Elbúcsúzni és továbblépni

1. fejezet: Bella

Ma van 3 hónapja, hogy apa meghalt. Ma költözünk Seattle-be. Apa nagyon hiányzik, de jobb lesz mindent újrakezdeni. Utálom a búcsúzkodást, inkább kihagynám. De sokmindenkitől úgysem kell elbúcsúznom. Nincsenek barátaim. Inkább tanulok. Szeretnék egy jó egyetemre járni, később pedig biológus akarok lenni. Nem járok bulizni sem. De néha az egyetlen barátnőmmel, Alexával elmegyek vásárolni. Ha muszáj, persze. Ő a legjobb barátnőm. És van egy barátom, Lucas. Hihetetlen, de oviban ismerkedtünk meg. Leestem a hintáról, ő pedig segített nekem felállni. Anyám asszem azóta tervezi az esküvőnket. De kár érte, mostmár úgyis elmegyünk. Csak tőlük kell elbúcsúznom.
A húgom csak 8 éves. Szeretnék neki jó példát mutatni. Egyébként is Amelia nem akar elköltözni, pedig neki is hiányzik apa. Anya nehezen viseli. Még mindig hallom ahogyan a szobájában apa nevét kiáltja és sír.
- Kicsim, megjött Alexa!
- Megyek! - kiáltom anyának, miközben pakolok.
-Szia csajszi!
Alexa nagyon boldog, de tudom, hogy hiányozni fogok neki.
-Szia! Menjünk a szobámba.
A szobámba érve Alexa már kérdezget is. Ez rá vall.
- Na és Lucas mit szól ehhez az egészhez?
- Mégis mihez?
- Hát tudod, Seattle tele van helyes fiúkkal.
- Tuti az összes rosszfiú.
- Na és? Ők a legizgisebbek.
- Aha, én ott is csak tanulni fogok.
- Ne már. Ha így folytatod egy barátod se lesz.
- Akkor legalább több időm lesz tanulni.
-Uncsi.
- Bocs, hogy érdekel a jövőm. Te is tanulhatnál, ha elmegyek senki sem fog neked segíteni, és meg fogsz bukni.
- Nyugi megoldom. Majd lefizetem a tanárokat.
- Hülyeség az egész.
- Ó, nézd ki jön. - néz ki az ablakomon.
- Lucas, ugye?
Talán anyámnak jobban fog hiányozni mint nekem...
- Szia Bella!
- Szia.
- Jajj, el sem hiszem, hogy elmész. Hiányozni fogsz.
- Igen, nekem is te.
És ez így ment kábé egy órán keresztül. Aztán anya szólt, hogy indulunk. Elbúcsúztam Alexától és Lucastól. Aztán elindultunk.
9 óra útazás után végre odaértünk. A ház már be volt rendezve, anya intézte el. Én egyből a szobámba siettem.
Napokig ültem az ágyamban, amíg meg nem láttam az ablakban a szomszéd srácot, aki éppen a szobája ablakán mászott be, deszkával a kezében. Asszem megszökött.