Lost in japan ~ Tom kaulitz.

1 Fejezet .

~ 2010. 09. 08.~

Elképzeltem, már magam hó fehér habos - babos ruhában, ahogy lépkedek, a fehér rózsa szirmokkal ellátott fehér szőnyegen, ami végig fut, az egész templomon. Nos, ez még sem valósuhatott meg, mivel Tom kaulitz, megcsalt, a mai nap, Allyval, a legjobb barátnőmmel. Rettenetesen össze törtem, hallottam, ahogy Tom kiabálja, a nevem, és próbál utól érni, de, én gyorsabb voltam, be pattantam, a kocsiba, majd céltalanul szeltem, az utat. Közben megállás nélkül sírtam, sőt már zokogtam.

~2012. 10. 22.~

Egyszerűen ki nem állhatom, ezeket a piros műanyag székeket, kemények, ráadásul még kicsit is. Így, az ember még kényelmetlenül is ül. De legalább kilátás nyíl, a felszálló repülőkre.

Egyszerűen alig tudom elhinni, hogy itt vagyok, a reptéren életem legelső repülése előtt, és egymagamban várakozok, hogy, végre eljussak Japánba csak pár óra, az út, átszállás nélkül.

Lassan megfogtam, a táskám, megmarkoltam, a hatalmas bőrödöm fogantyúját, és egy hatalmasat sóhajtva felálltam.

Irány japán!! Életem, új kezdetet vesz!!

Nehézkesen végül sikerült elfoglalnom, a helyemet. Csodálkozva néztem, a még fel nem szállt repülőből, a hatalmas repteret. Be dugtam, a fülhallgatót, a fülembe, majd elindítottam, egy random lejátszási listát.

Pár órával később :

Nyüzsögtek, az emberek, egy Tokióhoz, csak, egy órára lévő reptéren szálltunk le. Gyorsan lekaptam, a szalagról, a bőröndömet és, a kiutat kerestem. Hamarosan meg is találtam, a plafonon, egy hatalmas kivetítőn mutatták, a kifelé vezető utat. Sietősen elindultam, a kijárat felé gyorsan fogtam, egy taxit, akik csak arra várnak, hogy, az itt leszálló embereket elszállítsák Tokióba.

Be pattantam, a kényelmes autóba, és egy rövidke köszönés, és bemutatkozás után lediktáltam, a címet.

-Lassits, egy kicsit kérlek - mondta, a sofőr.

Egész jól beszélt angolul, de erős akcentusa miatt oda kellett figyelnem minden szavára.

- Rendben - Bátorítóan rá mosolyogtam.

Tisztában voltam vele, hogy mennyi ember él Japánban, és azzal is tisztában voltam, hogy rengetegen tartanak, ilyenkor, a fővárosba. Azonban, arra nem számítottam, hogy, ennyire szervezett, a közlekedés. Hatalmas dugóra számítottam, akárcsak otthon, de hihetetlen módon, egy sem volt, mindenki céltudatosan ment, egy irányban.

Ez volt, az első alkalom, amikor rájöttem, hogy, egy másik kulturába csöppentem.

Röpke, egy óra alatt megis érkeztem, a szállodához, amit le foglaltam. Annyira más, itt, az élet, gyönyörű, új, és ismeretlen.

A szálloda szobám egyszerű, de mégis nagyszerű, egy hatalmas francia ágy van, a szoba közepén , az ágy két oldalán, egy kisebb szekrény van fel szerelve, a falra. A fal fehér, és szürke árnyalattal van le festve. Igazán gyönyörű, és még remek kilátás is van, a városra.

El mentem letusolni, fogat mosni, majd ágyba bújtam, holnap kezdek, az új munka helyemen, titkár nő leszek, egy nagyobb cégnél.