A Vörös Kristály

6. rész

6. Fejezet
A menekülés

- De egy pisszenést se!

Tünde és Félix a lépcső felé vették az irányt, ám mikor a feljáró aljához értek Félix, már nem tudta magában tartani a kérdést:
- Pontosan hogyan is akarod ezt csinálni? Hiszen, fent van Mila! El fog minket kapni!
- Nyugi, Félix! Van egy tervem! Bízz bennem! - Válaszolta mosolyogva a lány.
- Hát jó.
Tünde és Félix elindultak a lépcsőn.
- Te is hallod? - Kérdezte a fiú.
- Igen. Valószínűleg Mila az. Légy csendben!
Két főhősünk felosont a feljárón. Amikor a tetejéhez értek, egy nagy szobában találták magukat.
- Hol van Mila? - kérdezte Félix.
- Nem tudom, de ne hangoskodj!
Ekkor hangokat hallottak a mellettük lévő szobából. Egymásra néztek, és tudták, hogy a másik is ugyanarra gondol:
"Futás"
Főhöseink rohanásnak eredtek. Szaladtak ahogy a lábuk bírta. Ám ekkor az ajtóban egy sötét hajú nő jelent meg. Hosszú, rózsaszín rózsa mintás, csipkés ruhája volt. Bár az teste másé, de a szeme egyanolyan maradt. Ugyanolyan baljós árnyalatú kék.
- Az ott... Mila?!?! - lepődött meg a fiú.
- Oh, ennyire csúnya a valódi alakom? - kacagott fel rekedtes hangon a nő. - Szokd meg drágám, ugyanis egy ideig ezt az arcot fogod látni. Azért mert, ITT MARADSZ! - Erre a mondatra kinyújtotta kezét amire a rózsák füstöt kezdtek kibocsátási magukból.
A fiú és a lány futottak, futottak, de virágok rózsaszín füstje utolérte őket.
- Jaj, ne! Szaladj! - kiáltotta Tünde.
Félix felé egy nagy füst felhő szált, ám a fiú nem hagyta magát, előkapta a tőrét és elvágta a rózsát, majd előhúzott egy másikat is és odadobta Tündének.
- Nem menekültök! - kiabálta Mila. - Eddig senki nem tudott elmenekülni!
- Hát akkor mi leszünk az elsők! - kiáltotta a lány, miközben egy virágot vágott el.
Ahogy Tünde elszakította a rózsát a nő mintha egy pillanatra elgyengült, de megrázta a fejét és egy új virágot küldött főhöseink felé.
- Láttad? - kérdezte a lány - elgyengült, valószínűleg a virágokból meríti az erejét. Vágj el annyit amennyit tudsz!
Így is tettek. Mostmár nem menekültek, hanem kaszáltak. Akárhányszor elvágtak egy rózsát a nő legyengült. Ekkor Tünde észrevett egy különös fényű virágot. Vörös fény vette körül. A lány odaszaladt hozzá, de a növény egy indát lőtt felé, ami elkapta a lábát. Tünde elesett, és a virág húzni kezdte, majd az is rózsaszín füsttel árasztotta el főhősünket.
- Tünde! - kiáltotta Félix.
- Hah, gyenge! Drágám már nem látod többé! Csak a kiválasztott juthat át a szoritásán. Pár perc múlva megfullad, jobb lesz ha elköszönsz tőle!
Ebben a pillanatban a lány vergődött az indán. Minél jobban vergődött annál jobban szorított a növény. Mostmár nem csak a lábán volt, hanem az egész testét bekerítette.
- Tünde! - kiáltott a fiú - nyugodj meg! Olvastam erről a növényről! Ez a Rosass Vergudus (ejtsd: rozassz vergudusz íroi szerk.)Ez a növény nagyon buta! Maradj nyugton, lazulj el! Ne csinálj semmit. Aztán majd vágd el gyorsan!
- Te fiú! - mennydörögte Mila- hogy mondhatsz ilyet! Ezt megbánod!
S ezzel a mondattal Félix szájára tette a kezét, de már késő volt. A lány becsukta a szemét és az apjára gondolt. Ellazult,ellengedte végtagjait. A növény engedett egy kicsit a szorításon, de még mindig fogta. Tünde arra gondolt, hogy sikerül a küldetés és amikor haza megy minden a legnagyobb rendben lesz. Nincs Conor, nincs veszély csak éli a hétköznapokat. Hős lesz, és a nép szeretni fogja. Erre a gondolatra elmosolyodott. A növény ekkor már teljesen elengedte Tündét. Ekkor megfogta tőrét és belemélyesztette a virágba.
- Tünde! - kiáltott Félix. - Sikerült! Nem hittem volna, csak a kiválasztott tud kijutni a szorításából. Várjunk. Mivan akkor ha..... - de nem tudta végig mondani mert Mila közbeszólt:
- Álj! Ez nem lehetséges! Ezt még megkeserülitek! - kiabálta - Bár most még szabad vagy, de ne aggódj mindjárt jön a fagy, indák segítségét hívom hozzám, hogy segítsenek nekem tán! - Mondta, s suhintott kettőt a kezével.
Még azelőtt mielőtt Tündéhez és Félixhez ért volna a varázslat, főhőseink futni kezdtek.
- Tünde gyorsan, ne hagyd, hogy utólérjen a fénynyaláb!
Szaladtak ahogy a lábuk bírta. A varázslat már csak öt méterre volt Tündétől. Négy méter. Három méter. Kettő méter.
- Tünde fuss!
És egy méter.....