Lestappen Fanfiction (Driver x Driver)
Minden egy balesettel kezdődött.
Vagyis technikailag úgy, hogy egy kék szemű, szőke hajú fiúra olyan nyelven üvöltöttek, amit nem értett, amikor még csak 12 éves volt. Charles emlékezett rá, hogy amint rápillan...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Spanyol Nagydíj kezdete Max számára csodálatosan alakult, Charlesnak viszont borzalmasan. Úgy tűnik, hogy ez a 2023-as szezon visszatérő motívuma volt.
Max minden szabadedzésen lenyűgözően teljesített, több mint dominálta a többi versenyzőt a rajtrácson. Ráadásul a kvalifikáción is uralkodott, megszerezve a pole pozíciót a versenyre. Charlesnak azonban kevésbé volt szerencséje.
Valójában, szinte mintha a szerencse ellensége lett volna.
A monacói versenyzőnek a Q1-ben fel kellett adnia az időmérőt az autóval kapcsolatos technikai problémák miatt. Ennek következtében teljes hátsó szekciót ki kellett cserélniük, így vasárnapra a boxutcából kellett rajtolnia.
Aligha volt ideális a helyzet.
A tizenegyedik helye, amivel csak épphogy lemaradt a pontszerzésről, tovább növelte a frusztrációját.
Max győzött Spanyolországban, míg Lewis huszonnégy másodperccel mögötte második lett.
Ez egyszerűen nevetséges. Max teljesen nevetséges.
Charles pedig kétségbeesetten szerelmes volt belé.
Hiába próbálta színlelni, hogy nem érdekli, csak fájdalmat okozott magának. Elkezdte megkérdőjelezni, hogyan válhatott ilyen önmarcangolóvá. És pontosan ezért fajult az élete ilyenné. Ha valami csodálatos lehetőség adódott számára, az első ösztöne az volt, hogy megijedjen és lerombolja az önbizalmát.
Elkezdett felmerülni benne a kérdés, hogy miért érzi magát érdemtelennek a boldogságra. A gyönyörre. A szeretetre.
Ha az édesapja szemtanúja lenne ennek, dühös lenne. Megragadta volna a fia vállát, és olyan szemekkel nézett volna rá, mintha szidta volna. Azért, mert megtagadja magától azokat a dolgokat, amiket megérdemelne az életben. Egy álom miatt magától fosztja meg a boldogságot. Egy álom miatt, amiben Charles már nem biztos, hogy hisz.
És még ha így is volt – még ha így islesz – megérte?
Charles számára szó szerint egy életre szóló emlék volt az utolsó beszélgetésük az apjával, mielőtt elhunyt. Volt egy pillanat, ami kiemelkedik – egy mondat, amit az apja mondott neki, mielőtt eltávozott. Az elmúlt időszakban újra és újra ez visszahangzott Charles fejében.
"Rien n'est plus important que ton bonheur, Charles. Rien du tout." ("Semmi sem fontosabb a boldogságnál, Charles. Semmi.")
Charles mélyen belül tudta, hogy ez az igazság. Tudta, hogy a boldogság és az öröm nélkül semmit sem ért az élete. Végig egy álmot kergetett, amit végül meg is valósított. De ha ezáltal boldogtalannak érezte magát, akkor az élete legjobb éveit egy olyan álomra pazarolta, ami soha nem is volt igazán fontos számára.
