Várod már?

17. F E J E Z E T

Ilyenkor annyira jó lenne tudni, mi jár a másik fejében. Néha bánom, hogy nem tudok gondolatolvasni, általában az ilyen helyzetek szoktak azok lenni. Nem mintha annyiszor történne ilyen, sőt. Ha tudnánk gondolatolvasni, akkor logikusan sokkal könnyebben ki tudnánk szűrni ki az aki hazudik, és ki az aki igazat mond.
Nem feltétlenül kellene elárulni, hogy tudjuk, mit gondol, elég lenne csak megtartanunk a távolságot. Egy idő után az emberek szemében ez veszélyessé válhat, lenne, aki kellemetlen személyiségnek tartana minket emiatt, lenne, aki felnézne ránk, és irigyelné a gondolkodásmódunkat, lenne olyan, tényleg lenne olyan, aki tanácsokat kérne tőlünk.
Mátéval tovább táncoltunk a táncparketten, elvegyülve a többi szerelmespár között. Ha jellemeznem kéne magunkat, Ady Endre Lédával a bálban című versével tenném ezt. Hogy miért gondolom úgy, hogy mi lennénk a ,,fekete pár" ?
Mert mi úgy táncolunk ezen a táncparketten, hogy valójában semmi közünk egymáshoz, még barátok sem vagyunk. Csupán a legjobb barátaink párkapcsolata tart bennünket össze.
Mátéra néztem, és az agyamat elárasztották a saját magamhoz megfogalmazódott kérdéseim. Vajon neki is az enyémhez hasonló gondolatai vannak, vagy ő ezt akármelyik hétvégén átélheti bármelyik lánnyal? Ő vajon hogy vélekedik az egész szituációról? 
A zene végéhez közeledtünk. A párok tagjai megcsókolták, és megölelték egymást, az egyedüliek mi voltunk, akik nem tették egyiket sem, ezért néhányan furán néztek ránk.
Én ezt nem akarom.
Hirtelen elöntött egy rossz érzés, egy szociális szorongás, ami miatt nem tudtam tovább a tömegben maradni. Felkaptam mindenem, majd elindultam a kijárat felé.
-Hová mész, kicsi lány? -érintett meg gyengéden Máté, mire hátrafordultam, bár nem hatott rám annyira ez a mozdulata. -El kell mennem. Későre jár. -füllentek, aminek tudom, nem lesz jó vége, de nem mondhatom el neki, hogy nem szeretnék puszibarizni csak azért, mert a legjobb barátaink járnak, és egy tánccal nem sikerült levenni a lábamról. -Elkísérjelek? -ajánlja fel Máté, aminek egyszerre örülök, egyszerre pedig nem. Francba már! Ne legyen ilyen kedves velem!
-Nem, nem kell, hívok egy taxit, két perc múlva itt van -magyarázkodom, majd egy rosszat sejtő biccentéssel megcáfolja az állításom. -Oh, kicsi lány, te azt csak hiszed. Előbb hazaérsz gyalog, mint taxival. Ismerem Egert, és az összes taxitársaságot, szóval én már csak tudom. -érvelt, teljesen jogosan, de még mindig nem győzött meg, még mindig nem akartam vele menni.
-Kedves vagy, Máté, és ez esetben akkor inkább gyalogolok, és nem, nem kell elkísérni, most kicsit egyedül lennék. - vallottam be neki, amire megértően reagált, és elfogadta a döntésem.
Egy gyors elköszönés után elindultam hazafelé, és dideregni kezdtem, mert fáztam. Este hidegebb volt, mint délután, vagy nap közben, de hazáig simán ki lehet bírni. 10 perc sétára van az otthonom, de ilyenkor tíz kilométernek érződik.
Nem szeretek sötétben sétálni, ezért lehet elkellett volna fogadnom Máté ajánlatát, hogy hazakísér. De ő nem kísérhet. Távol kell maradnom tőle. Nem alakulhat ki köztünk több barátságnál.

A lakásomba érve azonnal lemostam a sminkem, lezuhanyoztam és fogat mostam, mindezt cirka tíz perc alatt. A bál helyszínén nem volt internet, a mobilnetem pedig egy hete lejárt, és kellene vennem, de folyamatosan elfelejtem, ezért amikor Katával instát cseréltem, nem is tudtam bejelölni őt, csak ő engem, a kérése pedig ott ékeskedett a kezdőlapom tetején. A kérést el is fogadtam, és én is visszakövettem őt. A feedje rendezett volt, a képein úgy nézett ki, akárcsak egy modell.
Pár percig telefonoztam még, és olyan egy óra körül úgy döntöttem, nyugovóra térek. Már a töltőkábelt csatlakoztattam a telefonomhoz, amikor üzenetem érkezett az engedélykéréseim közé..

Tálas Máté üzenetet szeretne küldeni neked.

Az értesítés láttán megszeppentem, mert fogalmam sem volt, honnan szerezte meg az instám, illetve, hogy mit szeretne tőlem. Az üzenetére kíváncsian kattintottam rá, majd amikor megláttam, azt hittem, rosszul látok.

Máté üzenete: Látom sikerült éppségben hazaérned.

Lea üzenete: Honnan tudod a nevem? És honnan tudod, hogy éppségben hazaértem?

Máté üzenete: Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy egyedül bolyongj éjszaka? Követtelek hazáig, nem akartam, hogy bajod essen.

Lea üzenete: Ez kedves, de máskor ne hozd rám a frászt, és még mindig nem értem, honnan van meg a nevem

Máté üzenete: bemutatkoztál. :D

Lea üzenete: Haha. Na, mondd el honnan van meg az insta nevem.

Máté üzenete: Szerintem ki tudod  találni. Hajrá hiszek benned! Na jó éjt.

-búcsúzott el, majd kilépett. Rebi, kinyírlak egyszer.