amikor a kajás táskám leesett az ülésről, és minden, ami csak benne volt, szétgurult minden felé.
Nem győztem ugrálni, összeszedegetni a dolgaim, mire a másik táskám is leesett.
A velem szemben ülő fiú próbálta visszatartani a nevetését, viszont néha kiadott néhány hangot, ami nevetésre utal, illetve eléggé mosolygott is.
-Nem gondolod, hogy ahelyett, hogy kinevetnél, talán segíthetnél is? -tettem fel neki a kérdést, amin őszintén meglepődtem, nem gondoltam magamról, hogy képes leszek egyszer így kiállni magamért.
-Nem gondolom úgy, nem mellesleg elég vicces a szituáció - nevette el magát hangosan, amivel őszintén egy kicsit felhergelt, mivel semmit sem utálok jobban, mintha kinevetnek.
-Akkor legalább ne gúnyolódj rajtam! - förmedtem rá, ő pedig csak tovább nevetett. Annyira gyűlölöm ezt a viselkedést! Az ilyen beképzelt, pöffeszkedő egoista emberektől kifutnék a világból is. Ha valamivel, ezzel lehet nagyon kihozni a sodromból.
- Olyan aranyos vagy, ahogy próbálod magad védeni, de nincs olyan ember, aki meg tudja változtatni a gondolkodásomat. -kacsintott rám, majd egyszerűen felállt, és az ajtóhoz sétált, mert időközben beértünk a pályaudvarra.Barom.

A vonatról leszállva elindultam kifelé a pályaudvarról, mivel Rebi azt mondta, hogy a Westend bejárat előtt fog várni, menjek oda. Pesten is elképesztő tömeg volt, viszont itt egy fokkal érthetőbb, mint Egerben. A pályaudvarról kiérve megpillantottam Rebit, aki türelmetlenül várt a Westend előtt, két Starbucksos itallal. -Leus! Annyira hiányoztál! Olyan volt ez a ...2 nap, mint két év! -ölelt át drámaian, amin ösztönösen elmosolyodtam, és jól esett, hogy ennyire hiányoztam neki.
-Nézd, vettem neked epres lattét, a kedvenced! -nyújtotta felém a poharat, amin egy szívecskével a nevem állt.
-Egy angyal vagy, Rebi. -fogadtam el tőle, majd átmentünk az úton, és felszálltunk a Széll Kálmán téri négyes-hatos villamosra.