Bungou Nyugat

68. Doktor vs Twist

Valahol a Silmarilionban, E/3 POV

- Rohadj meg! Rohadj meg! Rohadj meg! - Ez az első amit a csapat meghall a következő Óratorony Rendjéhez tartozó tagoktól.

- Ez nem segít Charles! - Jön egy másik hang is. - Faust! - Kiáltja a hang.

- Igenis! - Hallatszik egy mélyebb férfi hang.

- Oliver! - Kiált megint az első hang.

- Úton főnök! - Kurjant egy nagyon fiatal hang.

- Mennyien vannak még?! - Kérdezi lihegve a második hang.

- Áh, ezek ők lesznek! - Vigyorodik el Arthur Conan Doyle.

- Elintézem. - Forgatja meg a szemeit Franz Kafka és még mielőtt bárki megállíthatná előre siet, sarkában a többiekkel. Ennek következtében pedig mindenki látja, ahogy használja a Nyolc oktáv füzet képességet és a két Óratorony Rendjébe tartozó férfi körül a torz lények egyszerre emelkednek fel a levegőbe. - Chuuya tesó, jössz? - Fordul a közeledő társai felé Franz, mire az említett elvigyorodik és már mellé is ugrik.

- Intézzük el őket! - Ért egyet a japán fiú, aminek következtében alig öt perc múlva két lihegő fiatal áll egy környi véres húskupac közepén. - Ez... - Itt vesz egy mély levegőt a japán, majd elneveti magát. - Király volt! - Jelenti be.

- Most az adósaik lettünk. - Fintorodik el a két Óratoronyos ember közül a magasabb.

- Nagyon úgy tűnik. - Jegyzi meg az alacsonyabb. - Agatha nem fog ennek örülni. - Sóhajt egyet. - Faust. - Ahogy kimondja a nevet megjelenik a válla mellett egy feketébe öltözött férfi. - Oh, hogy tudtam, hogy te fogsz először átállni, Arthur. - Fonja össze maga előtt a karjait a fiatal fiú, aki egyáltalán nem néz az említett felé.

- Én mondtam, hogy semmi értelme se volt engem ide hozni. - Emeli fel a kezeit védekezőn a parakutató fiatal. - Most komolyan azt vártátok, hogy hagyom magam megöletni? - Forgatja meg a szemeit Arthur Conan Doyle. - Nem vagyok szuicid hajlamú kösz. - Fonja össze ő is maga előtt a karjait.

- Azért egy kis ellenkezést csinálhattál volna. - Jegyzi meg a magasabb férfi is.

- Főnök, Jane közele... - Alig hogy megjelent a körülbelül Széchenyi István korabelinek kinéző fiú benne ragad a szó. - Nem őket kellene kiiktatnunk? - Kérdezi.

- Jó észrevétel Oliver. - Szólal meg először a Faustnak nevezett férfi a gyerekre pillantva, de azonnal vissza is fordul a csapat irányába.

- Én nem akarok beleszólni Charles, de ezek jóval többen vannak és jóval durvábbak, mint amilyennek Agatha mondta őket. - Mutat aggódó tekintettel a csapatra.

- És nem mellesleg megmentették az életünket. Nem illik szarrá verni a megmentőidet. - Sóhajt egy hatalmasat a férfi, majd a fiatalabb emberre néz maga mellett. - Mit gondolsz vaksi? - Jön a kérdés.

- Kikaparjam a szemed? - Kérdezi a gyerek, de nem néz fel a férfire, ellenben Faust azonnal a Charles nevezetű úr irányába fordul és szinte ölni lehet a tekintetével.

- Kösz kihagyom. Reggel próbáltad. - Vonja meg a vállát a férfi. - Szóval? - Kérdezi ismét, mire a fiatalabb megfogja a homlokát, majd sóhajt egyet.

- Faust, kérlek. Most nem Charles fontos, mutasd a Nyugat dinka vezérét. - Adja ki a parancsot a gyerek, amivel eléri, hogy a Nyugatosok, a Figyelősök és a japánok nagy része kérdőn nézzen rá. Főleg mikor elindul Madách Imre felé ugyanabban a pillanatban, mikor a mellette álló feketébe öltözött alak a magyar férfire néz.

