Logan 1: Karácsonyi kaland (átdolgozott kiadás)

Epilógus

Idegesen sétáltam fel-alá a nappaliban. Logan két nappal korábban elrohant itthonról, repülőre ült és hazament Los Angelesbe. Nem akarta elmondani, mi zaklatta fel ennyire, viszont nagyon is aggódtam érte. Aggódtam, mert tudtam, ha egyszer visszamegy és Adam megneszeli, hogy ott van, végezni fog vele.

Későre járt az idő, éjfél is elmúlt. Darren órákkal korábban lefeküdt aludni, végül a sétálás már nem segített. Leültem a kanapéra és nyugtalanul váltogattam a csatornákat a tévén. Igazából nem tudtam, mit keresek, de folyamatosan néztem a hírcsatornákat, mikor megláttam azt a képet. A szívem is kihagyott egy ütemet, nem akartam felfogni, megérteni, amit látok, mikor megcsörrent a mobilom. Félve kaptam a telefon után és szorítottam a fülemre a készüléket.

– Megölte! – Logan hangja remegett, rászorítottam a telefonra. A tévében Damien rendőrségi fotóját láttam magam előtt. Néma volt a készülék, mégis tudtam, mit mondhattak. – Megölte, mint egy vágni való állatot!

– Logan...

– Megölte, miközben édesanyádat védte – folytatta Logan. A szívem nagyot dobbant, megremegtem őt hallgatva. Nem, ez nem történhetett meg, nem lehet! Őt nem, csak őt ne!

– Anya!

– Megölte őket! – Logan hangja elcsuklott, sírt, ahogy én is. Arcomat marták a sós könnyek, remegtem egész testemben, nem akartam elfogadni, amit mondott. – Ha korábban jövök...

– Akkor te sem élnél!

– Nem tudhatod! – fakadt ki Logan erőteljesen. Hallottam, hogy zihált a vonal túlsó végén. – A fenébe is, ha nem várok ennyit, akkor talán... – Logan erőteljesen vette a levegőt, letaglózott az egész, sírtam édesanyámért, és sírtam Damienért is.

– Gyere haza!

– Nem lehet.

– Kérlek, Logan! – Ha most ott marad, nem csak édesanyámat veszítem el, hanem Logant is. – Könyörgöm, gyere haza!

– Nem! – Nem értettem őt, nem értettem, mit akart csinálni. Csak azt akartam, hogy hazajöjjön hozzám és a fiunkhoz.

– Miért nem?! Mégis mit akarsz, nincs már miért ott maradnod?! – kiabáltam a telefonba, dühös voltam és féltem, nem akartam egyedül maradni. Édesanyámat elvesztettem, nem tudtam volna kihez hazamenni, ha most itt hagy mindkettőnket. Nem akartam Logant is elveszíteni, csak ő maradt nekem és Darren.

– Amit már rég meg kellett volna tennem!

– Miről beszélsz?!

– Mit gondolsz, ha most hazamegyek, mi fog történni? – fakadt ki dühösen. – Ki lesz a következő?! Te, vagy Darren?! Mert beleőrülök még a gondolatába is, ha veletek történne valami!

– És az nem érdekel, mit érzek?! Ennyire nem számít, hogy szükségem van rád?!

– Soha nem volt szükséged rám – Logan hangja annyira halk volt. A fájdalom erős gúzsba kötötte a szívemet, a mellkasom összeszorult, alig kaptam levegőt. – Mindig is erősebb voltál nálam.

– Nem igaz...

– De igen! – válaszolt erőteljesen. Előre görnyedtem a mobilt magamhoz szorítva. – Sokkal erősebb vagy, mint én bármikor is.

– Szükségem van rád, értsd már meg! Nem akarok egyedül maradni – hangosan felsírtam, a térdemre hajtottam a fejemet, kapkodtam a levegőt.

– Nem vagy egyedül – felelt halkan. – Darren ott van veled.

– A fiadnak is szüksége van rád! Kérlek, csak gyere haza.

– Nem lehet! Ha most hazamegyek, menekülnünk kell. Ezt akarod?! Ilyen életet szánsz Darrennek? – válaszolt könyörtelenül Logan. Értettem, amit mondott, de akkor is azt akartam, hogy hazajöjjön hozzánk. – Városról-városra, folyton úton lenni, rettegni, mikor talál ránk?

– Én téged akarlak!

– Tudom – Logan nagy levegőt vett, a szívem a torkomban dobogott. Nem akartam őt ismét elveszíteni, nem tudtam, hogy képes lennék ezek után újra talpra állni. – De meg kell tennem. Ha most nem csinálok semmit, abba mindannyian beleroppanunk!

– Meg fog ölni...

– Lehet. De ha rajtam múlik, levadászom! – Logan hangja könyörtelen volt, soha nem hallottam még őt így beszélni. – Levadászom mindazért, amit tett! Tönkretette az életemet, bántott téged, és most megölte őket! Nem érdekel, meddig tart és mit kell feláldoznom, de meg fogom ölni! Magammal rántom a pokolba!

– Kérlek... – Megpróbáltam újra, bár a szívem mélyén éreztem, hogy felesleges.

– Szeretlek, Neela. És Darrent is, mindennél jobban. – Logan nagyon halkan beszélt, tudtam, mit tesz. – Nélkületek eddig sem jutok.

– Szeretlek. – Annyira halkan beszéltem, nem akartam őt elengedni, a szívem szakadt meg érte. Tudtam, hogy talán most beszélünk utoljára.

– Vigyázz magadra és a fiunkra!

~ Vége ~

Kelt: Budapest, 2024.03.01.