Bungou Nyugat

67. Hazai pálya?

Valahol a Silmarilionban, E/3 POV

- És ezzel meg is vagyunk. Nem fognak semmire sem emlékezni. - Vigyorog Ignotus Pál, miközben a torz alakok egy emberként elmasíroznak a helyszínről. - Szeretné, hogy a halottat is kitöröljem? - Fordul hirtelen az elfhez a fiú.

- Mi? - Tágulnak ki a hegyes fülű íjász szemei.

- Megkérdezem még egyszer. Minket mindenképpen ki kell törölnöm a fejéből, de gondoltam felajánlom, hogy a fájdalomtól is megszabadítom. - Vonja meg a vállát a fiatal fiú.

- Én... - Kezd bele az elf.

- Hagyd meg az emlékét Pali. - Szól közbe egykedvűen József Attila.

- Rendben. - Biccent egyet az ifjabb Ignotus, mielőtt az elf elé állna. - Jól van uram, ne aggódjon, ez semmi más, csak egy út Vissza az értelemhez. - Néz mélyen az elf szemébe.

- Hmm... Még sose láttam ilyen érdekes áldást. - Motyogja maga elé a kék hajú idegen, ahogy az állát fogva nézi a fiatal Ignotust, mikor is az elf elájul.

- Hé, szoknyapecér megtennéd, hogy eltünteted? - Fordul Pali Csokonai Vitéz Mihály felé, aki biccent egyet és leguggol a halott torz alak mellé, miközben megfogja az elf vállát, majd belenéz a földön heverő kard visszatükröződő felületébe és mindenki szeme láttára eltűnik, csak hogy alig fél perc múlva megint megjelenjen, ekkor már egyedül.

- Feladat elvégezve. Amúgy kurva jól néz ki a tengerpart. - Jegyzi meg Csokonai, ahogy feláll és nyújtózkodik egyet.

- Akkor akár vissza is térhetünk hozzám. - Szólal meg vigyorogva a kék hajú férfi.

- Kit is tisztelhetünk magában? - Tudakolja Madách Imre, ajkain egy kedves mosollyal.

- Arthur Conan Doyle, parakutató és médium, szolgálatotokra. - Hajol meg színpadiasan a fiatal és még a kalapját is leveszi, majd nevet egy nagyot és kihúzza magát. - Ti meg gondolom a Nyugat és természetesen a Figyelő. - Biccent Babits Mihály felé.

- Azt hittem meg fog minket támadni. - Motyogja az orra alatt Petőfi és még meg is mozgatja az ujjait, mintha a karmait akarta volna megvillantani.

- Áh, én nem sokat tudnék ellenetek tenni. - Legyint egyet Doyle, majd zsebre is vágyja a kezeit és elkezdi az erdőt nézni. - Az elveszett világ nem használ élő emberek ellen. - Vonja meg a vállát. - Meg amúgy se lennék itt a fasz tudja hol, ha Agatha nem néz rám azzal az ijesztő szemeivel. - Rázza ki a hideg.

- Várjunk! - Szól közbe a kis magán monológba Babits Mihály. - Nem tudod hol vagyunk? - Kérdezi komoly tekintettel, mire a fiatalabb férfi megint megvonja a vállát és elkezd előre-hátra dülöngélni.

- Fogalmam sincs. - Mondja végül. - Ami azt illeti szerintem John és Jack az egyetlenek akik voltak itt közülünk, de Johné a hely úgyhogy az nem számít. - Magyarázza.

- Ez nagyban megkönnyíti a dolgunkat. - Húzódik egy elégedett mosolyra a Figyelő vezetőjének szája.

- Ja egyszerűbb úgy rajtaütni az ellenségen, ha nem tudja honnan jöhetünk. - Kuncog a kezeit összedörgölve a Magyar Hóhér.

- Akkor Dodieval bajban lesztek, kurva creepy a csaj. - Rázza ki a hideg a kék hajú Óratornyos fiút.

- Miért is? - Billenti oldalra a fejét Ranpo.

- Áh, a csaj meg tudja mondani ki hol van körülötte, ha elég közel kerülsz hozzá. - Legyint egyet az angol fiatal.

- Ahhoz képest, hogy elméletileg egy csapatban vagytok elég lelkesen adod ki a titkaitok. - Néz gyanakodva a fiatalra Széchenyi István, aki ekkor már maga előtt összefont karokkal áll a csapat tagjai között.

