Változz miattam kérlek!

Első fejezet

Katerina

-Muszáj nekem is mennem? - Hisztizek az ágyamon ülve miközben a legjobb barátom Carlos a szekrényemben kutat egy szexi ruhadarab után ugyanis sikerült rá vennie, hogy elmenjek vele egy buliba, amit már nagyon megbántam, hogy igent mondtam. Köztudott, hogy gyűlölök bulizni, az a sok ember egyszerűen kikészít.

Mindig is magányos farkas voltam vagyis Carl legtöbbször velem van, de jobban szeretem, ha egyedül lehetek. Félre értés ne essék nincs ellenemre a társasága, de inkább lennék Cambridge egyik botanikus kertjének egyik eldugott kis szegletében ahol a madarakon kívül és más egyéb állatkákon kívül nincs más társaságom.

- Babi - Ezt a becenevet még akkor kaptam amikor tíz évesen sutyonban meg néztük A felhők felett három méterrel című filmet. Carl-nak nagyon megtetszett a főszereplő nő neve és mivel rajtam kívül nem tudott mást így hívni ezért engem ért ez a megtiszteltetés, ő pedig a lány párjának a nevét kapta meg ami Hugo, H vagy Hache. A második részt sosem néztük meg, mert annyira megszerettük ezt a párost, hogy amikor utána néztünk és láttuk, hogy Babi helyett egy másik nő díszeleg Hugo mellett nem volt kedvünk hozzá. Én viszont titokban bele lestem és rá kellett jönnöm, hogy jól döntöttünk. - Tudom, imádsz egyedül lenni, de szükségem van ilyen estékre veled. - Néz rám boci szemekkel aminek sosem tudtam ellen állni - persze csak, ha róla van szó - és ő ezzel nagyon is tisztában van és erőszeretettel használja fel ellenem. Sorsomba beletörődve bólintok ő pedig vissza fordul a textílekhez.

Körülbelül tíz perc elteltével sikerkiáltás közepette előrántja a fekete csipkés fűzőt és a hozzá illő ugyanilyen színben pompázó szoknyát. Még két éve vette nekem a szülinapomra mondván, hogy majd jó lesz az ilyen alkalmakra ami még csak most jött el. Direkt a szekrény legmélyebb bugyraiba száműztem a hálós harisnyával együtt amit ehhez a szetthez választott, hogy még véletlenül se találjon rá ugyanis előszeretettel állítgatja össze az aznapi ruháimat amivel semmi problémám nincs, mert legalább nem nekem kell bajlódnom vele.

- Nem rejtettem el eléggé. - Mormolom az orrom alatt, de mivel az utcákon senki sem járkál, a szobában pedig háttérzajként halkan éppen halhatóan megy Natalie Jane egyik zenéje így meghallja.

- Komolyan el akartad dugni előlem? - Kérdi sértett hangon az utolsó szót megnyomatékosítva és keresztbe fonja a karjait mellkasa előtt.

- Tudod, hogy szeretlek Hugo, de még te sem gondoltad komolyan, hogy én azt bármikor is fel fogom aggatni magamra. - Mutatok fintorogva a ruhadarabokra amik a kezében pihennek. Viszont az ez utáni tetteit ítélve igenis komolyan gondolta, mert át sétál a fiókos bútoromhoz miután mellém dobta az előbbieket és azt is alaposan át túrja. Percek múlásával a hálós harisnya nadrágot hajítja felém amit még mielőtt a fejemen landolna elkapok a levegőben.

"A rohadt életbe. Ha vége ennek az estének Jacob szekrényébe fogom elrejteni."

- Most pedig szépen fel emeled az a formás kis feneked, beszambázol a fürdőszobába és elkészülődsz. - Mondja ellentmondás nem tűrő hangon ezért feladva próbálkozásaim még mielőtt bele kezdhetnék, hogy keressen mást szót fogadóan össze szedem a ruhákat és bemasírozok az előbb említett helységbe.

Azóta, hogy megkaptam egyszer sem volt rajtam még csak egy próba gyanánt sem, de semmi kétség pontosan tudja a méreteim, mert minden darab úgy passzol a testemhez mintha kimondottan rám szabták volna. Mielőtt ki mennék gyors be göndörítem a hajam és teszek fel egy kis sminket ami tusvonalból és a kedvenc vörös rúzsomból áll.

A tükörben nézegetve az összképet fogalmam sincs, hogy miért rühellem ennyire az ilyen szoknyákat, mert tök jól áll. A combom közepéig ér így nem mutat se túl sokat se túl keveset. De valószínűleg nem sokat fogják rajtam látni, mert az elől rövid hátul hosszú szoknyák híve vagyok.