Lestappen Fanfiction (Driver x Driver)
Minden egy balesettel kezdődött.
Vagyis technikailag úgy, hogy egy kék szemű, szőke hajú fiúra olyan nyelven üvöltöttek, amit nem értett, amikor még csak 12 éves volt. Charles emlékezett rá, hogy amint rápillan...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A magasságokba való emelkedésnek az a velejárója, hogy ha egyszer zuhanni kezdesz, akkor hatalmasat zuhansz.
Charles Ausztria óta diadalmasan szárnyalt.
A kezdeti pánik, amely akkor ragadta magával, amikor meglátta a pódiumról készült képeket és videókat, végül alábbhagyott. Mivel Charles úgy vélte, hogy ő az egyetlen, aki valóban érti a Maxre vetett pillantások jelentését. Ez lehetővé tette számára, hogy nyugodtan álomra hajtsa a fejét, és mire a monacói reggel felébredt, már csak a testében lévő kellemes fájdalomra tudott összpontosítani.
Lehet, hogy kissé komikusan sétált le az étterembe reggelizni, de ha valaki észrevette volna, Charles könnyen az előző napi verseny számlájára írta volna. Erőteljes G-erők, meg minden.
Carlos rögtön észrevette, ahogy Charles helyet foglalt vele szemben az asztalnál.
"Kemény éjszaka?" Kérdezte lazán, miközben kortyol egyet a kávéjából.
Charles rápillantott.
"Kemény verseny." Helyesbítette Charles, hogy kijavítsa csapattársát. Közben villáját egy darab dinnyébe döfte, amely a tányérján hevert.
A spanyol vigyorogva vállat vont, látszólag nem zavarta. Mint mindig.
"Persze, persze."
Charles egy dinnyét dobott hozzá, amit Carlos könnyedén elkapott és megevett.
"Gracias, Charles." Mondta szélesen mosolyogva.
Charles levette róla a szemét, amikor Max belépett a helyiségbe, és az agya azonnal leállt.
Nem is vette észre, hogy egy kacsintással viszonozta Max vigyorát, míg meg nem látta, hogy Max arca kipirult.
Charles elraktározta magának ezt a reakciót.
Igen, Charles határozottan szárnyalt Ausztria óta.
***
Franciaországban kezdett elromlani az egész.
De nem a kezdetektől. Charles megszerezte a pole-t, Max a második helyet.
Szombat este Max besurrant Charles szobájába, és a férfi úgy meglovagolta, mintha nem lenne holnap. Kivéve, hogy volt, és az a holnap versenynap volt. Max jóval azelőtt távozott, hogy az óra éjfélt ütött volna.
Kiváló Hamupipőke lenne, gondolta Charles, miközben Max távolodó alakját figyelte.
Az ajtóban Max megállt, hogy visszanézzen rá. Olyan mosolyt küldött felé, ami szinte túl gyengéd, túl kedves volt ahhoz, hogy Charles el tudja viselni. Aztán eltűnt.
Még a vasárnap is jól indult. Charles vezetett, míg Max a 17. körben kijött a boxba.
Megcsinálom. A kezemben van, gondolta magában Charles, ahogy bekanyarodott a tizenegyes kanyarba. Viszont a túlkormányzott autó miatt a gumifalba csapódott.
