A MEGMENTŐM!

3.

Kicsit félek a találkozó miatt,hiszen fogalmam sincs hogy miért pont én velem akar találkozni,általában a fiúk Mia után érdeklődnek engem pedig észre sem vesznek.Éppen a tükör előtt állok s probálok bátorságot meríteni,bár nem járok sok sikerrel.                                       -Ahh-sóhajtok fel-Nekem miért nem megy ez olyan könnyen?-fekszek el az ágyamon,s a plafont kezdem bámulni.Eszembe jutnak azok a pillanatok amikor mindenki kirekesztett,nem volt senkim csak a családom.De mind hiába ha ugyanúgy egyedül éreztem magam,mindig kerestem magamban a hibát,csak az járt a fejemben hogy miért nem szeretnek engem az emberek? mi olyan rossz bennem hogy nincsenek barátaim?,de végül beletörődtem abba hogy nekem soha nem lesznek barátaim. Viszont amint gimibe kerültem minden megváltozót,Mia volt az egyetlen aki hozzám szólt,az iskola udvarán talált rám mikor is éppen az almámat majszolgattam félénken,kedves volt a maga módján így attól a naptól fogva barátok vagyunk.Viszont akkor is hiányzik az őszinte barátság,Mia leginkább magával van elfoglalva és csak akkor hív vagy ír ha éppen kell neki valami,igen tudom! Simán végett vehetnék a barátságunknak,de akkor újra teljesen egyedül maradok,és nem szeretném át élni megint azokat a keserves érzéseket. Mint ahogy említettem már,jobb az árnyékban maradni.

Megnézem az időt a telefonomon aztán mikor látom,hogy a telom 6 óra 10 percet mutat ki pattanok az ágyból,és gyors tempóval kezdek keresni egy normális ruhát. Ki veszek a szekrényemből egy farmer nadrágot illetve egy fekete pólót amin egy kisebb mintázat van,felveszem majd a felsőt be tűröm a nadágomba s felveszek hozzá egy kávé színű kötött kardigánt.                                                                                                                                                                   -Hmm..-kezdem nézegetni magam a tükörben,sóhajtok egyet hiszen nem vagyok megelégedve a külsőmmel,de hát ezzel kell együtt éljek.Egy fekete magasszárú convers cipőt húzok a lábamra amit nagyon szeretek,hiszen a legkényelmesebb cipő és ez pont ideális,könnyű és laza. Megigazítom gesztenye barna hajam aztán zsebre rakom a telefonom és lemegyek.               -Hova mész?-pislog rám anyukám                                                                                                                   -Oh,csak a barátaimmal találkozom megint a tuning burgerbe-mosolygom rá,nem mondhatom el neki hogy egy fiúval van találkozóm,mert akkor azt hinné hogy ez egy randi s faggatna amit meg nem akarok.                                                                                                                         -Rendben,vigyázz magadra kincsem-simogat hajamba majd a konyhába megy. Utána nézek aztán elindulok sétálva a megbeszélt helyre,van még időm szóval nem sietek. 

