''Persze nem minden arany ami fénylik. Meglátjuk''
Vacsora után elmentem lefürdeni. Holnap nem kell bemennem az egyetemre így nem is kellet tanulnom. A holnapi napon nem megyek sehova itthon leszek és pihenni fogok. Lefekvés előtt olvastam egy kicsit, az egyik kedvenc időtöltésem. Csengettek. Ránéztem az órára ami éjjel tizenegy órát mutatott. Egy kicsit elfogott a félelem. Lassan feltápászkodtam az ágyból, belebújtam a papucsomba és elindultam a bejárat felé. Fel nyomtam a folyosó villanyt és kinéztem a kukucskálon. Will volt az, de legalább nem ismeretlen.
-Szia baj van? - nyitottam ki az ajtót. Nem volt rajta póló. Akaratlanul is végig futottam rajta a szemeimmel.
-Dylant enged el! - jelentette ki egyszerűen.
-Ez most hogy és miért jön ide? - támasztottam az ajtó félfát.
-Nem hozzád való! - tette keresztbe a kezeit.
-Ehhez aztán tényleg semmi közöd! - kezdtem ideges lenni.
-Csak hallgass rám! - dobolt ujjaival az izmain.
-Figyelj William! - böktem mellkason. - rohadtul nem te fogod eldönteni,hogy kivel megyek randizni és kivel jövök össze. A szomszédomon kívül senkim se vagy így nincs jogod semmit megszabni. - világosítottam fel.
-Túlságosan naiv vagy hercegnő! - forgatta a szemeit.
-Nem vagyok naiv! - néztem dühösen.
-De ha már randizol vele, netàn össze is jöttök... - nyelt egyet. - ne hagyd, hogy megdugjon.
Erre a kijelentésre lefagytam. Neki nem mindegy kivel dugom? Ez már sok.
-William Hudson azzal dugok akivel akarok nincs jogod eltiltani a szextől! - löktem hátrébb a mellkasánál fogva.
-Ohh hercegnő.... - nevetett gúnyosan.
-N-e h-í-v-j í-gy! - tettem keresztbe a kezeim.
-Mert különben? - hajolt közelebb.
Hátrébb léptem.
-Jó éjt William! - azzal rácsaptam az ajtót.
Azt a rohadt nagyképű, bunkó, jégcsap,ihhhhhh.
Dühös vagyok! Legszívesebben bebasztam volna neki egyet de tudtam magam kontrollálni.
Idegesen vissza mentem, na jó, verettem a szobámba és lefeküdtem.
Mégis kinek képzeli magát? Azért mert az apjától vettem a hazát nem jelenti azt,hogy dirigálhat főleg nekem.Nem bírtam aludni, kattogott az agyam. Egyrészt a telefon híváson ami harmadjára ért el holnap mindenképp letiltom a számot, másrészt pedig Willen. Baszta az agyam ahogy dirigált. Ne jöjjek össze Dylannel? És ha össze jövök? Semmi köze hozzá. Mondok jobbat, még ha dugok is vele akkor sincs semmi köze hozzá.
Lassacskán de sikerült elaludnom.
Reggel a beszűrődő napsütésre keltem. Felöltöztem szürke melegítőbe, felsőnek pedig egy trikót választottam amit betűrtem. A hajamat felfogtam egy kontyba a fejem tetejére. Reggelire szendvicset készítettem magamnak zöldséggel és persze a kávém se marathatott el. Reggeli közben megcsörrent a telom. Dylan volt az.
-Szia! - szóltam bele.
-Szia Aurora! Otthon vagy? - kérdezi derült hangon.
-Igen, miért?
-Arra gondoltam meglátogatlak viszek ebédet. - jelentette ki udvariasan.
-Hát.... - magamra néztem. -Tudod mit? Legyen!
-Okés! Akkor ebédkor! - azzal kinyomta.
Át kell öltöznöm! Jó igazából csak a pólót fogom lecseréli. Egy hosszujjú fekete body-t választottam. Délben meg is szólalt a csengőm. Befújtam magam parfümmel és ajtót nyitottam.
-Szia! - mosolyogtam.
-Hali! - ölelt át.
-Gyere be! - vettem el tőle a kaját.
Ha jól látom milánóit hozott.
Miután beljebb jött kimertem a kajánk és elkezdtünk enni. Nagyon éhes voltam már.
-Mióta laksz itt? - kérdezte.
-Egy hete! - kaptam be pár tészta falatot.
-Szereted? Bár sok szomszédod nincs. - nevetett.
-Igen nagyon csendes bár van egy tuskó aki előszeretettel csönget át éjszaka, hogy kioktasson vagy találjon valami kifogást, hogy belém kössön. - nevettem.
