Love Game [Charles Leclerc]

19. Főpilóta (+16)

Charles nyugodtan majszolta a csokoládés süteményét és a telefonját bámulta. Szeretett minél korábban a maranelloi lakásuk büfében reggelizni, mert még senki sem téblábolt. Nem sokáig élvezhette ki a pillanatot, mert pár percen belül megérkezett a csapattársa. Valery szó szerint beviharzott a büfébe és egyenesen mellé ült le.

- Benne vagyok, jövök veled Carloshoz - jelentette ki, mellőzve a köszöntést.

Valery jelenléte ma reggel sugárzó volt, nagyon elemében volt. Charles-t letaglózta az a lelkesedés, amivel megkereste. Carloson kívül senkinek sem mondta, hogy mik a tervei. Mivel van több, mint egy hét van a következő futamig, gondolta meglátogatja, elvégre már hónapok óta nem látta.

- Áljon meg a menet, téged senki sem hívott - szívatta játékosan Charles, mire Valery dühösen összehúzta a szemöldökét - Honnan tudtad egyáltalán, hogy megyek?

A nő ajkai csalódottan lekonyultak. El sem hitte, hogy Charles így elbánt vele. Annyira lelkes volt, hogy újra meglátogatják a férfi előző csapattársát. Valery akaratos és céltudatos embernek tartotta magát, aki megszerzi amit akar. Még nem adta fel ugyan, a zsebében volt, hogy megzsarolja azzal, hogy Lauren ehhez mit szólna.

- Be kell írjuk magunkat kötelezően Lauren naptárába, nem emlékszel? - felelte tudálékosan Valery, az ajkaira most egy ravasz mosoly kúszott.

- Kukkoló - jegyezte meg éppen csak annyira csendesen, hogy ő is meghallja.

Valery oldalba bökte, nem értékelve a ma reggeli csipkelődését. Vele akart tartani, minden áron. Elvégre, elvileg egy pár. Kész volt bedobni azt a lapot is, hogy mivel ők elviekben kapcsolatban vannak, jót tenne az imidzsüknek, hogyha együtt is látnák őket.

- Velem akarsz tartani, látom.

- Naná!

Nem akarta megsérteni Valeryt, noha úgy tervezte egyedül megy Carlost meglátogatni. Kicsit vonakodva bólintott rá a dologra, annak ellenére, hogy a múltkor is nagyon jól telt. Tartott Valeryt ennyire közel engedni magához, be a kapcsolataiba, a barátságaiba, a belső világába. Tartott attól, hogy megszokná, megszeretné.

- Nem tudok szabadulni tőled, nemigaz? - forgatta a szemeit Charles.

Valery bájosan rámosolygott, a férfi pedig hitetlenkedve megrázta a fejét. Megtapasztalta már az akaratosságát, a nő hozzászokott ahhoz, hogy valamilyen úton-módon mindig megkapja azt, amit akar. Eddig az ujjával a kávés csésze fülével játszadozott, most lefektette az asztalra.

- Ha már a barátnőd kell legyek, végre legyen valami jó is benne - jegyezte meg Valery, kinyújtotta a kezét át az asztalon és megérintette.

Charles lesütötte a tekintetét, a nő gyengéden megcirógatta a kezét. Az érzés, amit nyújtott felpezsdítette a vérét. Valery bőre finom és meleg volt, az ő ujjbegyei viszont jéghidegek. Nem gondolta, hogy ennyire állhatatos és meggyőző tud lenni.

Felemelte a fejét és a nő szemébe nézett. Azok a sötétbarna szemek annyira kitartóan kérlelték, hogy nem tudott nemet mondani neki. Az sem elhanyagolható, hogy az érintése megtette a hatását és eléggé zavarba hozta.

- Rendben - adta be a derekát Charles - Holnap reggel indulás.

Most, hogy megkapta az engedélyt Charlestól, hátradőlhetett a széken. Egy diadalmas mosolyt küldött a férfinek, aki csak felsóhajtott. Tettette, hogy mennyire bosszantja, hogy nyert, mert úgy vette észre, Valery-t ez csigázza fel. Szeret nyerni, ahogyan ő. Rájött, hogy nem lett volna szíve visszautasítani őt, akármennyire is megy az agyára. Az a lelkesedés, ami ilyenkor áttűnik a tettein keresztül másmilyen. Úgy kezdte hinni ez az igazi Valery.