- Óvatosan, ketten is állnak a közelében, akik el tudnak engem tüntetni. - Jelenti be Faust, mire a gyerek csak biccent egyet, mielőtt kinyújtja a Nyugat feje felé a kezét.

- Cristopher Marlowe, ő pedig a szemem Doktor Faust. - Mutat szabad kezével a fekete ruhás alakra, aki biccent egyet, de nem mozdul tovább.

- Szemed? - Billenti oldalra a fejét Arany János kíváncsian, mire a fiú ajkain megjelenik egy félmosoly.

- Igen. Az ő szemével látom a világot, nélküle vak vagyok. - Vonja meg a vállát.

- Madách Imre, örülök, hogy nem kell harcolnunk. - Mondja a férfi megkönnyebbülten.

- Ne értsen félre, ha nem mentettek volna meg minket azonnal meg lettek volna támadva. - Itt elfintorodik. - De a seggdugasznak igaza volt. Agatha hazudott nekünk. - Jegyzi meg.

- Mi? - Lepődik meg a hátrébb álló Óratornyos férfi.

- Te nem hiszel a saját képességednek barom? - Kérdezi maga elé Christopher Marlowe.

- Te jobban érzed, hogy kinek mennyire erős a képessége, mint ő. Mi csak azt tudjuk ki a leggyengébb láncszem. - Vonja meg a vállát.

- Akkor csak, hogy tisztába tegyük a dolgokat. Agatha nagyon megszívatott minket. - Rázza meg a fejét a fiú Madách Imre előtt, majd sóhajt egyet és visszasétál a fekete ruhás mellé. - Le tudnánk őket lassítani, de nem tudom melyikünknek lenne egyáltalán esélye mindannyiuk ellen. - Magyarázza. - Egyesével még talán, meg így is van, akit le tudnánk nyomni, de túl sok ütőkártyájuk van. - Itt a hajába túr. - Ha Dodie megjelenik meg fognak minket ölni. - Morogja. - És akkor még John szaros teremtményeit bele se számoltam az egyenletbe. - Emeli arcát az ég felé.

- Megszívtuk. - Ért egyet a másik férfi, majd megadó arccal lép ő is Madách Imre elé. - Charles Dickens, a gyerek ott pedig Twist Oliver. - Mutat a fiatalra, aki integetni kezd.

- Sziasztok! - Mosolyog a gyerek. - Lehet, hogy ez nem a legjobb pillanat, de Jane egyre közelebb van és nagyon ideges. - Rázza ki a hideg.

- Még mindig nem vettétek le a karkötőjét? - Kérdezi Faust, de nem fordul a gyerek felé.

- Hé! Szentimentális értéke van barom! - Fintorog a gyerek.

- Jane? Ideges? - Pislog nagyokat Kaffka Margit.

- Oh, Kaffka kisasszony? - Lepődik meg Christopher Marlow, mikor Faust a nőre néz.

- Igen én vagyok. - Nyel egyet a nő.

- Min lepődtél meg Margit? - Tudakolja József Attila.

- Még sose láttam Janet idegesnek. - Magyarázza a hölgy. - Ő az a fajta napsugár ember, aki mindig mosolyog és ragadós a jókedve. - Rázza ki a hideg Margitot.

- Az a képessége. - Motyogja a fiatal Twist Oliver. - Igen nagyon ideges, de ötletem sincs mitől. - Folytatja hangosabban, mikor is hatalmas robbanás hangja hallatszik a távolból, mire mindenki abba az irányba néz.

- Jani! Jani! - Petőfi Sándor hangjára a Nyugatosok idegesen fordulnak a pároshoz, akinek a szőke tagja lehunyt szemekkel hever a barna hajú karjaiban. - Nem a legjobb alkalom látomásra, szívem! - Rázogatja Petőfi barátját.

- Basszus! - Tágulnak ki hirtelen Arany János szemei.

- Mit láttál Jani? - Kérdezi Ignotus Pál közelebb sietve a fiúhoz.

- Máris értem miért aggódik. - Néz el a robbanás irányába Arany János. - Remélem mind felkészültetek. - Mondja egy sóhaj után, ahogy arrébb lép barátjától.

- Miért? - Jön a kérdés Madách Imre szájából.

- Michael, Attila... - Kezd bele a fiatal, majd komoly arccal folytatja. - A háborútok házhoz jön!