-Hát ez várható volt. - nyelte le az ételt.
-Micsoda? - kérdeztem érdeklődve.
-Hogy nem hagy majd békén. - bökött felém a villájával.
-Hogy érted? - kérdeztem érdeklődve. Nem értettem mire akar kilyukadni.
-Amikor ide költöztél.. - kezdte. -Will találkozott veled.
-Így van! - emlékeztem vissza.
-Az nap este fel jöttem egy kicsit inni. - állt meg megint egy pillanatra. Csak érdeklődve figyeltem.
-Will másról semmi beszélt csak rólad. - mondta ki végül.
-Will? - nevettem el magam. -Ugyan már minden féle okot kitalál, hogy belém köthessen. - legyintettem.
-Higgy nekem! - törölte meg a száját. -Azt mondta idézem: ,,Dylan ő a legszebb teremtés akit valaha láttam''.
Nem hittem a fülemnek. Ez biztos csak kitalálja. Akit én ismerek Will bunkó, szívtelen és minden okot kitalál, hogy belém kössön.
-És mi van azzal a szőke lánnyal? - meredtem magam elé.
-Erin? - nevetett fel. -Csak a szerelmi bánatát folytja el.
-Ezt nem hiszem el. - ráztam a fejem.
-Hát, pedig elcsavartad a fejét rendesen!
Ez lehetetlen. Will soha, de soha nem kezdene ki egy olyan jó kislánnyal mint én. Nem hiszem el. Nem akarom elhinni.
Az ebéd további részében csend volt, fel kellet dolgoznom az információt.
-Mit tegyek? - fogtam a fejem.
-Beszélj vele! - javasolta Dylan.
-És ha engem is kihasznál és csak fel akar csinálni? - sóhajtottam.
-Beszélj vele!
Bólintottam. Talán tényleg ez lenne a legjobb megoldás. Miután Dylan elment összeszedtem magam és át csöngettem. Meglepetésemre nem Will nyitott ajtót, hanem az a szőke lány a jól emlékszem Erin.
-Hello! - köszöntem.
-Mit akarsz? - mért végig a szemeivel.
-Will itt van? -Mutattam a háta mögé.
Csaj csak bunkó fejet vágott.
-Szólok neki! - lépet el az ajtótól. - Willy téged keresnek.
Nem sokkal később megjelent William Hudson. A haja vizes volt így szőke tincsei homlokára tapadtak, póló megint csak nem volt rajta, a nyakán át volt dobva egy törölköző.
-Igen? - meg látott, egyből fapofát vágott. -Erin menj be!
Erin elhagyta a helységet.
-Mit akarsz? - kérdezte lekezelő hangon.
-Akarok valamit kérdezni. - piszkáltam a kezeim.
Hátra nézet.
-Vannak nálam most nem jó. - csukta volna be az ajtót.
-Tegnap éjszaka nekem sem volt jó mégis végig hallgattalak! - szóltam közbe.
-Figyelj! - sóhajtott. -Fél óra múlva?
-Legyen! - rám csukta az ajtót.Idegesen ültem a kanapén és malmoztam az ujjaimmal. A fél órából valahogy másfél lett. Megszólalt a csengő.
-Hello! - nyitottam ki.
-Szóval? - támaszkodott neki az ajtófélfának.
-Volt nálam Dylan... - kezdtem.
Mintha egy pillanatra megfeszült volna.
-És mi van vele? - húzta fel kérdően a szemöldökét.
Nem tudtam, hogy hogyan kéne el mondanom ezt az egészet.
Nyeltem egy nagyot.
-,,Dylan ő a legszebb teremtés akit valaha láttam'' - idéztem amit korábban mondott állítólag.
Még jobban megfeszült, arca kifejezéstelen volt.
-Aurora.... - szólalt meg végül.
A hanga rekedtes volt, amitől hirtelen melegség járta át a szívem. Na nem! Aurora! Nem szerethetsz bele!
-Én... - sóhajtott.
-Csak arra vagyok kíváncsi, hogy tényleg mondtál-e ilyet? - tettem keresztbe a kezeim.
-Igen, igen valóban ezt mondtam.... - hunyta be egy pillanatra a szemeit.
Lefagytam. Dylan igazat mondott. Ez nem lehet. Ő biztos az a William akit egy héttel ez előtt megismertem?
-Mondj valamit.... - utasított.
-És Erin? - néztem végül a szemébe. Muszáj voltam rá kérdezni.
-Tudod... - nyelt egyet. -Az,hogy le se szartál kicsit nagyon fájt és. - hirtelen megállt.
Csak hallgattam.
-Szóval én.... - tördelte az ujjait. -Erin volt a stressz levezető játékom.
