Solo singer ~HUN~

🎵Harmadik hang🎵

Dübörgő zene és dübörgő szív egyazon ritmusban. Lecsukom a szemem, hátha abbamarad és végre leszállnak rólam a terhek.
- Állj! - hallom halkan legjobb barátom hangját az üveg mögül. Kinyitom a szemem, végre abbamarad a zene és lelassul a szívverésem. Megnyugszok, de tudom még nincs vége. A kínzás folytatódik.
- Adam, ne csináld már! Énekelj végre! Csak dúdolnod kéne valamit, ez nem olyan nehéz dolog. Még én is meg tudom csinálni!
- Reindeer*, te ezt nem értheted!
- Akkor magyarázd el, Santa! Három nap múlva már készen kell álnia az albumnak! - böködi mellkasomat mérges arckifejezéssel. Csak a szememet forgatom és összefonom karjaim magam előtt jelezve, ne piszkáljon tovább.
- Ne most lázadj légyszives!
- Olyan vagy, mint anyám.
- Anyád a világon a legkedvesebb lélek, úgyhogy a témát lezárva fogod magad és kicsikarsz magadból valami lehetőleg nem bölömbikára hajazó hangot - állít a mikrofon elé.
- Ne csináld már Rudy! Pontosan jól tudod, mennyire utálom a mesterséges zenét és mégis azt várod el, hogy arra a gépkölteményre írjak egy dalt!
- Egy, ez nem gépköltemény, ugyanis egy élő ember rakta össze, kettő, egyenlőre csak dudolássz valamit, hogy halljuk, milyen a hangoddal.
- Nem is kellek ide majd a gép felénekli - duzzogok tovább.
- Adam, miért vagy ilyen ellenséges az elektronikus eszközökkel szemben?
- Nem az elektronikával van bajom, hanem ezekkel a gépekkel.
- A sütővel és a turmix-szal tudtommal egészen jó kapcsolatban vagy.
- Ajj, tudod, hogy ők életem nagy szerelmei, most ne hozd be ezt a képbe! Azokról az informatikai kütyükről beszélek! Mindenki azokkal van elfoglalva, már nem járnak koncertekre, egy nap pedig ezek a gépek... - nem hagyja, hogy befejezzem a világvége elméletem, belevág a fantáziálásomba.
- Szóval féltékeny vagy - mondja úgy, mintha rájött volna a probléma okára és nagyot fújva gondolkodik a megoldáson.
- Nem! Te ezt akkor sem értheted - húzom fel az orromat megsértődve.
- Akkor puffogj csak, de azért dudolássz közben - veti oda nekem és kimegy, maga mögött becsukva a hangszigetelt ajtót.

- Tib, mehet! - hallom a túloldalról, ahogy az informatikusnak szól. Nem érdekel, hogy mit mond, én akkor is a saját zenémre fogok énekelni! Felkapom a sarokból a gitárom és pengetni kezdem. Közben már a mesterkélt zene is elkezdődött, de csöppet sem érdekel. Csak játszani akarok a szívemből. Mostanában sok mindenen mentem keresztül. Sok stressz ért, csalódás, bánat, de talán volt köztük valami jó is. Örülök, hogy végre valóra válthatom az álmom.
Amint csend borult a teremre, barátom berontott az ajtón.
- Ez óriási volt! Menne mégegyszer? Most dúdold hozzá a dallamot és max holnap utánra hozd a szöveget! Oké, mégegyszer! - fordul is ki és várja, hogy kezdjem. Nem mozdulnak az ujjaim. A torkomban gombóc van és lever a víz. El tudom játszani legalább csak még egszer? Az emberek egy fantasztikus albumra várnak, sikerülnie kell. Jónak kell nennie. A legjobbnak.
- Basszus - jön felém ijedt szemekkel Rudy. - Bocs, haver! Bocs, hogy nem vettem észre! - ölel meg szorosan. Kezeim lecsúsznak a gitár testéről, már csak a pánton lóg a hangszer. Megdöbbenve állok ott a stúdióban, legjobb barátom karjaiban. Pontosan ez az, ami most kellett. Hirtelen rájöttem. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amitől mintha egyszerre áram futott volna végig fejemtől a talpamig. Visszaöleltem, majd pár perc múlva elváltunk egymástól. Mosolyogva figyelt engem.
- Menni fog. Te csak énekelj - mutatja fel hüvelykujját és kimegy. Érzem, hogy most képes vagyok rá. Egyszer csak elillan minden bánatom és csak egy dologra tudok koncentrálni. Megpengetem a hangszerem és énekelni kezdek.

- Azt hittem, senki sincs velem,
közben megeredt a könnyem,
a sarokban ültem,
vártam, már nem tudom, mire.

Aztán hirtelen megjelent, ami mindig is velem volt,
felkapart a földről és vállára kapott,
azt mondta, nincs baj, minden jó,
és én elhittem, hogy vele megjárjuk a Napot.