"Ez egy csúf világ,
Ahol nem számítanak
az érzelmek és az álmok
Arany kalitka mely kulcsát
messze eldobták." 🥀💔⛓️🔐👑
⚘️ Maffia / Romantikus/ 18+⚘️
Egy világhírű Maffia hercegnő és egy híres és befolyásos Maffia király. Melody-nak kényszer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Melody/
Nem volt még olyan késő de nem bántam, hogy le pihenek kicsit. Eléggé meg visel ez az egész. A tudat hogy az apámnak tényleg nem kellek. Hogy nem érdekeli mi van velem. Most is csak azért akart el vinni, mert nem tetszett neki. Hogy Alexander ki osztotta a bál estéjén. Jól esett hogy a fiúk meg védtek tőle. Mindenki ki állt mellettem. Most először éreztem azt, hogy végre van aki mellettem áll. Alex ekkor át karolta a derekam és közelebb húzott magához, miközben a szoba felé tartottunk. Nem szól semmit csak át ölelt. De nem is kell nekem ennél több. Majd ki nyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Be mentem majd le feküdtem a hatalmas ágyára. Most nem érdekelt semmi. Csak felejteni akarok. A kezem az arcomra tettem és nagyokat sóhajtottam. A lelkem is meg sérült ez alatt az idő alatt. De végre rá jöttem, hogy csak a hatalom végett kellek az apámnak. Ekkor Alex le ült mellém, kezét a combomra tette . S mellém feküdt. Jól esett a közelsége. Ekkor magához ölelt és a mellkasára fektette a fejem. Nyugodt szív verése volt. Ami engem is meg nyugtatott. Majd a hátam kezdte el gyengéden simogatni. Ekkor a nyakához bújtam és át öleltem a nyakát. Amire csak mosolygott. Imádom az illatát. Csak az illatát szagoltam, s meg jobban hozzá bújtam.
- Jobban vagy kedvesem?- kérdezte suttogva. Olyan jó volt hallani hangját. Tetszik hogy ennyire mély. De nem tudtam még szólalni, egy hang se jőtt Ki a torkomon. Csak bólogattam, mást nem tudtam csinálni. Ekkor kicsit el távolodott tőlem, de még mindig a mellkasán feküdtem.
- Biztos hogy jól vagy? Mi bánt ennyire?- kérdezte aggodalommal a hangjába.
- Jól vagyok. Csak fél kell dolgoznom ami az előbb ért. Elégé meg visel
- Tudom hercegnőm. Sajnálom. Ígérem kárpótolni foglak mindenért, ami fájdalmat okozott neked. Majd be gyógyítom a gyönyörű lelkedet.
- Ez nagyon jól esett. Köszönöm, hogy ki álltál mellettem. Ne haragudj, hogy fegyvert fogtam rád. Nem akartam
- Sss...tudom édesem. Ne aggódj semmi baj. Tudom nem akartál bántani.
- Nem tudom miért kapcsoltam ki ennyire. Nem tudtam mit csinálok.
- Észre vettem hercegnőm. Két meglett férfi nem tudott le fogni.
- Komolyan? Nem emlékszem rá. – motyogtam halk hangon.
- Igen. Úgy tértél magadhoz, hogy magamhoz öleltelek.
- Azt tudom erre az egyre emlékszem.
- Nyugodj meg kérlek. Minden rendben lesz.
- Tudom. De olyan rossz, hogy ennyire nem kellek neki. Csak a hatalom miatt. Ez nagyon fáj. Meg szakad a lelkem ettől a tudattól. És hogy csak most jöttem rá, hogy kicsit se érdekli nekem jó e vagy nem.