-Kihasználtad. - kérdeztem rá a kulcsszóra.
Sóhajtott.
-Igen.... - nézet mélyen a szemembe.
-Tudod, ha vele megtetted... - igazítottam a hajam. -Velem is ugyan úgy megcsinálhatod.
-Veled sose tudnám.... - suttogta.
A nyakamba boruló hajamat eltűrte a vállam fölött és a kulcscsontomon végig húzta az ujját. Elcsaphattam volna a kezeit de, nagyon kellemes érzés volt. Az utolsó pasim tizenöt évesen volt és vele se történt semmi olyan. Engem így még nem érintettek meg.
Lehunytam a szemeim.
A pólóm nyakkivágásához ér amibe bele akasztja az ujjai hegyét.
-Will... - léptem hátra. Nagyon jó érzés volt amit csinált de valószínű az lett volna a vége, hogy az ágyba kötünk ki.
-Mi a baj? - kérdezte csalódottan.
-Én nem akarom, még... - tudta mire gondolom ezért nem szólt semmit és folytathattam. -Én még soha...
Eltűrt egy tincset a fülem mögé.
-Jó. - mosolygott rám enyhén. -Nem fogom rád erőltetni ha nem akarod.
-Will. - elvittem a kezét.
-Hmm? - kérdően nézet rám.
-Elég! - utasítottam.
-Most mi baj? - kérdezte.
-Hagyd abba! - léptem hátra.
Csak fájdalmasan rám nézet.
-Nem leszek az akit kedvedre dugogathatsz, nem leszek egy a sok közül. - tettem keresztbe a kezeim. Nem leszek a játékszere, gyűlölöm őt és mégis amikor hozzám ért a bőröm úgy bizserget mintha lángra akarna lobbani. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket.
-Persze hogy nem. - közelebb lépet. -Aurora - súgta a fülembe.
-Ne, elég! - lépetem el tőle. - Hagyd már abba!
Csuktam rá az ajtót.Hajnali kettő fele lehetet amikor fel-alá mászkáltam a nappaliba. Nem tudtam mit tegyek de nem bírtam elaludni. Gyűlölöm őt de ugyanakkor vonzódom hozzá, talán el is tudnám vele képzelni az életem.
-Na jó ebből elég! - bújtam bele a papucsomba.
Kimentem a lépcső házba egyenesen Will ajtaja felé.
Becsengettem.
-Mi az? - nyitott ajtót Will az arcán meglepetség látszott.
-Will én.... - hajtottam le a fejem.
-Aurora? - nyúlt az állam alá, hogy ránézzek.
Nem bírtam magammal, közelebb mentem.
-Én.... - egyre csak közeledtem hozzá, de ő nem ellenkezet. Arcát kezeim közé fogtam majd számat a szájára tapasztottam.
Miután elválltunk egymástól így szóltam:
-Ne haragudj.
Nem szólt semmit csak újra lecsapott az ajkaimra, nyelvével a számat csiklandozta ezzel a bejutást kérve. A nyelveink vad táncot jártak egymás szájába, levegő hiány miatt szét váltunk.
-Azta... - böktem ki mosolyogva.
Will csak vissza mosolygott.
-Én most... - elindultam volna az ajtóm felé de Will elkapta a kéz fejem.
-Ne! - húzott vissza. - Gyere! - vitt be a lakásába.
Teljesen ugyan olyan volt mint az enyém, annyi különbséggel,hogy itt több a fekete.
-Huha... - böktem ki.
-Tetszik? - lépet mellém.
-Hát nálam több a fehér. - nevettem.
-A Hercegnő biztos a letisztultságot szereti. - karolta át a derekam.
A szájára egy puszit nyomtam és tovább akartam volna nézelődni de nem engedett.
-Will...- nevettem. - engedj.
-Oh soha! - adott ő is egy puszit a számra. -Na gyere! - felkapott. Én a kezem át kulcsoltam a nyaka körül.
-Hova megyünk? - néztem jobbra balra.
A hálószoba volt az úti cél.
-Na jó ez már az én stílusom! - nevettem.
Befektetett az ágyra és betakart, majd bemászott mellém.
-Jó éjt Hercegnő! - súgta a fülembe.
-Jó éjt. - adtam egy puszit a szájára.
Oké. Szerelmes vagyok William Hudsonba.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Utóirat: Utállak
Любовные романыAurora Twice a tizenkilencedik születésnapja után úgy dönt önálló életet kezd egy belvárosi lakásban. A lány viszont arra nem számít,hogy a szembe szomszédja nem más mint a tulajdonos fia William Hudson. Vajon képes lesz a két szomszéd megtűrni egym...