Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT

10.fejezet

Kényelmetlen csönd lengte be a szobát. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a beszélgetés, viszont nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Miután bejöttünk a teraszról Jungkook-kal, egy váratlan vendéggel találtuk szembe magunkat a folyosón. Öt perc se telt el miután az a gyáva kukac a barátomnak nevezte magát, és máris magamra hagyott vele. Túl ismerős volt a szituáció, amibe kerültem. Az irodájában voltunk, ő az asztal mögött foglalt helyet, én pedig vele szemközt egy székben. Farkasszemet néztünk egymással. Szinte fekete írisze, még a szokottnál is sötétebbnek tetszett, ahogy az én csokoládébarna szemeimbe nézett. Biztos voltam benne, hogy lenne pár kérdése hozzám, ezért nem értettem, hogy miért nem szólalt meg mióta beléptünk a szobába. Aggasztó volt ez a csönd, ráadásul azt sem tudtam, hogy mennyit hallott a Jungkook-kal folytatott beszélgetésből, ha hallott egyáltalán valamit.

- Mit terveztek? - szólalt meg végre a férfi, azonban egyáltalán nem éreztem magam sokkal nyugodtabbnak. Zavart pillantással válaszoltam a kérdésére, viszont nem úgy tűnt, mint aki bevette. - Ne tettesd a hülyét!

- Nem értem miről beszélsz. - vágtam rá határozottan bevetve az összes színészi képességem, amim volt.

- Valóban? - vonta fel a szemöldökét kihívóan, majd felém fordította a számítógép monitorját. Nyugtalanító érzés vert gyökeret bennem. - Akkor erről sem tudsz semmit, ugye? - kattintott az egérrel a start gombra, mire elindult egy kamera felvétel. Minél tovább néztem a videót, annál nagyobb hányinger kerített hatalmába. Meg fogja ölni őket! Megöli őket, velem meg kitudja mit tesz! Az egyik pillanatban Jaehwa tűnt fel egy fegyverraktárban, majd Yoonah volt látható a szobájában egy lopott laptoppal az ölében. Nem volt látható, hogy min dolgozott, de elég egyértelmű volt, ugyanis a következő pillanatban megszakadt a felvétel, amin Jae összegyűjtötte a szükséges fegyvereket. Az utolsó videó ma készült. Kirázott a hideg, ahogy végigpillantottam mind a négyünkön Jaehwa szobájában. Miután végzett, Yoongi nem szólalt meg, csak némán pásztázta az arcom. Akármennyire is meglepett a dolog, nem mutattam ki.

- Ma kérdőre vontak a sérülésem miatt, a többi felvétel pedig félreértés. - hazudtam a szemrebbenés nélkül az arcába, miközben hálát adtam az égnek, hogy Yoongi nem látja az asztaltól a remegő kezem.

- Valóban? - kérdezte rideg hangon, miközben felállt a helyéről. Nekem se kellett több, én se maradtam ülve. Tisztes távolságra léptem tőle, ezzel menekülőutat biztosítva magamnak.

- Biztos vagyok benne. - válaszoltam határozottan. - Yoonah szeret a technikával bajlódni, valószínűleg csak kölcsön vette a laptopot valakitől, hogy csinálja a dolgait, amit szokott. Jae pedig csak körülnézett, valószínűleg a kamerával lehet a probléma. - dobálóztam a szavakkal véletlenszerűen, miközben reménykedtem, hogy elhiszi ezt az értelmetlen maszlagot. - Kérjem meg Yoonah-t, hogy nézze meg mi a gond velük? Tudod a régi helyünkön is ő felelt az ilyenekért és ott elég sokszor történtek meghibásodások. - a magyarázkodásom hosszú csönd követte. A férfit, ha meg is leptem, nem mutatta. A tekintete továbbra is megfejthetetlen maradt és semmi nem árulkodott arról, hogy épp mi jár a fejében. - Nem mondasz semmit? - kérdeztem halkan, ugyanis kezdett kicsinálni a hallgatásával.

- Te tényleg ennyire hülyének nézel engem? - válaszolt közelebb lépve hozzám, azonban én elhátráltam tőle. - Mióta tervezgetitek a szökést? - hangzott fel újra rideg hangja, ami szinte visszhangot vert a szobában.

- Mióta tudsz róla? - kérdeztem vissza.

- Ma buktatott le a barátnőd a bugyuta színjátékával. Most te jössz! - lépett újra közelebb egy lépést, azonban nekem már nem volt hova menekülnöm. Éreztem, ahogy a hátam a falnak simul. Idegesen járattam a férfi arca és az ajtó közt a tekintetem. Amióta Seoul-ban vagyok egy nap sem telt történés mentesen. Azzal kezdtem a reggelt, hogy az ellőttem álló fekete hajún legeltettem a szemem, most pedig itt állunk szemtől szemben és fogalmam sincs mit tehetnék. - Hallgatlak! - szólalt meg újra, mire nagyot nyeltem. Összeszedve az összes bátorságom mélyen a szemébe néztem és mióta beléptem ebbe a szobába először mondtam neki igazat.