Úgy körülbelül 15 perc sétálás után meg is érkezem a tuning burgerhez,bemegyek és szemeimmel keresgélni kezdem Cole-t.                                                                                                      ---Egyszerre érkeztünk ide,csodás-szólal meg mögüllem egy ismerős mély férfi hang,felé fordulok és ekkor pillantom meg a férfit aki találkozni akart velem. Végig mérem alaposan,s talán ekkor tudatosulok meg arról hogy mennyire helyes is valójában,jaj ilyenekre nem is gondolhatok. Nyelek egyet majd rá mosolygok,csak lazán Roxy.                                                            -Aha..-jön ki ennyi a számon,és ökölbe szorítom kezeimet a stressz miatt.Egymás szemeibe nézünk pár másodpercen keresztül ami nekem inkább tűnik több percnek,megköszörülöm a torkom mire ő elkezd mosolyogni.                                                                                                                     -Gyere,kérjünk valami kaját-biccent a fejével a pult felé,bólintok s elindulok utána.                          -Mit kérsz?-nézz rám,sóhajtok egyet és megrázom fejem mi szerint semmit.                                      -Naaa,ne szényenlősködj! válassz valamit-bólint határozottan.                                                             -De nem vagyok éhes-rázom megfejem.                                                                                                          -Gyerünk Roxy! válassz végre-sóhajt fel cole.                                                                                                -Cole!-sóhajtok fel én is-Nem.vagyok.éhes-mondom kissé frusztráltan.                                                   -Választanátok végre?-szólal meg a pult mögül a fiatal lány aki itt dolgozik,rá nézünk mindketten.                                                                                                                                                              -Oké,akkor lesz kettő sima hamburger menü fantával.-mondja Cole az itt dolgozónak,fejemet rázva megyek egy asztalhoz.                                                                                                                               -Nagyon akaratos vagy!-mondom neki közben le ülünk mindketten egy egy székre.                          -Mindig elérem azt amit akarok-von vállat egyszerűen.                                                                              -Hát ez csodás-nézek el enyhén fejemet bólogatva.                                                                                    -És te?-nézz engem mosolyogva közben hátra dől.                                                                                       -Mi én?-pislogok rá.                                                                                                                                               -Te milyen vagy? akaratos? bátor? elkényeztetet?-erre csak szemet forgatok hiszen egyik sem vagyok,úgy látszik nagyon rossz ember ismerő.                                                                                            -Egyik sem-mosolygom rá ,,kedvesen" ha lehet így fogalmazni.-Nagyon rossz ember ismerő vagy,mondták már?-sóhajtok egyet mélyen.                                                                                                    -Hmm..-gondolkozik el.-Tehát nem vagy akaratos sem bátor,és elkényeztetet sem?-válaszul csak bólintok egyet.                                                                                                                                                -Érteem-bólint ő is,ki hozzák az ételt meg az italt így hozzá látunk az evésnek.                                  -Ahhoz képest hogy azt mondtad nem vagy éhes mégis ízletesen eszel.-kuncog Cole és engem figyel,megállok a kajálásban s rá nézek.                                                                                                           -Nem is vagyok,csak nem leszek udvariatlan.-mondom majd eszek tovább.                                       -Ahaa,igen-rázza fejét kuncogva Cole. Egyenlőre teljesen jól megy a találkozó,nem égettem le magam s nem találkoztam semmilyen ismerős alakkal.Bár még mindig nem tudtam meg hogy pontosan miért akart velem ilyen hirtelen találkozni,de erre talán majd később kérdezek rá. Miután ettünk csak az ablakon nézek ki csendesen,ugyanis nem tudok beszélgetést indítani,ebbe sose voltam jó.                                                                                                                              -Kérdezhetek valamit?-szólít meg Cole,rá nézek.                                                                                           -Igen.-bólintok és minden figyelmem felé írányul.                                                                                       -Egy magad fajta lány miért pont az elkényeztetet,beképzelt lányokkal és fiúkkal barátkozik?-húzza fel egyik szemöldökét,erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam így eléggé meglepődőm.Most erre mit mondjak? annyira még nem bízok benne hogy elmondjam a teljes igazságot.                                                                                                                                                                  -Nos..-sóhajtok egyet-Ez hosszú story,lényeg a lényeg hogy nincs könnyű múltam és amúgy meg annyira nem rosszak.-vonok vállat.                                                                                                          -Nem?-nevet fel majd rám nézz komolyan.-Az a társaság maga a pokol,semmi keresni valód nincs közöttük Roxy.-dől előre és mélyen a szemeimbe kezd nézni amitől kissé zavarva jövök,de most jobban idegesít az hogy ilyeneket mond a barátaimról.                                                  -Ezt azért mondod mert én nem vagyok olyan gazdag mint ők? vagy mert nem nézek ki olyan jól mint például Mia? Én nem érdemlek barátságot mi?-akadok ki teljesen és fel állok,mit is gondoltam te jó isten.                                                                                                                                           -Mi?-áll fel Cole is értetlenül-Nem Roxy,félre értesz engem-fog karomra.                                             -Nem Cole! pontosan tudom hogy értetted,nem kell hazudni.-fogom meg telefonom és ki megyek a gyorsétteremből.Azt hittem ő normális,de csak egy idegesítő seggfej. Szomorúan sóhajtok fel és megyek haza. Majd mikor haza érek csak köszönök a többieknek,és már megyek is a szobámba. Le fürdök aztán már fekszek is be a pihe puha ágyamba,ezt a találkozót minnél hamarabb ki kell verjem a fejemből,pedig olyan jól indult. Fal felé fordulok és ezen agyalva alszok el. Lehet azért lettem ilyen hamar ideges rá mert valójában igazat mond? Lehet tényleg nem illek a barátaim közé? Ah...ez túl bonyodalmas most nekem. 

Sziasztoook!! egészen hamar meghoztam nektek a harmadik részt,remélem tetszett nektek:D Szép délutánt Kívánok mindenkinek.Pusziiiii.