Aki mindig visszatér | ✓

Tizenharmadik fejezet: El nem mesélt történetek

Noah a műszak végéig nem volt hajlandó hozzám szólni, ami tovább erősített a rosszalló érzeten, ami egész este bennem volt. Egyszerűen nem tudtam, hogy ki ez a lány és miért vált ki ilyen reakciókat Noahból. Miután végeztem a munkával beszélni akartam vele, de elviharzott, így visszamentem a szobába, hogy kifaggassam Quinnt, hátha ő tud valamit a dologról. Amint beléptem az ajtón és láttam, hogy az ágyában fekszik rögtön odarohantam. Éppen egy filmet nézett a laptopján, de ezzel nem törődve rohamoztam meg.

– Ki az a Blair? – kérdeztem ingerülten.

Quinn arca elsápadt, rögtön tudta kiről van szó. Félretette a gépet, felült az ágyban és nagyot sóhajtott.

– Noah mesélt róla? – kérdezett vissza óvatosan.

– Nem éppen. Felbukkant az Elmoreban. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, csak álltam ott, mint egy idióta és hallgattam, ahogy szépfiúnak becézgeti. Bemutatkoztam neki, amire annyi volt a válasza, hogy „Aranyos". Ki ő és miért lett Noah feszült, amint meglátta? – bombáztam a történettel és a kérdésekkel.

Muszáj volt beavatást nyernem, hiszen kezdtem úgy érezni, hogy valami nagy titok áll előttem, amiről tudnom kellene.

– Mi? Blair itt van? – kérdezett vissza Quinn meglepetten.

– Quinn... Ki ő? – tereltem vissza a lényegi kérdésem felé.

– Blair egy ribanc. Még tavaly ide járt, de év végén eltűnt a városból – kezdett bele a történetbe, én pedig helyet foglaltam az ágy szélén várva, hogy beavasson.

– Noah és Blair elég közel álltak egymáshoz, úgy vettük észre, hogy szerelmes is volt belé, de Blair a legrosszabbat hozta ki belőle. Egy manipulatív dög, ha engem kérdezel. Noah szerintem teljesen soha nem tette túl magát a lányon, de mikor elment mindenki örült, hogy végre nem keveri a szart – mesélte, miközben lecsukta a laptopját jelezve, hogy egy hosszabb beszélgetés elébe nézünk.

– Mikor Blair felbukkant, Noah soha nem tudott neki ellenállni, olyan volt, mintha megbabonázta volna, de mindemellett elég durván befolyásolta is őt – folytatta, én pedig nagyra nyílt szemekkel hallgattam a szobatársamat.

– Hogy érted, hogy megbabonázta? – kérdeztem vissza, mivel elég ködösen fogalmazott.

– Blair mindig eléri, amit akar. Tavaly Noahra fájt a foga és az, hogy felbukkant talán nem véletlen. Tudom, hogy jól állnak köztetek a dolgok, de jó lenne, ha szemmel tartanád Noaht, mielőtt ismét megváltoztatja az a ringyó – sóhajtott egy nagyot én pedig elképedtem az erőteljes szóhasználata végett.

Nagyon erős jelzőkkel illette a lányt, ami biztos nem lehetett véletlen, bár Quinnek ilyen a stílusa.

– Miért, milyen volt tavaly Noah? – kérdeztem ismét, hiszen egy évvel ezelőtt nem voltam itt, nem is tudtam ezeknek az embereknek a létezéséről és most azt érzem, hogy le vagyok maradva. Quinn persze mesélt dolgokat, de úgy éreztem, hogy nem avat be teljesen.

– Hazel, szerintem jobb lenne, ha beszélnél vele erről. Nem az én tisztem, hogy elmondjam neked ezeket – mondta lesütött szemekkel.

Éreztem, hogy valami nagysszabású dologról van szó, de még mindig nem állt össze a kép. Bólintottam egyet, majd felálltam az ágyról és az ajtó felé indultam.

– Most meg hova mész? – értetlenkedett összeráncolt szemöldökkel.

– Megkeresem azt, aki válaszol a kérdéseimre – vágtam rá, majd kiviharoztam a szobából és berontottam a 326-os szobába.