Dazai Osamu és én .

2 . rèsz - Suli gondok .

Éppen iskolába igyekeztem . Ugyanis 12 .- es vagyok és csak önkéntesként dolgozok a kávézòban .
Ùtközben össze futottam Dazaijjal .
A hátán iskolatáska volt .
- Ugyanoda járunk ?- lepődtem meg .
- Neked is jò reggelt ! Ami azt illeti , igen . Csak én 13 .- os vagyok . Egy évvel idősebb , mint te . - mondta és sétáltunk tovább  .
- Aha . Értem . De azért szünetben össze futhatunk . Nem ?- kérdeztem rà .
- Igen . Szünetben .- lépett be az iskola kapuján .
45 perces òra után . Ami nekem Természet ismeret volt . Végre találkoztam vele . De ez csomó lány el állta át utamat . Dazai előtt álltak és istenìtették . Biztos a rajongòi .
- Dazai !- kiáltottam tùl a tömeget .
- Rebeka . - vágott át a tömegen hiper gyorsasággal - Köszönöm .- hálálkodott nekem .
- Szìvesen . - mondtam , közben pedig elhùztam onnan .
Bementünk a fiù vécébe . Oda még a lànyok se mértek követni minket .
- Most vettem csak észre , hogy milyen szép vagy . - udvarolt nekem . Mire én teljesen el pirultam .
És közeledett az ajkaimhoz és megcsòkolt . A kötéseit le rángattam ròla . Mire ő mordult egyet férfiasan .
- Sajnálom .- kezdtem el sìrni . Mire a bakancsábòl elővett egy kést . És bele vésett a jobb csuklòjába egy R betűt .
Mire én kikaptam a tárgyat kezéből és bele vájtam a bal csuklòmba egy D betűt .
- Szeretlek . - kente el a vérét az arcomon .
- Én is téged . - utànoztam mozdulatát .
És véget ért a szünet .