- Ja, tartozom Agathanak, a többiek nem nagyon érdekelnek. - Fintorodik el. - Nem is tudom mi a fenének jöttem, amikor tisztában van vele, hogy csak szellemeket tudok idézni. Mégis mire jó az ilyen áldások mellett. A töpörtyű azonnal el tudja velem felejtetni, hogy létezik, a freakről meg ne is beszéljünk. - Biccent Franz Kafka felé.

- Nem vagyok szörny. - Szorulnak ökölbe a fiatal kezei.

- Nyugalom, Franz. - Suttogja Margit megsimogatva a fiatal hátát.

- Áh, maga a dezertőr, aki úgy felcseszte Agathat. Gratulálok, haláli látvány volt. - Kuncog a kék hajú fiatal és tényleg lehet rajta látni, hogy élvezettel emlékszik vissza az esetre. - Szóval, merre tovább? Ahogy elnézem ti tudjátok mi merre van! Van valaki, akit konkrétan le akartok kapcsolni? - Tudakolja végignézve a csapaton.

- Megyünk a következő legközelebbi csapathoz. - Jelenti ki Babits Mihály.

- Mennyien vannak? - Tudakolja Madách Imre, mire a Figyelő feje pislog párat és fintorog.

- Ketten? - Mondja bizonytalanul.

- Nem vagy benne biztos? - Tudakolja nagyokat pislogva Kazinczy Ferenc.

- Először négyet akartam mondani, de kettő hol megjelenik, hol eltűnik, nem tudják az árnyaim bemérni őket. - Fintorog Babits Mihály.

- Akkor az Charles meg Christopher lesz. - Csicsergi Arthur Conan Doyle. - Mákotok van, azok ketten ki nem állhatják egymást. Christopher mindig ki akarja vájni Charles szemét, Charles meg mindig vaksinak hívja Christophert. Ha nem lenne Chris mellett Faust szerintem Charles már durvább vicceket is csinált volna vele. - Gondolkodik el a fiatal, majd gyanakodva néz körbe a társaságon. - Most mi van? Az hogy egy csapat vagyunk, meg hogy összetartunk nem ugyanaz. Szerintem közülünk bárki gondolkodás nélkül hátba szúrná a másikat. Mármint John és Jack kivételével. Ők mindenkivel jóban vannak és velük is mindenki jóban van. - Vonja meg újra a vállát.

- Hát barátaim azt hiszem sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint amire számítottunk. - Vigyorog csípőre tett kezekkel Madách Imre.

- Ja, már csak ki kell várnunk az egy napot. - Nyögi Oláh Gábor.

- Hé, hé, hé! Honnan veszitek, hogy a többiekkel is olyan könnyű lesz, mint velem? - Mutat magára Arthur Conan Doyle kitágult szemekkel.

- Most mondtad, hogy nem tartotok össze. - Néz gyanakodva a gyerekre Fyodor.

- Ja, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki feladja harc nélkül. - Forgatja meg a szemeit a kék hajú fiatal és összefonja maga előtt a karjait. - Volt aki elég lelkesen tervezgette, hogy fog titeket megnyúzni. - Teszi még hozzá.

- Nyúzás? - Csillannak meg József Attila szemei.

- Az istenit, nem úgy értette Tilla. - Vágja magát fejbe Csokonai Vitéz Mihály.

- Nem lesz nyúzás? - Szomorodik el a Magyar Hóhér.

- Majd keresünk neked egy orkot, amit megnyúzhatsz. - Legyint egyet Arthur Conan Doyle, de mindenki értetlenül néz rá. - Orkot? - Mutat a hullára, mire a csapat megértő hangokat ad ki.

- De ezek csak képesség. Nem lesz olyan jó megnyúzni őket. - Nyavalyog József Attila.

- Ugyanolyan lesz, nyugi. - Kuncog az angol fiatal. - John azt mondta csak a világ alapját alkotta a képessége és annál nagyobb lett minél idősebb lett, de nem irányítja mi van benne. Szóval majdcsak nem tűnik fel, ha egy-kettő eltűnik. - Vakarja meg a fejét a fiatal.

- Ne adj neki ötleteket. - Nyög Madách Imre, mikor meglátja a lelkes csillogást József Attila szemében.

- Rendben, elég legyen. Jobb, ha indulunk mielőtt elhagy minket a következő csapat. - Állítja le a vitát Babits Mihály. - Mindenki, utánam! - Adja ki a parancsot és indul meg vissza az ösvény felé, amiről korábban letértek.