Versecskék

Én és a szorongásom

Az élet néha lent és fent
Senki se tudja a kínt, itt bent
Olyan fájdalom ezt érezni kell
Megteszek mindent amit kell
Nem könnyű ezt senki se érti meg
De megyek előre, még ha sok is a heg
A gondolatok mik feltörnek rettenet
De nem győznek le soha engemet

Kezdem látni a fényt az út végén
Nincs messze a cél elérem én
Engem megállítani már képtelenség
Megyek előre nincs reménytelenség
Az erő mi bennem él erősebb mindennél
Én tudok és teszek is mindenért
Aki ítélkezik felettem sárba tiprom én
Minden akadály végén ott lesz a fény

Vannak napok mikor érzem a halál kerülget
Néha ledönt, de sose győz le engemet
Az érzések csak érzések nem az igazi énem
Lehet, hogy nehéz, de sose vesztem hitem én
A legfontosabb, hogy bízzak mindig magamba
Csak én vagyok ki-e kínnal leszámolhatna
Minden mi kell hozzá bennem megvan
Pozitív gondolat ennek az első nyitja

Mi bennem él hosszú ideje, elfogadni oly nehéz
De a megoldás ez, nincs mese és kész.