Én csak egy átlagos életet akartam......

1 𝙍𝙚́𝙨𝙯

-Anyaaa-szólalt meg hangosan Mi-Cha az egyetlen szép és tündéri kislányom.
-Mondjad édesem-mondtam neki nyugodt hangon és hátra tűrtem azt a szép hosszú haj tincsét ami a szemébe lógott.
-Anya elmeséled, hogy ismerkedtél meg apuval?- kérdezte meg tőlem ezt egy nagy mosoly társaságában és a hatalmas plüss mackóját szorongatva a kezébe amit apjától kapott.....úgy nézett rám boci szemekkel.
-Már megint? Hisz nem rég meséltem el- mosolyogtam és az ölembe tettem Mi-Chat.
-Hát legyen... kezdtem bele a történetembe......

Utolsó napomat töltöttem otthon Ausztráliában pontosabban Sydney-ben a családommal. Bevallom kicsit izgultam, hogy elutazok egyedül egy másik országba, de hát az álmainkat megkell valósítani nem de bár? Remélem minden rendben fog menni...de ne is ezen gondolkozzak most, hisz végülis a mai estét a családomnak kell szentelnem.

Anyum éppen hozta be a nappaliba a konyhából lévő nasikat, hogy ma este tartsunk egy társas játék maratont. Tudni kell, hogy mi egy roppant jó kedvű és vicces család vagyunk a magunk  módján. Elő is vettük a kedvenc játékunkat az UNO-t és elkezdtünk vele játszani, minden szabályt átformálva.......Nagy nevetések és poénos humorok terítették be az egész nappalit. Imádtam az ilyen estéket és már most is tudtam, hogy mennyire fog ez nekem hiányozni.

Társas játékozás után mindenki a helyére ment aludni kivéve én is Anya.
Anya szeretett volna még beszélgetni velem, tanácsokat adni és, hogy elmondhassa ha bármi baj van ők mindig itt lesznek nekem, ha bármi rossz dolog történik velem mondjam el és ők megpróbálnak segíteni.
Nagyon tisztelem a szüleimet és én is ilyen jó anya akartam majd később lenni mint ő. Tudtam hogy bármikor számíthatok rájuk nem is kellett ezt elmondania.

Anyum egy hatalmas hosszú öleléssel küldött aludni, hogy pihenjem ki magam, mert egy igen hosszú út várt rám másnap. Igazából az izgalomtól elég nehezen aludtam el de végül sikerült.

Másnap hajnalban fel kelt az egész család, hogy el kisérjenek a reptérig. Apa csomagolt nekem szendvicseket és sok üdítőt is. Nem is tudom hogy fogom kibírni apa főztjei nélkül ezt a hosszú időt.

Oda érve a reptérhez hatalmas ölelésekkel búcsúztúnk el egymástól.
Lese lehetett tagadni, hogy mennyire féltettek engem ettől az egésztől de mégis látni lehetett S szemükbe, hogy büszkék rám és bíznak bennem.

-Hát eljött ennek is a napja, hogy elbúcsúzzunk- mondta könnyes szemekkel anya.
-Anya kérlek ne sírj hiszen még vissza jövök- mondtam neki egy enyhe nevetés mellett és átvettem apától a bőröndöt ami idáig nálla volt.
Majd elindultam a repülő felé apum még vissza szólt, hogy "aztán találják egy jó képű fiút aki vigyáz rám" elnevettem magam, hisz jól tudták, hogy nem ezért utazók koreába, hogy pasizzak.

A repülőn nem ült senki mellettem szerencsére és így kényelmesen el tudtam helyezkedni. Gyönyörű volt a kilátás szép napos idő volt és a felhők elképesztően szépek voltak ilyen közelről.

Meg is érkeztem délutánra Koreába. Megkerestem a bőröndömet és hívtam egy taxit, hogy vigyen el a kollégiumba.
Szerencsére félig koreai vagyok úgy, hogy folyékonyan beszélem a nyelvet, (még is csak jó ha a nagyszüleiddel tudsz kommunikálni.)
Igazából nagyon fáradt voltam, mert  nem valami kényelmes egy helyben ülni több órán át egy repülőn. Szerencsére hamar a kolihoz értem ahol pár papírt kellett ki töltenem és az ottani portás vagy minek lehet nevezni  adott egy kulcsot a szobámhoz. Nagyon kedves nő volt és vidám, imádom az ilyen embereket.

Felmentem a szobámhoz és mikor kinyitottam az ajtót két pár cipő fogadott az elő szobába. Meglepődtem hisz senki nem mondta, hogy lesz szoba társam de hát számíthattam volna rá.
Levettem a cipőmet és beljebb mentem a szobába ahol egy velem egy korú lány talán az anyjával beszélhetett aki éppen a hűtöt tömte teli kajával.

Gyönyörű és tágas volt a nappali és a konyha is.

Illedelmesen köszöntem és meghajoltam ahogy itt szokás. Ők is ugyan ezt tették. A lány anyja közelebb jött hozzám és megvizsgálta az arcomat ami váratlanul érintett eléggé.

-Anya- szólt egy másik hang
-hagyjad már szegény lányt- majd közelebb jött hozzám és megfogta az anyja csuklóját és kifele tólta
-anya innentől én is elboldugolok szeretlek de mostmár menj mert sötétedés előtt haza kell érned-mondta ezt már finomabb és kedvesebb hangon majd megölelte az anyját és elköszöntek egymástól.

-Bocsáss meg anya nagyon fura tud néha lenni-nevetett kicsit kínosan.
-Egyébként Saejin vagyok- mutatkozott be nekem kedvesen.
-Én Min-Jee vagyok örvendek a találkozásnak.
-És ide valósi vagy Min-Jee?- kérdezte miközben kipakolta a maradék ételt amit az anyja csinált.
-Hát részben igen de részben nem - szólaltam meg miközben levettem a kabátom- igazából Sydneyben születtem de Apukám Koreai ő itt élt.
-Jaa tehát fél vér vagy- nézett rám mosolygva.
-És jártál már Koreába vagy ez az első alkalom?
-Igazábol csak kétszer jártam itt kiskoromban de nem emlékszek semmire..... kivéve arra az emlékre amikor családi ebéd volt és az öcsém mondott valami vicces dolgot és rá köptem az ételt- nevettem el magam a végére Saejinnel.

-Szuper akkor este elviszlek egy ramenezezőbe és megnézheted milyen éjjel Szöul-folytatta beszédét
-Hidd el gyönyörű szép és úgy ismerem mint a tenyeremet- fektette a hangsúlyt arra hogy milyen jó is lesz.
-Rendben ez nagyon jól hangzik.....
Akkor kicsit lepihenek és 19:00-kor mehetünk?
-Ahaamm...addig én lezuhanyzok és kipakolok.

Bementem a hálószobámba. Az egész ház gyönyörű volt és nagyon otthon is és ezt a vonalat a hálószoba is követte.

Majd holnap ki pakolok úgy is csak este megyünk valami Évnyitó szerűsegre- beszéltem magamba.
Majd lehúztam a redőnyt és ledöltem kicsit pihenni.