New Chance | l.h |

3.

Teljesen ledöbbenten meredtünk egymásra Ashel. Ezek szerint Liz hazudott nekem? De miért?

-T-te hogy kerülsz ide? Nem turnén vagytok?- dadogtam. 

-Már két hete vége. Azóta itthon vagyunk- mondta.

-Akkor..akkor..- hebegtem.

-Igen. Luke is itthon van.

Ahogy kimondta a nevét görcsbe rándult a gyomrom. Most mit fogok csinálni?

Ash hirtelen megölelt, én pedig viszonoztam. 

-Na jó valaki beavatna, hogy mégis mi van?- kérdezte Jane. 

-Igen. Csak ez egy nagyon hosszú történet- sóhajtottam. 

-Akkor meséld el bent- mosolygott. 

Bementünk, majd minden egyes dolgot elmondtam, ami történt. Már legalább 2 órája beszélgettünk, mikor megszólalt Ash telefonja. Felvette és körülbelül annyiból állt ki a beszélgetés, hogy "igen? aha, aha, aha". Majd letette és felénk fordult.

-Lányok, bocsi de most mennem kell mert próba van. Ha gondoljátok jöhettek, ha akartok.

Én megráztam a fejem. Nem akarok találkozni Vele. 

Ash csalódottan nézett rám, majd barátnőjéhez fordult.

-Én megyek- mondta Jane. 

Elköszöntem tőlük, majd hazamentem. Azt hittem egyedül vagyok, de megláttam anyát és Lizt, akik az ebédlőasztalnál beszélgettek. Odamentem hozzájuk.

-Sziasztok- köszöntem. 

-Szia Zel- mondták kórusban.

-Milyenek a szomszédok?- kérdezte anya.

-Jane a szomszédunk, tudod a suliból. És tudod kivel találkoztam? Ashtonnal!

-Ooo.

Csak ennyit tudtak mondani. 

-Miért nem akartatok szólni, hogy Luke itthon van?

-Mert csak óvni akartunk. Képzelem mit érzel drágám, de hidd el Luke ugyanazt élte és éli át mint most te!- mondta Liz.

-Hidd el mindenki azt akarja, hogy boldogok legyetek, mert szörnyű látni, hogy szenvedtek, pedig hihetetlenül szeretitek egymást- folytatta anya.

Könnyek kezdtek gyűlni a szememben. 

-Én most..én most- mutogattam az emelet felé.

-Menj csak!

Felfutottam, majd becsuktam az ajtót, ami kicsit hangosra sikeredett. Nem bírtam tovább visszatartani könnyeim, így utukra engedtem őket. Jézusom, már megint sírok! Utálok sírni!

Rávetettem magam az ágyamra, majd tovább zokogtam. Annyira hiányzik! 

Egyik felem akar vele találkozni, a másik meg minél messzebb kerülné. Aww, miért ilyen nehéz ez?

Pár pillanattal később kaptam egy SMSt. A feladó Jane. 

From Jane:)

Vége a próbának. Nem jössz át? xx

To Jane:)

De, szívesen :) xx

Beszaladtam a fürdőbe, megmostam az arcom, majd rendbe hoztam magam.

Gyorsan kinéztem az ablakomon, mivel az pontosan a Hemmings házzal volt szemben, biztosra akartam menni, hogy nem találkozok vele. Egy lelket sem láttam, úgyhogy le is vágtattam a lépcsőn. 

Kiléptem a bejárati ajtón, majd azzal a lendülettel vissza is akartam menni, de nem mozdultak a lábaim. A szemben lévő ház ajtaján kilépett egy magas, szőke fiú. 

Luke.

Nem vehet észre! Nem nem nem!

Viszont én nem tudtam levenni róla a szemem. 

Hirtelen magamhoz tértem és megráztam a fejem. Nem láthat meg!

Gyorsan szedtem lábaim, hogy minél hamarabb Jane házához érjek. Furcsa érzésem volt, mintha az Ő tekintete rajtam lett volna. De biztos csak képzelődöm. 

Kopogtam a Sparks ház ajtaján, és egy pillanattal később már Jane állt előttem. Gyorsan beugrottam az ajtón, majd riadt tekintettel néztem barátnőmre.

-Mi történt veled?- kérdezte.

-Láttam Őt- mondtam félve. 

-És ő látott?

-Remélem nem. Próbáltam úgy jönni, hogy ne vegyen észre. 

Kopogtak az ajtón, nekem pedig egy kisebb sikoly hagyta el a szám, mivel a frászt hozta rám. Jane kinézett a kinézőn (nem tudom mi a neve xdd), majd lassan visszafordult hozzám.

-Ő az. Itt van Luke- suttogta.

-Mivan?- kiabáltam suttogva. 

-Bújj el!

Beszaladtam a mosdóba, majd magamra zártam az ajtót. Hallgatózni kezdtem.

-Szia Luke!- köszönt Jane.

-Szia! Ash nincs itt véletlen?

Fuu..megnyugodtam! Azt hittem, azért jött mert meglátott.

-Most nincs, bocsi. De szólok neki, hogy itt voltál.

-Köszi. Van nálad valaki?

-Öhmm..nem..nem, nincs miért?

-Mert láttam egy lányt, és ő pont a te házadhoz jött. Amúgy rosszul hazudsz.

-Milyen lány?

-Jaj, Jane, ne csináld már! Láttam amit láttam.

Basszus! Mi van ha tudja, hogy én vagyok?

-Ja, hogy az a lány. Ő az egyik barátom. 

-Tényleg? Teljesen úgy nézett ki mint..mint..Zelda.

Nenenene! Basszusbasszusbasszus!

-Ó, ő nincs itt. Vagyis de! De nem úgy hogy az én házamban! Phu, hogy jut ilyen az eszedbe Luke?- játszotta magát Jane.

-Még mindig rosszul hazudsz! De most inkább megyek mert még dolgom van! Szia!

-Szia.

Köszönt el Jane, majd bezárta az ajtót, én pedig kijöttem a mosdóból. 

-Ez nagyon gáz volt!- jelentette ki.

-Hát eléggé.

És most jutott eszembe, hogy otthon hagytam a telefonom. 

-Basszus, haza kell mennem, de mindjárt visszajövök. Otthagytam a telóm.

Kiléptem, az ajtón, majd a házunk felé vettem az irányt. Nem néztem fel, a járdát érdekesebbnek találtam. Hirtelen egy csapódást éreztem. Belementem valakibe. Mindketten elestünk.

-Uramisten! Ne haragudj, nem akartam. Jól vagy?- kérdezte.

Jaj ne! Én bárhonnan felismerném ezt a hangot. Luke.

Nem néztem rá, nem akartam, hogy meglássa az arcom. Kinyújtotta nekem a kezét, hogy felsegítsen. Elfogadtam, majd felhúzott maga elé, tekintetünk pedig találkozott.

Lélegzete elakadt, ugyanúgy mint az enyém.