Védelmező (Sebastian Stan ff) /BEFEJEZETT/

Első megbeszélés

Sebastian szemszöge

Ma délután ültünk össze először az oroszokkal.

Tegnap este sokáig forgattunk.

Ma pedig megint én voltam itt Tommal.

Nem sokkal később jött be Lisa is. Tom csak elé rakott egy forgatókönyvet, ő pedig neki látott. De hogy minek azt nem tudom.

Mi Tommal megint a karakteremen finomítottunk. Kezdett teljesen összeállni a kép.

- Na. Van egy dolgom. Mike megkeresi az oroszokat, meg azt a menedzsert is - ezzel Tom felállt és kiment.

Lisa elég messze ült le. Az asztalon támasztotta a kezén a fejét és közben olvasott, néha írt bele valamit.

Tegnap elég fura volt, hogy Ivan odaült mellé. Vele és a barátnőivel beszéltek. És milyen sokat nevettek...

Amikor kijöttem hallottam, hogy mennyire istenítik őt. Nem értem mi olyan nagy szám benne.

Úgy gondoltam, hogy akkor most én is beszélgetést kezdeményezeket. Felálltam és odaültem mellé.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Tomnak ez egy mániája. Ha olyan filmen dolgozik, amiben van külföldi szöveg és én beszélem, akkor át kell olvassam, hogy minden jó-e.

Odanézek hol tart. Semmi idegen szöveget nem láttam az oldalon.

- Itt nincs is orosz nyelv.

- Tudom, de ha már megkaptam elolvasom.

- Úgy tudom, elég sok titok fedi ezt a filmet. Te pedig csak úgy elolvasod?

Ezért is volt annyira kevés a stáb tag is.

- Igen. Mindig elolvashatom - válaszolt.

- Te és Tom régről ismeritek egymást?

- Mondjuk úgy, hogy ott volt a születésemnél. Ez elég régnek számít? - most először nézett rám.

- Azt hiszem igen. De hogy hogy?

- Apa és ő legjobb barátok voltak.

Így már értem miért is beszélt úgy vele és Tom is miért ennyire elnéző.

- De már nem? - múlt időben beszélt.

- Apa 9 éve meghalt. Szóval azóta nem.

- Sajnálom. Édesanyád?

- Ő akkor halt meg, amikor négy éves voltam.

- Akkor kivel éltél?

- A nagymamámmal.

- Részvétem.

- Köszönöm, de régen volt. Mikor elkezdtem itt dolgozni Tom a szárnyai alá vett. Eleinte nehéz is volt ez a munka. Nem csak Ludmilla az egyetlen ilyen színész.

- Ezt nekem ne mondd - megint mosolygott rám.

- Szóval eleinte nehéz volt. Aztán tanított pár dolgot. Most pedig, látod - mutatott magára.

- Nem rossz az, amit látok.

Elvörösödött és nem szólt, így megint én beszéltem.

- És milyen lesz a film? - utaltam a forgatókönyvre.

- Hát... - de aztán elhallgatott.

- Hát?

- Kicsit fura még. De nem szoktam véleményt mondani, amíg nem olvasom el.